Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 10. Randevú rangadókkal III. A kilencedik évtized rangadói, 1981-1991 (Budapest, 1993)
Mindenki tudta, hogy nem egy felhőtlen kilencven perc és nem egy szeretetteljes hangulatú fogadtatás vár a fradistákra Pozsonyban. Ami pályán, nézőtéren, a városban történt, arra azért csak kevesen gondoltak. A pályán az első húsz percben még nem volt baj - mármint ott lenn a zöld gyepen. 1-0-as félidő után az 54. percben azonban már 3-0 volt az eredmény! Lipcsei reménygólja után a 82. percben kegyelemdöfésként hatott a lehetetlen szögből kapott negyedik Slovan gól. Ami pedig a lelátón összevert magyarokat illeti? Nehéz erről szenvedély nélkül akármit írni vagy mondani. Egy Üllői úton élő fradistának még nehezebb, hiszen azonnal elfogultsággal vádolható. Azokban a napokban közölt újságcikkek majd mindegyike bőven taglalta az eseményeket. A Kurírban Török Ferenc többek között ezeket írta:, Bognár József, a csapat gyúrója magából kikelve mondja, és igaza van, hogy a kommandósokat minden kulturált, civilizált országban a terroristák ellen vetik be, és nem a sportpályán a sportolók, a közönség ellen. Aztán arról mesél a sok mindent látott gyúró, hogy még hazafelé is az úton remegett valamennyi játékos lába a félelemtől, a megdöbbenéstől, a kimerültségtől szólni sem tudtak, valamennyiüket a sírás fojtogatta. Két telefon között Nyilasi Tibor szakított arra időt, hogy pár szót váltsunk, és rögtön a dolgok közepébe vágunk.- A vereség többé-kevésbé várható volt, de ami Pozsonyban történt, attól teljesen a padlóra kerültem, s velem együtt valamennyi labdarúgó is. Mindenre számítottam, de erre nem. Már a mérkőzés előtt másfél órával sejteni lehetett, hogy mi készülődik, hiszen olyan feszültség volt a levegőben, és már akkor voltak kisebb csatározások a szurkolók és a rendőrök között, s végül is teljes energiámat arra kellett fordítanom, hogy feloldjam a játékosokban azt a görcsöt, és elvonjam a figyelmüket attól a szörnyű látványtól, ami a lelátókon zajlott.- Befolyásolta mindez a mérkőzés végeredményét?- Az igazat megvallva, a mérkőzés alatt többször akadt olyan időszak, amikor nem is tudtam követni a pályán történteket, annyira lekötött, annyira lebénított az, amit láttam. Olyan félelmetes volt, ahogy a fekete csuklyás kommandósok egyik szektorból a másikba vándorolnak, és válogatás nélkül ütik azokat, akik az útjukba akadtak. Még az úton hazafelé is szótlanul ültem, mert nem tudtam megemészteni a történteket, amikor pedig megérkeztünk az Üllői útra, és ott várt bennünket egy síró-zokogó tömeg, ismét annyira felkavartak a dolgok, hogy egész LIGA SZAKSZERVEZETEK 89
