Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)

FRADI

E

MLÉKKÖNYV

Itt ülünk a Lakat Károly-teremben Novák Dezsővel, előttünk egy olyan Világválogatott-fénykép, amelyen három fradista is látható!- Hogyan jutottál ehhez a nem mindennapi fotóhoz?- Amikor 1968-ban fényképezték az egész Világválogatott-keretet, én „lemaradtam’’ a fotóról. Aztán, amikor a repülőgépen jöttünk vissza Európába, kértem az edzőnket, Detmar Kramer urat, hogy ha tud, küldjön egy olyan képet, amit közvetlenül a Brazília-Világválogatott mérkőzés előtt készítettek. Nos, pár hónap múlva, dedikáltan érkezett a számomra is nagyon kedves fotó.- Idehaza a hatvanas években nem dédelgettek ennyire. Amíg a Világválogatott fotójára kerültél, szerinted hányszor nem fényképeztek le a magyar válogatott tagjaként? Sokszor mellőztek a nemzeti tizenegyből?- Érzésem és megítélésem szerint nagyon sokszor. Legalább 35-40 válogatottságot „elvettek” tőlem. Az még nem is bántott, ha a Fradiban középhátvédet játszó Mátrait a válogatottban az én posztomra rakták. Amikor azonban a „helyemen” olyanok játszottak, akiknél enyhén szólva többet produkáltam, nos, az mindig rosszul esett. A mindenkori szövetségi kapitány szíve-joga, hogy kit akar csapatába, bal- szerencsémre azokban az időkben a szakvezetők másokra voksoltak. Pedig velem egyetlen szakvezető sem égett le sohasem. Az 1966-os vb-selejtezők során az NDK-nak sorsdöntő gólt rúgtam. Kis idő múltán még a legjobbak negyvenes keretében sem szerepeltem, nemhogy a vb-re utazó gárda tagja lehettem volna... Azt hi-