Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
A kékek nyerték az első Kupa „örökrangadót” Az első „örökrangadót” a kúpért 1910. június 12-én a Margitszigeti pályán játszották: MTK-FTC 4-0! „Amit talán senki sem hitt, megtörtént. A bajnokcsapatra súlyos vereséget mért az MTK. Nem is az MTK, hanem saját elbizakodottsága. Pedig hát gondolhatták volna, hogy az MTK nem fogja okvetlenül megveretni magát, még akkor sem, ha éppen a bajnokcsapattal áll szemben. A vereség teljesen megérdemelt volt. Mentség nincs rá, mert az FTC kitűnő formában volt mostanáig és letörésről tegnap sem lehetett szó, csak a legbosszantóbb könnyelműségről, mellyel a legbecsesebbnek szánt magyar díj legelső megnyerését elpackázta. Aki jól figyelte éveken át az FTC csapatát, az szinte várhatta volna a tegnapi vereséget. Az FTC amikor a győzelmek sorozatában babért babérra halmoz, játékosaink nagyrésze egyre elbizakodottabb lesz és ahelyett, hogy annál inkább egyre lelkesebben játszana, könnyelmű lesz és egy tegnapihoz hasonló alapos vereség kell, hogy az elbizakodottságból kijózanuljon. Az első gólt szabadrúgásból Károly fejelte be. MTK e gól után lábrakap, lelkesen játszik és nemsokára egy beadásból újabb gólt lő. A félidő végén Károly a kapuig dribliz és a 3. gólt helyezi az FTC kapuba. A II. félidőben kornerból a 4. gólt fejeli az MTK. FTC csapata 11-es rúgáshoz jut, de Schlosser a kapu mellé helyezi azt...” A döntő időpontjául eredetileg június 5-ét jelölték, majd június 19-re halasztották. „E sorok leírásakor még kétséges, vajon a Magyar Kupa döntő mérkőzése az MTK és a BTC között vasárnap délután 6 órakor megtartatik-e vagy sem? Ha a ma esti tanácsülésen a józan felfogás válik uralkodóvá, akkor a Magyar Kupa döntőmérkőzése vasárnap este folyik le a Millenáris versenypályán.” (Sport-Világ) A MASZ kérésére az atlétikai bajnokság döntői miatt a labdarúgó Magyar Kupa döntőt elhalasztották... A nyári „football tilalmi idő” miatt (akkor még ilyen is volt!) csak szeptemberre lehetett a döntőnek időpontot találni. Az első Magyar Kupa döntőt három részletben bonyolították! 1910. szeptember 8. Millenáris: MTK-BTC 1-1 „Kisasszony napján folyt le a Magyar Kupa első kiírásának döntő mérkőzése a Millenáris pályán a BTC és az MTK között. A mérkőzést meglehetősen nagyszámú közönség látogatta, mi azonban sokkal impozánsabbnak képzeltük ennek a legklasszikusabb magyar vándordíjnak a döntőjét. És, hogy nem volt ilyen, abban nagyrésze van annak a körülménynek, hogy a döntő a kiírás idényében nem volt megtartható, de „elősegítette” az a közöny, sőt mondhatni rosszakarat is amellyel a napisajtó egyrésze a vándordíját a döntő mérkőzés alkalmából lekicsinyíteni igyekezett. A játékot Kárpáti Béla szövetségi elnök kezdőrúgása nyitotta meg, miután a játékosokhoz rövid beszédet intézett. A küzdő felek teljesen egyenrangúak voltak, első félidőben az MTK, a másodikban a BTC támadott többet. A bírói tisztet Kiss Gyula töltötte be.” A további fejleményekről is a Nemzeti Sport korabeli tudósításai alapján számolunk be: 1910. október 2. Millenáris: MTK-BTC 2-1. „Csak nem akar dűlőre jutni a Magyar Kupa sorsa. Tavaszról őszre halasztódott a döntő mérkőzés, a szeptemberi eldöntetlen eredmény után pedig a vasárnapi MTK-BTC mérkőzés oly botrányba fűlt, milyennek az öreg Millenáris ezidáig még nem volt tanúja. Igazságtalanok lennénk, ha nem keresnők az összes jelenvoltakban a skandalum okát. Hibás volt a publikum, mert állandó zajongással terrorizálta a játékosokat és bírót, hibásak voltak a játékosok, midőn úri ember létükre oly elítélendőén durva játékmodorhoz folyamodtak, és hibázott - talán legnagyobbat - a mérkőzést vezető bíró, amidőn eleinte minden felett szemet hunyt, lett légyen az faul vagy hands, mérkőzés vége felé pedig - fumigálva mindent és mindenkit - hihetetlen, néha erőszakosságig menő szigorral ítélkezett. E szigor azonban érthető is. Reichard Ottónak ugyanis nincs még meg az a praxisa a bíráskodás terén, hogy négy-ötezer torok hangja és néhány rakoncátlankodó játékos ki ne hozzák sodrából a különben higgadtságáról közismert embert. 6
