Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 16. Fradi meccskönyv. A Ferencváros mérkőzései 1926-1935 (Budapest, 1994)

nem mindig offszájdról eredő portugál lefutások tarkítják még a játékot, Takácsnak, sőt Siflisnek is gyakran alkalmuk van klasszikus tudásukat csillogtatni. Minden eredmény nélkül ér véget a félidő.

Az öltözőben Tóth tréner parancsot osztogat, utasítást ad mindenkinek, ezalatt Klement pedig Victor Gonculves úrnál, a Benfica futballszak- osztályi igazgatójánál a bíró ellen protestál, Afrikát emlegeti, Goncalves úr rém dühös és kijelenti, hogy a bíró igenis jó, Lissabon pedig nem Afrika. Eddig franciául folyt a beszélgetés, de most a dühös Goncalves portugál nyelven is kikéri magának az Afrikát, amit hall az egész tribün, gyalázatos kifejezésekkel illetik Klementet, amit 6 nem ért, majd botok merednek feléje, mire én húzom le a tribünről.

Újból ki a pályára. Alig indul meg a viadal, Tavaros II. hátulról belerúg az őt szabályosan szerelő Turayba, a bíró a Ferencváros ellen ad szabadrúgást. A pánik tökéletes, a közönség ordít, helyenként betör a pályára. Berkessy véletlenül felvágja a portugál jobbszélsőt, katonák rontanak be a pályára, szegény Berkessyt ütik-verik. A bíró semmit sem lát. A portugál játékosok úgy osztogatják a pofonokat a ferencvárosi fiúknak, mintha nem is gólra, hanem pofonra menne a játék. Minden magyar fél, még én is, pedig piros Benfica-kabátban vagyok a pályán. Még hiányzik 15 perc a befejezéshez, ekkor, nem tudom miért, 11-est ítél a bíró, a fiúk már protestálni sem mernek. A 11-eshez vagy öten állnak neki, közben Tavares I. belövi. Gól!! Ordít örömében a tömeg. Előzőleg már két szabályos gólt letagadott a Ferencvárostól a bíró, most Kohut kapufáról bepattanó labdáját három Benfica-játékos veszi ki kézzel a hálóból, ez sem gól.

A mieink már alig mernek labdához nyúlni, legfeljebb egy fiú, akiről én írom meg Arany János helyett, hogy: „Ez volt ám az ember, ha kellett a gáton, nem terem ma párja hetedhét országon", Ez a fiú Turay volt, aki 10 perccel a befejezés előtt, mikor már látta, hogy minden mindegy, átvette a portugál stílust, vágta mint a répát a fő durváskodókat és mikor öt perccel a befejezés előtt „kicsinálta" a jobb-bekket, Pinhat, majdnem meglincselték. Közben Obitz is nagy bajba keveredett a Guedes nevű balösz- szekötővel, amiből kifolyólag hárman fojtogatni kezdték. Klement és Tóth is berohant erre a pályára, hadonásztak, tiltakoztak, de a csak portugálul beszélő bíróval nem tudták magukat megértetni. Engem hivatnak, én csitítgatom le őket, de hiába, a befejezésig ugyanaz a zene.

Az újságok ma egyöntetűen elítélik a magyarokat azon a címen, hogy ők kezdték a durvaságokat. Egyben büszkén állapítják meg, hogy a portugál első klasszis előtt a Ferencvárosnak meg kellett hajtani zászlaját.

Én soraimmal nem a Ferencváros védelmére jöttem, hanem arra, hogy ha már ilyesmi egy magyar csapattal megtörtént, ne történhessen

103