Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
delemben, és Eszenyi azonnal büntetett. Ezzel a lefújás előtt három perccel dőlt el a Magyar Kupa sorsa." (Nemzeti Sport) Kovács Ferenc, az UTE mestere: - Úgy érzem teljesen megérdemelten nyertük meg a kupát. Tudatosan dolgoztuk ki helyzeteinket és sokkal több lehetőségünk adódott mint ellenfelünknek. Győzelmünk értékét emeli, hogy a bajnokság első három helyezettét búcsúztattuk szép sorozatunkban. Zsivótzky Gyula az UTE alelnöke: - A gólhelyzetek alapján megérdemelten győztünk. Nem szokásom a játékvezetőkkel foglalkozni, de Németh Lajos kétszer is sújtott bennünket ítéleteivel. Sajnálom, hogy a televízió műsorpolitikájának jóvoltából több millió ember lemaradt egy ilyen meccsről... És arról is, ahogyan Brockhauser István csapatkapitány a hosszúra nyúlt döntő után a kupát Dr. Laczkó Mihálytól átvette. Vitathatatlan tény: akármelyik csapat játszik a döntőben, a Magyar Kupa döntőt a Magyar Televíziónak mindenkor illik közvetíteni... MAGYAR KUPA 1991-92 NEGYEDDÖNTŐK: MTK-Siófoki Bányász 3-1 3-1 Kispest-Honvéd-Rába ETO 1-0 2-1 UTE-Bag 0-0 5-0 Vác FC Samsung-Nagykanizsa 1-0 2-1 ELŐDÖNTŐ: Vác FC Samsung-MTK 0-0 3-1 UTE-Kispest-Honvéd 3-2 0-0 DÖNTŐ: 1992. május 20. Békéscsaba: UTE-Vác FC Samsung 1-0 (0-0) 10 000 néző. Vezette: Németh L. G: Eszenyi A kupagyőztes csapat: . Brockhauser-Tomka, Aczél, Szőnyi-Miovecz, Kaspar, Véber, Szlezák-Cigan, Bácsi, Eszenyi. Cs: Lovász, Varga A kupát átvette: Brockhauser István (Dr. Laczkó Mihálytól) 1992-1993 A „ZÖLDEK” KUPADÖNTŐJÉT A FRADI NYERTE A kiírás szerint ezúttal a döntőt nem semleges pályán, hanem oda-vissza alapon a fináléba jutott csapatok otthonában rendezték. Az első döntőt Szombathelyen játszották: Haladás-FTC 1-1 A zsúfolt stadionban nagy lendülettel kezdtek a csapatok, és amikor Jagodics fejesgólja megszületett, bizony Ausztriáig hallatszott a hazaiak örömkiáltása. Érdekes módon a Fradit felhozta a gól, egyre másra gördültek támadásaik. Előbb Wukovics megdöngette a kapufát, majd Keller olyan szemetgyönyörködtető cselsorozatot mutatott be, amely az Ínyenceknek, de főleg a fradistáknak módfelett elnyerte tetszését. A látványos góllal egyenlített a Ferencváros, s továbbra is ők voltak a kezdeményezőbbek. A Haladás játékán erősen érződött a félelem attól, hogy itt vannak az újabb gólok. Mi tagadás Páling, Wukovics és Nagy Zsolt nem akármilyen helyzetekben hibáztak. Tőlük már csak a játékvezető hibázott nagyobbakat - tizenegyeseknél volt néma a bírói síp... A közönség viszont nem volt néma, a nagyszerű kupadöntő végén vastapsot kapott mindkét csapat a szokatlanul szép kupadöntőért. Az Üllői úti visszavágón felfokozott hangulat kupagyőzelemre kiéhezett ferencvárosi tábor várta a kezdő sípjelet. Kuriózum: kezdőrúgást az az ifjú Keller Jocika végezte, akinek édesapja bő két óra múlva a kupát emelte! De tett is érte: a 23. percben úgy megy át a 81
