Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 14. Fradi emlékkönyv. Százan a Fradi százasokról (Budapest, 1994)
„A 65. percben újra a Ferencváros támad. Sárosi pompásan tálal Toldi elé, aki ezúttal kapásból vágja meg a labdát. Hóri vetődik, de csak ujjahegyével tudja érinteni, s az irtózatos erejű lövés akadály nélkül megy tovább, gólba fut, ám a lyukas hálón kikerül és az alapvonal mentén gurul tovább. A ferencvárosiak gólt követelnek, de a színhelytől távol álló Ivancsics bíró nemet int és szögletet ítél. Ez felpaprikázza a ferencvárosiakat, odaszaladnak a kapuhoz, mutatják a lyukat a hálón, de a bíró nem hajlandó megváltoztatni ítéletét.”- Akkor nagyon bosszantott a dolog, hiszen szabályos gól volt. Még az ellenfél játékosai is elismerték - na persze csak a meccs után... * Az 1937-es túrameccsekröl a közönség - a Nemzeti Sporton keresztül - portyaleveleidből értesült. Hogyan készültek ezek a tudósítások, és ha nem veszed tolakodásnak, mennyit fizettek ezekért a híradásokért?- Általában itthon megkértek az újságírók egy-egy vezetőt vagy játékost, hogy a túra eseményeiről levelet, az eredményekről táviratot küldjön. A köszönetén kívül semmit nem kaptunk érte. Nagyritkán előfordult, hogy valamilyen ajándékkal viszonozták tudósítói munkánkat.- Más. De ez is pénzzel-pengőkkel kapcsolatos. A Ferencváros-Budafok mérkőzésen kiállítottak, majd pénzbüntetésre ítéltek... „A B-közép kapitánya harsány hangon kihirdette: - Fiúk, Toldi Gézát 40 pengőre büntették. Üldözik a leglelkesebb Fradi játékost! Adjuk össze azt a 40 pengőt! Csend támadt erre, majd pénzcsörgés hallatszott, itt is, ott is. Ki húsz, ki negyven fillért adott. Negyedóra múlva összegyűlt a 40 pengő. Az állóhelyen, fagyban gazdasági válság idején.”- Hogyan fogadtad a szurkolóknak ezt a nem mindennapi gesztusát?- Képzelheted! Mint már mondtam az körülbelül egy heti fizetés volt. így rendkívül érzékenyen érintett. A pénzen kívül a ragaszkodásnak ez a látványos formája is imponált. A Beer vendéglőben adták át az összeget, s pár kedves szó után zsebemben volt a „büntetéspénz”... A klub történetében gondolom egyedülálló ez az eset, és boldog vagyok, hogy mindez így történt. Azért alkalomadtán mindig meg-meghívtam egy-egy szurkolót a vendéglőbe, hogy „törlesszem” a jóságukat...- Az Austria elleni bécsi 1-4 után az Üllői úti KK visszavágó következett. „Világraszóló diadal! 6-1-re győzött a Ferencváros!” hirdette a Nemzeti Sport szalagcíme. E legendás mérkőzésen Toldi az utolsó gólt lőtte. Hogyan emlékezel erre a diadalmas mérkőzésre?- Először is az Austria védelmében el kell mondanom, hogy nem jöttek ide elbizakodva, sőt - láttam a meccs előtt - hogy mennyire idegesek. Nálunk nyugodt, jó hangulat volt. Szünetben fokozódott a harcikedvünk, éreztük itt lehet valamit kezdeni. Aztán jöttek a gólok. Csodálatos volt a befejezés utáni örömmámor. A boldogságtól minden összefolyt előttünk, olyan volt az egész, mint egy beteljesült álom. 1937 AUGUSZTUS... - LÁTOGATÓBAN TOLDI GÉZÁNÁL- Mi a baj?- Sajnos törés. A jobb lábam második ujja tört el. Két órával ezelőtt hoztak a kórházba.- Hogyan kezdődött ez az egész história?- Úgy, hogy az Austria elleni 6-1-es mérkőzés után éreztem, hogy fáj a lábam. Fájt a bokám, fájt több helyen is, de nem gondoltam arra, hogy komoly a sérülés. Itt volt a szabadság és én csak erre gondoltam.-Elmentem Edericsre, a Balaton mellé. Ott filmeztünk. Sokat voltam a vízben, sokat voltam papucsban és nemigen éreztem fájdalmat. Ha állandóan cipő lett volna a lábamon, s jobban fájt volna, biztosan rögtön orvoshoz megyek. Aztán következett a bajai kirándulás. BUDAPEST V. BÉCSI U 1. 19
