Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 19. A Fradi "Arany meccskönyve". 25 FTC bajnokság mérkőzései - bajnoki tabellái (Budapest, 1995)
Bajnokcsapat! Bajnokcsapat! „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” skandálták a pályára özönlött szurkolók az emlékezetes Debrecen elleni 3-3-as döntetlen után. A ferencvárosi játékosok egy röpke öltözőbéli örömtánc után felmentek a teraszra, s onnan köszöntötték az őket ünneplőket. Durrantak a pezsgők, lengtek a sálak, mindenki önfeledten énekelt. Az eufórikus pillanatokban megkérdeztük a csapat tagjait, mivel emelkedett magasan a honi mezőny fölé a Ferencváros, s hogy ki-ki mire emlékszik vissza a legszívesebben ebben az esztendőben? Albert Flórián, középpályás Balogh Tamás, kapus Könnyebben szereztük meg a bajnoki címet, mint ahogy bárki is gondolhatta volna. Tavasszal ugyan többször álltam a kapuban, mégis inkább az őszi idény második felére emlékszem szívesebben, akkor ugyanis gyakrabban dolgoztattak meg az ellenfelek csatárai. Bár azt a portói 0-6-ot szívesen feledném... Különösen szép emlék a Nagykanizsán elért 2- 0-ás győzelem, ott igazán jól ment a védés, legalább öt ízben nagy bravúrra volt szükségem, hogy ne kapjunk gólt. Nagy kár, hogy a Vasas elleni bakim miatt ismét a kispadra kerültem. Ennek ellenére rendkívül boldog vagyok, hogy immáron kétszeres bajnoknak vallhatom magam. Azok miatt az átkozott sérülések miatt gyakran hiányoztam az együttesből. Összesen 13 mérkőzésen léptem pályára, s csak két gólt szereztem, még ősszel a Vasas és a Vác kapujába találtam be. A társak azonban nagyszerű teljesítménynyel tették vitathatatlanná, jelenleg a Fradi a legjobb magyar csapat. Elsősorban azért tudtuk megnyerni a bajnokságot, mert a nagyobb rangadókat hoztuk, főként az UTE és a Kispest elleni tavaszi meccsekre gondolok. Fantasztikus volt ez az utóbbi öt esztendő itt az Üllői úton, hiszen mindig nyertünk valamit. Mégis az idei sikerek számítanak a legnagyobb bravúrnak, mivel úgy tűnik, a bajnoki cím mellé a Magyar Kupát is megszerezzük. Nagyon boldog vagyok! 79
