Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)

repet, majd beleszól a vokitokiba: „Nyithat­játok a kapukat!" Nyolc magasságában már csont telt ház van, a hangulat frenetikus, ámbátor kedély­állapotomon jelentősen ront a hírhedt UEFA- ellenőr. Menekülök előle, mert a kollégákat már sorra rendbe rakta, pedig semmilyen szabálytalanságot nem véltem felfedezni rajtuk, s tényleg nagyon odateszi magát. Alighogy Kanu Litmanen elé gurítja a kezdő­rúgást, megint berobban az UEFA legfőbb dizőze, és saját kezűleg tereli ki a kapu mö­götti területről a szaknévsoros Bodnár Györ­gyöt. A magyar sportközvetítések feje enge­delmesen arrébb sétál, hiszen nincs rajta mellény, de Isten után az első csak nem nyugszik: újra végignézi a rendezőket, sü- rög-forog, mígnem kiszúrja, hogy néhány fotós feliratú ürgének nincs gép a kezében. Megint kitessékel néhányat, félő, nemsoká­ra a Springer-szobor kerül sorra, mert rajta sincs mellény... A végén még vagy félóráig a szektoruk­ban kénytelenek ünnepelni a holland szur­kolók, miközben a zöld tömeg java elvonul. Ahogy kilépnek, a rendőrség kommandós alakulata veszi őket kezelésbe, biztosítják távozásukat, amíg ott voltam, különösebb atrocitás nem történt..A gyülekezőhelyen le­adjuk a mellényeket, a srácok kissé fárad­tan érdeklődnek egymástól: a „nálatok volt valami?" kérdésekre többnyire legyintenek, legfeljebb szórványos, mondhatni lokális jellegű összezördülésekről hallani, de sem­mi komolyabbról. A rutinosabbak már a jövő heti nem tudom milyen koncert biztosítási részleteiről beszélgetnek, hiszen a Real Madrid idejövetele még messze van, a Fra- di-Ajax pedig csupán egy meló volt a sok közül. Igaz, talán a legemlékezetesebb. Vincze Attila (az In-Kal Security 192-es jelvényű embere) (Kurír - 1995. október) Előital helyett utópia Az amszterdamiak - minthogy a futball­ban feléjük maguktól mennek a dolgok - rá­érő idejüket, fölös energiájukat nem kímélve valószínűleg végre célt értek a hozzájuk ké­pest kis falusi csapatunk szurkolóinak kizá- ratásával. Vagyis bizton kalkulálhatnak: a belépőktől megfosztott ferencvárosiak düh­től ajzva tepernek ki Flollandiába, s maguk intézik el azt, amit az Ajax vezetői szeretné­nek - a Ferencváros hivatalos kitiltását Eu­rópából. Túlélésre kell tehát játszani a pályán kívül, bár az igazat megvallva, a gyepen sincs sokkal több esély a gyalázat elkerülésére. Megoldásként kínálkozik az itthon maradás, s ennek hivatalos, a Fradi részéről történő kinyilatkoztatása, vagy a részeges hőbőr- gés, az előitalok fogyasztása helyett a hol­land előítéletek igazolása ellen való áfium: az alábbi utópia. Ötvenötezren még a rossz híre ellenére sem lesznek kíváncsiak a Fradira Amszter­damban, s az tuti, a konszolidáltnak látszó turisták számára nem lesz megoldhatatlan a helyszíni jegyvásárlás. Amúgy meg - Nagy Béla krónikás eszmefuttatását követve - az Olimpiai Stadionba jó ideje alanyi jogon kell beengedni a legkeményebb fradistákat is. Tudniillik történetileg igazolható, már 1928- ban tiszteletét tette az arénában egy ferencvá­rosi bunyós, és semmiféle balhét nem csinált, sőt teljesítményéért meg is jutalmazták (egyébiránt Kocsis ökölvívóról van szó, aki az amszterdami olimpia aranyérmét vette át...) Nos, következzék az emberöltővel ké­sőbb majd arrafelé időt töltő, szívesen ring- be szálló magyaroknak néhány látomássze­rű tanács. Mivel sajnos tőlük nem várható el, hogy feledjék a huhogást, egy meccs erejé­ig változtassák meg kedvenceik nevét Zöld Sasokról Zöid Baglyokra, és máris kész a magyarázat. Amennyiben még ez sem győzné meg az olykor túlérzékeny holland sportbarátokat, és a mandulapirosító huho­gást így is áthallásosan fogadnák, a baga- tellizálás végett hatásos lehet Nelson Man­dela arcképével díszített pólókban kiláto­gatni az eseményre. A Ferencváros szpon­zora is kitehetne magáért: néhány doboz in­gyen osztogatott hagyományos cigarettát szórhatnának szét a kontinensen a legtöbb marihuánás dohánytekercset fogyasztó, igaz, inkább önnön felsőbbrendűségüktől kábuló hollandok között. Szóval, le se bagózzuk a provokációt, a lehető legteljesebb mértékben igyekezzünk majd a kedvükben járni, mert befolyás, fut­35

Next

/
Thumbnails
Contents