Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 18. A Fradi futballtemploma 2. Fényképek, emlékek, események… 1975-1981 (Budapest, 1995)
Akkor mondták... A SIKER KOVÁCSOK- Novák Dezsőnek melyik mérkőzés volt a „csúcs" - mikor gondolt először arra, hogy most már tényleg bajnokesélyes a csapat?- Én a kispesti 1-0-át amíg élek nem felejtem el. Egy nehezen kivívott győzelem minden gyötrelme és boldogsága szakadt rám ekkor - és nem szégyenlem: a mérkőzés utáni pillanatokban az öröm könnyei is előjöttek... Bizony az öltözőnket majd szétvetette az öröm. Bízom benne, hogy így lesz az utolsó bajnoki mérkőzés után is...- Monostori Tivadar húsz évvel ezelőtt - Novák Dezsővel egyidőben - majdnem az FTC játékosa lett. Nos, két évtized elteltével a „randevú" létrejött - éppen egy „arany évvel” köszöntve a két évtizedes „jubileumot”. Monostori Tivadar szerint mikor volt a bajnokság fordulópontja?- Megítélésem szerint, hogy egyáltalán versenyben tudtunk maradni a bajnoki címért - az őszi Üllői úti rangadók után dőlt el. A Dózsa elleni emlékezetes kudarc nem törte le a társaságot, és minket edzőket sem. Azt hangoztattuk, hogy egy vereség nem befolyásolhatja a végső célt, az elsőséget. A fiúk ennek igazságát megérezték és úgy játszottak a következő rangadón - éppen a Flonvéd ellen - mintha egy héttel előbb mi sem történt volna. Szerintem ez a Honvéd ellen 4-2 volt a későbbi sikerek kiinduló pontja...- Szűcs Lajos még 15 éve sincs - és ebben a klubban aratta bajnoki sikereit. Most pedig - mint az edzői triumvirátus legfiatalabb tagja - már tulajdonképpen a bajnoki bankettre készülhet...- Sok idő telt el azóta, hogy mint az 1967-es és 1968-as bajnokcsapat egyik tagjából az 1981-es bajnokcsapat egyik edzője, pályaedzője lettem. Az emlékezetes kitérő után bizony még felemelőbb ez a bajnoki siker. Örülök, hogy az Üllői út varázsa nem csak engem, hanem a játékosokat is „megbabonázta”. Talán lelkesedésből, játékszeretetből valamit nekem is sikerült a mai gárdának átadni - ahol állítom többségében barátok játszanak együtt. így van ez a mi edzői kollektívánkkal is. Mi annak idején barátként fociztunk és most barátként dolgozunk a Fradi bajnokságáért. Az ilyenkor szokásos elismerésből természetesen a vezetőedzőé a nagyobb érdem, hiszen a felelősség végig az övé volt döntően. Hangsúlyozom tiszta szívvel együtt örülünk az FTC 23. bajnokságának, a sikernek, a szurkolók vastapsának, amelyet a világon pótolni semmivel nem lehet. LOSONCI TIBOR, a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke: A sportvezető számára nincs jobb érzés, mint amikor emelt fővel járhat, büszkén lépheti át munkahelye, a sporttelep kapuját. Nem kell lesütnie szemét, amikor ismerős vagy ismeretlen szurkolók megállítják, kérdéseket tesznek fel neki. Ezekben a napokban ilyen derűs hangulatban, boldogan lépek be az Üllői úti pályára. A bajnokság felett érzett örömömet meghatványozza az a tudat, hogy milyen tisztességes, jó közösség harcolta ki az elsőséget. Nehéz helyzetekben is olyan erényeit mutatta meg ez a csapat, amely a jövő szempontjából sok széppel, biztatóval kecsegtethet. Közös akarattal, elszántsággal léptek pályára fordulóról fordulóra, olyan légkör lengte körül ezt az együttest, ami méltó a Ferencváros dicső hagyományaihoz. A korábbi évekkel ellentétben a széthúzásnak nyoma sem volt. A kiemelkedő teljesítmények után sem a kivagyiság, az önteltség lett úrrá, hanem a közös boldogság. Itt a szó igazi értelmében mindenki egyért, és egy mindenkiért harcolt. Ebben döntő szerepe volt a szakvezetésnek: Novák Dezsőnek, Monostori Tivadarnak és Szűcs Lajosnak. Nélkülük aligha tudtuk volna végigjárni ezt a diadalutat. Jó velük dolgozni, mert szakmailag és emberileg önmagutói és 74
