Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
DÖNTŐ: 1926. december 8. Hungária út: Kispesti AC-BEAC 1:1 300 néző, vezette: Baron Vilmos GóJJövők: Jurácska, illetve Pótz MEGISMÉTELT DÖNTŐ: 1926. december 19. Lóverseny tér: KAC-BEAC 3:2 150 (!) néző, vezette: Schisser József Góllövők: Juhász, Mátéffy, Heckl, illetve Gromusz, Kertész (öngól) A mérkőzés végeredménye háromszori hosszabbítás után alakult ki. (90 perc + 2x15 + 2x10 + 2 x10 = 160 perc!) A kupagyőztes csapat: Balla-Gromusz, Csesznák-Mády, Gregor, Márton-Borsos, Juhász, Jurácska, Heckl, Mátéffy A 3. helyért: Vasas-lll. kerület4:2 1926-1927. KIALAKUL A 16-OS DÖNTŐ RENDSZERE Az 1927. január 28-i MLSZ ülésen határozatot hoztak arról, hogy az 1927-28-as kiírástól kezdve, a döntő küzdelembe a 16 selejtező csoport győztese és a 16 kiemelt csapat kerül, úgy hogy a két kategória csapatait egymással szemben sorsolják. Kimondták, hogy a Magyar Kupa örökös vándordíj, és az MLSZ tulajdona. A győztes egyesület pedig a visszaszolgáltatás alkalmával a Magyar Kupa vándordíj kisebbített másolatát kapja egy ízben az MLSZ-től. Másodszori győzelem esetén az egyesület nevét bevésik a kupába. (Itt jegyezzük meg, hogy a szép kupát egyik egyesület sem vésette meg nevével, az antik felületet ezzel nem torzították.) Rendszerezték a játékosok díjazását is. A győztes csapatban legtöbbször játszó 11 játékos a kupa kicsinyített mását és aranyérmet kap. A második helyezett 11 játékosa 11 darab ezüstérmet, míg a harmadik és negyedik helyezettek 11-11 darab bronzérem díjazásban részesülnek. Végezetül elhangzott egy figyelemre méltó kijelentés: A Magyar Kupa díjért tartandó mérkőzéseket az MLSZ a bajnoki mérkőzések elé helyezi és a legklasszikusabb vándordíjnak tekinti! A sok intézkedés hatására a nagycsapatok is komolyabban vették a Magyar Kupa mérkőzéseket. Ez meglátszott a látogatottságon is, hiszen a Ferencváros-Újpest döntőre 9000 néző vándorolt ki a Hungária úti pályára. A Nemzeti Sport szalagcímében így kommentálta a rangos eseményt: A Magyar Kupa 1926-27. évi döntője izgalmas és elkeseredett küzdelmet hozott a túlfűtött hangulatban, igazságos eredménnyel. Imponáló biztonsággal vett revansot a Ferencváros pünkösdi legyezőjén. Izgalmak szempontjából már a bevezetés is sokatígérő volt: „A választásnál veszekedés folyik, kétszer sorsolnak, mind a kétszer az Újpest választ nappal hátban. A Ferencváros szabálytalanságot lát, tiltakozik, vitatkozás kezdődik. Harmadszor is választanak, s a Ferencváros mellé szegődik a szerencse, az Újpest a tüzelő nappal szembe kerül. Gyors és változó támadások, túl izgatott hangulat az első tíz percben. A 37. percben Kohut bomba száll a kapu fölött el, míg a 38. percben Rázsó beadása Kohutnak nem jön jól lábra, pedig hat-hét lépésre állt a kaputól. Most szép a mérkőzés, gyönyörű akciók fejlődnek ki itt is, ott is, de különösen a Ferencváros részéről, Újpest azonban nem enged lőni. Rettenetesen védekezik! A közönség fanatikus biztatása közben a Ferencváros ostromával kezdődik a második félidő is. Kohut hatalmas lövése után, Schlosser kerül jó helyzetbe, az öreg rutinié hatalmas lövést ereszt meg a kapura, de a bomba a felső kapufáról visszapattan. Hungler II. a következő újpesti támadásnál az utolsó pillanatban szereli a kiugró Ströcköt. Az iram igen heves. Publikumának folyton megújuló szuggesztív buzdítása, az állóhely felől taktusban harsogó: Tempó Fradi! hangorkánra a Ferencváros ismét belefekszik. A 22. perc meghozza a várva várt gólt. Dán elkaparintja Szülik elől a 16
