Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)

ezt mind úgy, hogy szívében Fradi-szur- koló... A villanyfényes avatót a hazaiak gólokkal köszöntötték. A 38. percben már 3-0 volt az eredmény a váciak javára! Azután követ­keztek a Fradi „fényes percei”. Lipcsei el­őbb tizenegyesből talált a kapuba, majd a 60. percben látványosan húzott kapura, és egy csel után kilőtte a hálót! Azután adott egy sarkalt labdát Kellernek, akit a védők felvágtak-ismét 11 -es! És Lipcsei ezúttal is jól célzott - mesterhármas! Ez az Üllői úti 2- 0 után már bőven a Fradi kupanyerését je­lentette, de a fiúk a győztes befejezést is el­érték. Keller egy látványos, szép góllal gon­doskodott arról, hogy ne csak a kupaemelé­se, de ez az „örömtalálata” is emlékezetes maradjon. A szurkolók által lemeztelenített csapat átvette a Magyar Kupát, folyt a pezsgő, nagy volt az ünneplés. A Pestig tartó úton is, hiszen a csapat Deák László „vezérszurko­lónktól” egy nyitott zöld autóbuszt is kapott a sikeres visszatérésre. így a fradistákat ku- pástól, cigányzenekarostól az úton végig ünneplő szimpatizánsok is éljenezhették! Dudaszóval, énekszóval és zeneszóval ér­kezett meg a gárda az Üllői úti stadionhoz. A Fradi Étterem zsúfolásig telt protokollpin- céjében pedig tovább tartott az ünneplés, baráti, családias légkörben. A sikerek ide­jén ez minden idők, minden Fradijánál így volt. A hagyomány 1995-ben szépen folyta­tódott... Mert a hivatalos ünneplés még hátra volt. És nem is akármilyen „pályán”! A Táncsics hajót átkeresztelték Fradi-hajóra és ide vár­ták a klub vendégeit, játékosait. Termé­szetesen több újságíró is hivatalos volt az „aranyhajóra”. Riskó Gézának a Mai Nap­ban megjelent hangulatos cikkét idézzük évkönyvünkben. 6

Next

/
Thumbnails
Contents