Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
de pompásan kinyúlik, s nagyszerűen eltalált lövéssel küldi a labdát a bal léc mellett a hálóba. Az elsőnél is pompásabb lövés. A 25. perc után viszont jön a Hungária. A 27. percben Cseh a korner vonalig dolgozza le magát, beadására Kalmár fut rá, a ferencvárosi védők közül Lyka segíteni akar, de lábán váratlanul balra pattan a labda, ahol se kapus, se védő, csak Szabó III., aki nyugodtan vágja a labdát az üres kapuba. A 31. perc meghozza a levegőben lógó egyenlítést: Kalmár kiugratja Cseht, ez bead, s a védők most is elalszanak, a balra perdülő labdát teljesen tisztán kapja Titkos, és csak be kell segítenie 2:2. Most már megjön a Hungária hívők hangja. A biztatás használ: egy perc múlva vezet a Hungária! Barátky készülődik a szabadrúgásra. A szabadrúgás specialista most nem bombáz, hanem okosan ível a fejek felett, s a meglepett Háda beszedi a felette pontosan sarokra szálló lövést. Az újabb fordulatot a második félidő 30. perce hozza, Turay szabadrúgáshoz jut a 16-oson. A sorfal itt is lövést vár, ő azonban jobbra gurít Táncosnak, aki elhúz egy ember mellett, s csőrrel beszúrja, 3:3. A Ferencváros lendülete tovább tart. Szabó Turay elé öklözi a labdát és Turay kihagyja az óriási helyzetet. Ezután a Hungária diktálja az iramot. A 35. percben Ottávi kornere jól száll a kapu elé, ott a fejekről gyertyába pattan, Háda kiöklözi, de röviden éppen a 16-oson álló Titkos elé, aki kapásból megvágja, s a labda laposan a sok ember között is megtalálja az utat a Ferencváros hálójába, 4:3. Óriási az öröm a Hungária táborában. Szabó a másik kapuból átfut a pálya túlsó felébe, hogy a többiek után ő is megölelje eredményes társát. Az utolsó percekben a Ferencváros mégegyszer összeszedi maradék erőit és hajrázik. A 41. percben komért ér el, amelyet a Hungária hárít ugyan, de Lyka újra kapu elé emeli a labdát, amely a csomóról magasra felugrik, s visszaestében Toldi fejéről bemenne a gazdátlan kapuba, ha Wéber kapus módra felemelt kezekkel el nem ütné - 11 -es! Sárosi áll neki, nekifut, s élesen lövi félmagasan a jobb sarokra. Szabó - mindent egy lapra téve - már előre eldobta magát ebbe az irányba, s hiába éles és helyezett a lövés, kinyúlva eléri és kornerre üti. A kék-fehérek rárohannak földönfekvő társukra, s úgy ölelik, csókolják. Szabó ugrál örömében. Joga van rá, mert ez a védés jelentette a Hungária győzelmét. A mérkőzés után a Hungária játékosai túláradó boldogságban veszik körül az asztalt, amelyen a Magyar Kupa díszük. Nádas Ödön az MLSZ ügyvezető alelnöke szép szavak kíséretében nyújtja át a kupát Mándinak, a csapat kapitányának: - amikor átadom ezt a kupát, kívánom, hogy ez a kiváló sportszellem, ami ma a pályán a szemünk előtt fordított vissza egy már elvesztettnek hitt meccset, továbbra is éljen a kék-fehér gárdában. Brüll Alfréd a Hungária elnöke válaszában azzal kezdte, hogy ha valamikor készületlenül állt ki szónokolni, akkor ma van ez. Igazán nem gondolt arra, hogy győz a csapata. Újra láthattuk, hogy mennyire a sors játékától is függ egy mérkőzés eredménye. Nem is az a fontos, melyik csapat győz egy góllal, hanem annak örülök legjobban, hogy a játék nívójával újra megvigasztaltuk kissé derék közönségünket, és hogy a Magyar Kupa fényét kissé visszaállítottuk.” Magyar Kupa fénye! Igen ez volt az első olyan eset, hogy a rangos döntő után végre rangos és ünnepélyes díjátadás volt. Mándi személyében csapatkapitány először vehette át, és emelhette a magasba a Magyar Kupát! MAGYAR KUPA 1931-1932. NEGYEDDÖNTŐ: Ferencváros-Bocskai 4:3 III. kér.-Nemzeti 1:0 Hungária-Turul 8:0 Tatabánya-Újpest 2:1 ELŐDÖNTŐ: Ferencváros-lll. kér. 4:1 Hungária-Tatabánya 4:2 DÖNTŐ: 1932. június 5. Üllői út: Hungária-Ferencváros 1:1 8000 néző, vezette: Juhász Attila dr. Góllövők: Titkos, ill. Kohut. 21
