Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)

FRADI E MLÉKKÖNYV NOVÁK DEZSŐ NOVÁK DEZSŐ. A norvég bíró lefújja a meccset, és De­zső tekintetébe úgy költözik vissza az élet, mintha hipnotikus álomból ébredne, hogy aztán a felcsillanó fényt megtörjék a ki­buggyanó könnyek. Ám ez a könnyes szem most felszabadultan kacag, sugárzik belő­le a felszabadult vidámság, és csak a las­san kisimuló ráncok árulkodnak arról, hogy ez az ember élete egyik legnehezebb ki­lencven percén van túl. Azt sem tudja, ki öleli, ki csókolja, ha nem lenne füle, körbe­érne a szája, miközben csak sír, sír és sír... Eltelik egy óra is, mire túlesve az ilyenkor szokásos kötelezettségeken, kiér a busz­hoz. Már minden játékos a helyén ül, a busz körül pedig legalább száz Fradi- szurkoló ünnepel. Néhányan már elindul­tak volna, hiszen hosszú az út haza, Bu­dapestig, ám valaki felkiáltott a tömeg­ben, hogy várják meg Dezső bácsit is, és senki nem is mozdult. Amikor pedig meg­látják a sötétből előbukkanó edzőt, kitör a vastaps, és százan üvöltik bele a zürichi éj­szakába:- Novák Dezső, Novák Dezsői... Szeretnék belelátni a fejébe, vajon eszé­be jut-e Ilyenkor, hogy nemrég a bajnok­csapat edzőjeként lépten-nyomon arról faggatták, miért nem szereti, fogadja el őt a közönség. Áthámozza magé az ünneplő tömegen, megköszöni a buzdítást, aztán ő is leül a helyére, majd hamiskás mosollyal a szája szegletében megszólal:- Holnap hazamegyünk, és amint megér­kezünk, lemondok. - Pár másodperc ha­tásszünet után folytatja: - Jöjjön valaki más, és csinálja utánam!... Ezek nem a nagyképűség, hanem a jo­gos büszkeség szavai, ennyit megenged­het magának egy korábban igazságtalanul bántott, kétségkívül történelmet formáló si­keredző. És Novák Dezső ettől fogva már olyan, mint amilyen például nyári szabad­sága idején a badacsonyi nyaralójában: mókázik, és felszabadultan anekdotázik.- Mindenki vigye fel a holmiját a szobájá­ba, és azonnal jöjjön le vacsorázni, mert nagyon éhes vagyok - mondja, amikor a busz a szálló elé gördül. Alighanem ez volt az egyetlen utasítása, amelyet senki sem vett figyelembe ezen a napon. Pedig a jó szándék megvolt a játé­kosokban, ők elindultak a lift felé, ám arról nem tehettek, hogy a bárban szerda estén­ként diszkót rendeznek, és harsogva árad ki onnan John Scatman slágere. Csupán be akartak pillantani, de Fatusi egyszer- csak mozogni, táncolni kezd, átveszi a rit­must Kopunovics, majd Vincze is, és mire észbe kapunk, már mindenki ugrál és üvölti 60

Next

/
Thumbnails
Contents