Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)

FRADI E MLÉKKÖNYV CSÁSZÁRMORZSA Rákosi Gyula a Fradi kispadján Döbbenetes, milyen gyorsan múlik az idő. Ez természetesen nem valamiféle új felfedezés a részemről, de amikor leültem beszélgetni a ma negyvenkilenc esztendős Rákosi Gyulával, a Ferencváros labdarúgóinak új vezetőedzőjével, óhatatlanul is ez a közhely jutott az eszembe. Mert a Gyuszi is erősen őszül... Az a szakem­ber, aki bár eddig még nem volt a Fradi első csapatának a mestere, ellenben dolgozott már a zöld-fehér ifikkel, majd az ifjúsági válogatott kapitányaként aztán Kecskeméten, Kuvaitban, majd Vácszentlászlón a járási bajnokságban, no és a női válogatott szövetségi kapitányaként, lélekben soha nem vált meg az Üllői úti klubtól. Eredménylistája tiszteletre méltó. Az FTC örö­kös bajnoka, aki játékosként részese volt négy bajnoki cím kivívásának, két MNK-győzelem- nek, a magyar futball mindmáig egyetlen(l) nemzetközi kupasikerének, 1965-ben a VVK- diadalnak, olimpiai és Eb-bronzérmes, negy­venegyszeres válogatott, két világbajnokságon szerepelt. Vagyis a vérében van a futball min­den titka. És milyen az élet? Néhány héttel ez­előtt azzal az Albert Flóriánnal vették kezükbe a Fradi csapatát, akivel már játszótársakként is szinte testvérként szerették egymást, és akivel 1975-ben együtt búcsúztak az Üllői úton a játék­tól. • Soha nem titkolta, hogy minden álma az volt, egyszer Albert Flóriánnal együtt dolgoz­hasson egy nagy csapat élén. Nos, most az ál­ma teljesült: Albert lett a Fradi labdarúgó-szak­osztályának igazgatója, Ön pedig beosztottja­ként a csapat vezetőedzője. Most boldog?- Igen, az vagyok! Bár tudom, hogy manap­ság ilyesmit nem divat mondani, de én bátran kimutatom az érzelmeimet, különösen, ha a Fra­diról, az örök szerelmemről van szó. Soha nem titkoltam, hogy egyszer szeretnék Flórival együtt dolgozni, mert úgy érzem, hogy annak idején a pályán tökéletesen megértettük és éreztük egy­másnak még a gondolatát is, úgy biztos voltam abban, hogy a szakmai munkában is tökéletes összhangban tudnánk együtt dolgozni. • Némi szépséghibája talán ennek a „hata- lonmátvételnek”, hogy nem akkor történt meg, amikor az előző mesternek lejárt volna a szerző­dése, hanem még jóval korábban, és nem is egészen „békés" körülmények között...- Én úgy gondolom, teljesen felesleges szé- pítgetni a dolgokat, futballnyelven szólva „pú- derozni” a történteket. A teljes igazság az, hogy Dalnoki Jenő és a csapat között alaposan meg­romlott a viszony, ezért kellett a mesteredzőnek idő előtt lemondania. Nincs ebben semmi külö­nös, egy ilyen fordulat mondhatnám benne fog­laltatik egy edzői szerződésben. És azzal is tisz­tában vagyok: az élet egyszer olyan helyzetet is produkálhat majd, hogy valamiért nekem is ha­sonló módon, szerződésem lejárta előtt kell be­csuknom magam előtt a Fradi öltözőjének az aj­taját... • Árulja el: tudatosan készült erre a váltásra?- Nekem már akkor, amikor évekkel ezelőtt Kuvaitban dolgoztam, valósággal rögeszmém lett az, hogy milyen jó lenne egyszer Flórival megpróbálni valamit. Természetesen az fel sem merült bennem, hogy ennek érdekében valakit is „megfúrjak” akár itt a Fradiban, akár más csa­patnál. És azt is tudtam, hogy szükségünk lenne harmadikként Szűcs Lajosra, régi játszótársunk­ra. Biztos voltam abban, hogy Albert tekintélye, az én keménységem és Lajos határtalan lelke­sedése révén ez a trió valahol nagy dolgokra le­het képes. Ez biztos: egyikőnk sem tett egyetlen lépést sem annak érdekében, hogy ez az álom itt és most legyen valósággá a Ferencvárosban! De ha már így hozta az élet, és a klub vezetői felkértek bennünket erre a feladatra, akkor ter­mészetes volt, hogy boldogan mondtunk igent. • Mondja, létezik manapság a régen oly so­kat emlegetett, legendás Fradi-szív?- Hiszem, hogy igenis létezik, hogy nem ment ki a divatból! És nem igaz, hogy a mai fia­tal játékosok érzéketlenek az ilyesmivel szem­ben. Az sem igaz, hogy legbelül bennük nem támadnak hasonló érzelmek a Fradi iránt. Csak éppen ma már másképp kell velük bánni, talán nehezebb is megtalálni az utat hozzájuk. De ha sikerül, akkor ezekkel a srácokkal hegyeket le­het megmozgatni! Én azt hiszem, ennek jeleit már az ősz utolsó öt meccsén határozottan lát­hatták szurkolóink. Tudja, ahol Albert Flórián, a Császár a főnök, ott én - ezt most büszkeség­ből mondom - a morzsa vagyok, Szűcs Lali pe­dig a szív. Hiszek ebben a hármasban! Zsiday István (1987) 44

Next

/
Thumbnails
Contents