Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)
pedig a szenzációs szerb támadó „blokkolta" a kapu torkában. Fújja már le, Mottramúr! Még egy perc és meg egy és... Vége! Megvan! Most már tényleg lehet ünnepelni! Ferencváros, köszöntünk az elitklubban! (murányi) (Új Magyarország - 1995. augusztus) Ilyen zöld még nem volt a Hardturm Ferencvárosi premier a Bajnokok Ligájában: nem álom a három, ez az igazság! A felejthetetlen Salamon Béla jutott az eszembe szerda este az ugyancsak felejthetetlen Bajnokok Ligája-premier, a szenzációs ferencvárosi diadal után. A klasszikus komikus egy MTK-győzelmet követően azt kérdezte a mellette álló szurkolótól a Hun- gária körúton: „Kedveském, meg tudná mondani, mi lett az eredmény?" A drukker csodálkozva válaszolt: „De Béla bácsi maga is látta, hogy 2-0". Mire a nagy színművész salamoni bölcsességgel jegyezte meg: „Tudom én, fiam, ám olyan jó ezt újra és újra hallani...” Az FTC 3-0-ra nyert idegenben a Grasshoppers ellen. Tessék mondani: mi volt az eredmény...? A dolog egyébként valóban felfoghatatlan. És előre is elnézést kérek az olvasótól, ha nem találok eléggé magasztos jelzőket az újabb ferencvárosi hőstettre, mert a felsőfokokból már egy hónappal ezelőtt kifogytam. Augusztus 9-én, az Anderlecht brüsszeli legyőzése napján ugyanazt éreztem, mint szerdán, a zürichi gálaműsor alkalmával. Két ilyen, Európára szóló bravúr a magyar futball enyhén szólva is viszontagságos helyzetében: ez egész egyszerűen hihetetlen. Annál szebb, hogy igaz. Az ember ránéz a Bajnokok Ligája tabellájára, és a Ferencváros az első. Nem „csupán” a D-csoportban: minden tekintetben. Elvégre háromgólos győzelmet egyetlen más csapat sem aratott a tizenhatok társaságának idei első összejövetelén, s bár ez egyelőre csak tréfa, a csodálatos zürichi siker nyomán könnyű mókázni: az FTC következő mérkőzésén, az Ajax ellen, Budapesten a csoportelsőség lesz a tét... Habár hol itt a vicc? Tekintsünk újra a tabellára, és olvassuk el ismét: 1. Ferencváros, 2. Ajax. Rendben, arra nem lehet gondolni, hogy a csoporttalálkozók végén is ez marad a sorrend, de hát arra sem számíthatott senki, hogy az FTC egyáltalán bekerül az elitliga mezőnyébe, majd a Champions League nyitányán 3-0-lal mutatkozik be vendégként. A zöld-fehérek eddigi kárpázatos szereplése arról tanúskodik: ami elképzelhetetlennek tetszik, az az FTC esetében, igenis, elképzelhető... Hálátlan és hibás megfogalmazás lenne, hogy akár a tartalékcsapattal is. Mert igaz ugyan: a Ferencváros megannyi játékost nélkülözött a Hardturm stadionban, ám miként lehetne tartalékoknak nevezni azokat, akik ezen a borús, mégis oly fényes estén ámulatba ejtően, valódi európai színvonalon futballoztak? Szűcs és Fatusi például a legeslegjobbak közé tartozott, noha az előbbi néhány nappal korábban még NB ll-es játékos volt, míg az utóbbiról Novák Dezső szakvezető a zürichi mérkőzés előtt azt mondta: „Fatusi teljesen kiszámíthatatlan. Még nem fordult elő, hogy eltaláltam volna: a következő pillanatban mit fog csinálni.” Szerencsére a svájci labdarúgók sem tudták. .. Vagy itt van Vincze Ottó. Ez a - különben roppant tehetséges - futballista az Üllői úton jó ideig nem találta a helyét, aztán eljött Zürichbe, és két olyan gólt rúgott, amelyet minden bizonnyal ugyanannyiszor játszanak majd vissza az európai tévéösszefoglalókban, mint a torinói Del Piero szintén remekbe szabott, felsősarkos lövését a dort- mundiakkal szemben. Del Piero és Vincze... Tényleg a krémhez csatlakozott az FTC! Úgy is mondhatjuk, a gazdagokhoz. Hiszen a Bajnokok Ligájában valamennyi győzelem kilencszázezer svájci frankot ér, azaz Zürichben a Ferencváros minden percben tízezer frankot keresett. Igazán nem rossz órabér... De nem a pénz a legfontosabb, amint az Nyilas Elek szavaiból is kiderült: „Ha Kispestre szerződöm, a Honvédtől a dupláját kaptam volna annak az összegnek, amelyet az FTC ígért. Mégis ide jöttem, mert 22
