Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 10. Randevú rangadókkal III. A kilencedik évtized rangadói, 1981-1991 (Budapest, 1993)
hogy elindul a rohamosztag, és mindenkit ahol ért, ütött. Először azt sem tudtam, mi történik, de nem kellett sokáig tömöm a fejemet ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem más, mint egy politikai provokáció, a sportnak ehhez semmi köze. Valami olyasmit éreztem ott a pálya szélén, mint amikor a gyerekedet verik, és téged lefognak, hogy ne tudd megvédeni, mint amikor iszonyatos, tehetetlen düh, kín vesz rajtad erőt. Soha többet ne lássak ilyet!" A kapus Balogh Tamásnak senki nem tett szemrehányást a bekapott négy gólért, hiszen ilyen körülmények között nehéz koncentrálni ott a háló előtt. „Nem mentségként mondom, nem azért, mert négy gólt kaptam, de ami a lelátón történt, az kihatott a játékunkra. Barátaink, testvéreink is ott voltak a nézőtéren, szinte mindannyian azon izgultunk, vajon ők megússzák-e ép bőrrel ezt a mészárlást, ütöttek ezek a fekete álarcos kommandósok mindenkit, még azokat is, akik már mozdulatlanul feküdtek a földön. Hallottam, ahogy a közönség egy része sírva könyörög, hogy vonuljunk le, de ha ezt megtettük volna, még nagyobb botrány lett volna a következménye. így inkább maradtunk, és próbáltunk úgy koncentrálni, hogy tisztességes eredményt érjünk el. Biztos vagyok benne, hogy ennek a tragikus eseménynek politikai okai vannak, és ez nem a fradistáknak, hanem a magyarságnak szólt." A csapatkapitány, Keller József is magába roskadva érkezett az edzésre: Természetes, hogy amikor belépett az öltözőbe, ő is csak arról tudott beszélni, amiről a többiek: „Biztos vagyok abban, hogy a mieink nem provokáltak. Lerohanták őket, és ütötték, ahol érték. Iszonyatos volt hallani a könyörgésüket, ahogy kérték, vonuljanak le, de ezt nem lehetett megtenni. A visszavágón mindenkiért játszunk, aki ott volt Pozsonyban, aki sérülést szenvedett, akit ártatlanul félholtra vertek. Azt hiszen, nem kell különösebb intézkedéseket tenni a szlovák szurkolók biztonságáért, hiszen úgy sem mernek ide jönni." A „kis” Albert Flórián bármennyire is úgy látszott, hogy küzd, hajt a pályán, az azért nem volt olyan sima ügy, legalábbis erről tanúskodik visszaemlékezése: „Kimentem partdobáshoz, és ahogy kinéztem a lelátóra, véres, könnyes, könyörgő arcú embereket láttam. Azt hiszem valamennyiünk nevében mondhatom, és nem túlzók: amikor beindult a balhé, halálfélelmünk volt. Ne csodálkozzon senki, ha kijelentem, így nem lehet játszani. Amennyiben lesz visszavágó - nem mi döntjük el megpróbálunk úgy játszani majd, hogy kárpótoljuk szurkolóinkat az őket ért fájdalmakért." Simon Tibor keménységéről ismert hátvéd, de amikor felidézzük a LIGA SZAKSZERVEZETEK 91
