Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)

- Rákosi Gyuszival hogyan alakult ki a gyerekkori barátságotok?- Egy időben kerültünk a Fradi serdülőbe. Közel is laktunk egymáshoz, a József Attila lakótelepen. 1958-tól kezdődően már nagyon sok közös emlékünk volt. Az ifiválogatottban is együtt mutatkoztunk be...- Hogyan tetszik a Bajnokok Ligája rendszere?- Ez ma egy új dolog még, de a lényeg, a győzelem - mindenkori cél. Az UEFA mindezt színesítette, jó, hogy van és kár az, hogy nem a mi időnkben volt ilyen. És nemcsak a pénzre gondolok. Az elmaradt sikerekre. Az 1967-es bajnokcsapatunknak komoly esélye lehetett volna egy esetleges BEK-döntőbe jutásra is. A csehszlovákiai események mindezt meghiúsították. Higy- gyék el a szurkolók, hogy nekünk játékosoknak a politikához soha semmi közünk

nem volt, így ez a mesterségesen történő BEK-beli visszaléptetés egy örök fájó pont pályafutásomban.- Köztudott, hogy metróval, általad „vakond expressnek" titulált járművel közlekedsz. Volt már valamilyen kedves eseted a veled együtt utazókkal?- A népszerűség egy bizonyos fokig mindig jó, így sokszor még napjainkban is dedikáltatnak velem - akár metrójegyeket is. A legkedvesebb eset? Talán, amikor a metró egy hirtelen fékezésénél egy ott utazó kisgyerek úgy esett rám, hogy véletlenül belémrúgott. A nagymama erre falfehéren kért bocsánatot, és szinte szégyenkezve suttogta: - Jaj, Flórikám ne haragudjon, nem fogtam a gyereket... Mi mással nyugtathattam meg: - Asszonyom, kaptam én már ennél nagyobb rúgásokat is...

72