Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)
- Eszedbe jutott-e a húsz évvel ezelőtti búcsúmérkőzés?- Igen - egy szép korszak befejeződött, és egy új, immár edzői korszak elkezdődött. Először én, aztán a Dezső, majd a Fló- ri vonult vissza. Szóval egymást várva készültünk a búcsúra, a jutalomjátékra. Jutalom? Napjaink fiataljainak elmondhatom, hogy egy fillért sem kaptunk, szó szerint csak jutalmakat vehettünk át. Dehát akkor ez így is nagy dolognak számított...- Legkedvesebb ifi, majd felnőtt csapatbeli edzői emléked?- Már 1972-ben átvettem az ifi gárdát - elmondanám, hogy elődöm Kertész János ragyogó csapatot hozott össze, nos, 1974- ben ezzel a csapattal ünnepeltük az új Üllői úti stadionban a Fradi ifi bajnokságát. „Öreg” edzőként: Veszprémben, amikor az ezüstérmes Fradi vezetőedzőjeként a szurkolók vállra emeltek, majd a levegőbe dobáltak - és nagy örömömre nem hagytak leesni... Igaz, hogy FTC bajnokcsapat edzője soha nem lehettem, de levegőbe dobálva ünnepeltek! Azt hiszem, hogy ez sem mindennapos esemény - az én életemben pedig felejthetetlen.- Az utolsó együttlét a Fradival a Csaná- di-teremben egy Vasas elleni meccs után volt...- Szomorú emlékem, ez a meccszáró „bankett", ráadásul a klub vezetői is cserbenhagytak - el sem jöttek. Keserű a szájíz, hiszen hetekkel előbb még úgy volt, hogy ha a csapat dobogón végez, egy évet én is a klubnál maradok. A klubnál - és nem az első csapatnál! Aztán ebből sem lett semmi - félrehívtak és egy levélben udvarias felmondást kaptam. A szöveg egy részét ma is kívülről tudom: „A labdarúgás útjai kifürkészhetetlenek és biztosan találkozunk még a Ferencvárosban. Aláírás: Hargitai Károly.” Az fájt, hogy nem nyíltan a szemembe mondták, hogy nem kellek, csak köszönték a munkám és finoman - eltanácsoltak...- A III. kerületnél is hasonló volt az utolsó együttlét...- A kerületieknél jó társaság volt - de keményen kellett a fiúkat fogni. A vezetők ellen nem mindig voltak partnerek. Az eljövetelben kísértetiesen hasonlított a Fradinál történtekhez. Jött a mindenható szponzor, és vele az új edző - én pedig vehettem a kalapom. A kerületnél is kerülő úton jutott tudomásomra a menesztésem. Szűcs Lajos barátom hívott fel telefonon és ő mondta „Kicsi, tegnap döntöttek, nem te vagy az edző.” Én még Lajost ráadásul pályaedzőnek is hívtam mellém a kerületbe... Az más kérdés, hogy az óbudaiaknak nagyon kellett a pénz - ezt én meg is értettem és végül barátságban váltunk el.- A Fradi öregfiúkban miért nem játszol?- Azért, mert ötvenen felül már nem szabad villogni - főleg a fiatalok ellen. Vagyis az öregfiúkból is ki lehet öregedni... Ha hírverő meccsre hívnak, szívesen beszállok egy félidőre, de annyi már bőven elég is.- Ftíres volt a dia filmgyűjteményed. Mi a sorsa?- Összeállítottam és annak idején sok élménybeszámolón be is mutattam. A video korszakban már nem olyan nagy szám - de azért a családban sokszor megnézzük. Felejthetetlen túrák, nagy mérkőzések előestéi villannak fel. Életemet és egy kicsit a Fradit is idézik. Örülök, hogy annak idején ennyit bíbelődtem vele.- Ma már elmondhatod, hogy a Fradi edzőjeként, kik voltak a kedvenc játékosaid?- Főleg akik a Fradi ifiből kerültek fel - így Nyilasi, Takács és Magyar Pista. De egyet mindjárt hozzátennék: soha egyetlen fradista nem volt unszimpatikus - mindenkiben kerestem a jót és a hasznosat.- Hogyan kerültél vissza a Fradiba, pontosabban az ifi edzőjének?- Vincze Géza az ifi I edzője telefonon hívott, hogy jövő héten utazik Kuvaitba és ha akarok a helyére lépni, nos visszajöhetek a Fradiba. Ezen a fórumon is köszönöm neki ezt a lépését, szerintem így is bizonyította, hogy igaz fradista. Pedig sokan nem szeretik, de nekem ezen kívül is szimpatikusak a 77
