Fradi futball újság (2000)

2000 tavasz / 4. szám

8 FRADI ÚJSÁG „Szeretnék az Üllői úton maradni“ Nehezen lendült ugyan bele, ma már azonban vitathatatlanul meghatározó játé­kosa a Ferencvárosnak. Bárányos Zsolt a ta­vaszi idényben sorozatosan jó teljesítményt nyújtva végképp bizonyította, hogy érdemes volt nyáron idecsábítani őt az Üllői útra.- Az ősszel az elején mintha nem talál­tad volna a helyed a csapatban...- Most sem tudok mást mondani, mint­hogy kissé megviselt az átigazolásom körü­li hercehurca, az a kavarodás mindenkire hatással lett volna. Meg aztán az is sokat számított, hogy szinte az utolsó pillanatban került pont a kölcsönadási szerződésemre, a bajnoki rajt előtt mindössze más­fél héttel kapcsolódtam be a közös edzésmunkába. Márpedig az az alapozás nagyon hiányzott.- Gyakran lecseréltek, a szurkolók sem kíméltek a bekiabálásaikkal. Egy­szer sem fordult meg a fejedben akkoriban, hogy talán mégsem kellett volna idejönnöd?- Nem, akkor is jól éreztem magam a Fradiban, amikor nem ment. Külön­ben is, tudtam, hogy előbb-utóbb kilábalok a hullámvölgyből. Minél többet edzettem, annál inkább jobban ment a játék a mérkőzéseken is. Ráadásul a csapat is egyre jobban összeállt. A közönség is kezdi elismerni a tavaszi telje­sítményünket, meggyőződésem, hogy akik látták a Vasas, az MTK, a Vác, a Dunaferr elleni találkozóinkat, azt vissza tudjuk csalogatni a lelátókra.- Véleményed szerint neked mikor ment a legjobban a játék?- Talán nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, tavasszal a nyíregyhá­zi botlásunkat kivéve mindegyik összecsapáson elfogadhatóan teljesítettem. Hozom a tőlem megszokott átlagot a meccseken, de ez az átlag jobb, mint ősz­szel volt. A Fáy utcában gratuláltak legtöbben a játékomhoz a lefújást követően... Eddig (a Diósgyőr elleni mérkőzés után beszélgettünk - a szerk.) egyébként összesen hatszor találtam az ellenfelek hálójába, s jónéhány gól­passzt is adtam a társaknak, ami szerintem nem rossz eredmény egy közép­pályástól.- Amikor kiderült, hogy Váczi Zoltán is csatlakozik a kerethez, nem ijedtél meg egy kicsit, hogy újabb vetélytársad érkezett az irányító posztra?- Nem, hiszen Zolinak más a feladatköre Poklepovics mester taktikai el­képzeléseiben. Ha egészségesek vagyunk, mindkettőnknek jut hely a csapaton belül, ő egy kicsit előrébb játszik.- Kispesten nevelkedtél, majd a légiós életbe is belekóstoltál a belga Lommelnél. Miben más a Ferencváros az eddigi klubjaidhoz képest?- Egészen más a közeg, s összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételek. Itt az Üllői úton minden adott, a stadion korszerű, a szurkolók fantasztikus han­gulatot varázsolnak a lelátókra - mert hiszem, hogy idén játszunk még telt ház előtt -, szóval minden pillanatban érzem, hogy egy patinás egyesület já­tékosa vagyok.- S attól függetlenül, hogy nem itt nőttél fel, kezded már pedzegetni, mi is az a sokat emlegetett Fradi-szív, a fradizmus?- Aki itt megfordul, nem is tudja magát kivonni ennek hatása alól. Csodá­latos érzés. A három éves Renato fiamnak már Fradi-kulacsa is van, ő szeren­csére már ebbe csöppent bele. Nagyon bízom benne, hogy a vezetők meg tud­nak állapodni a belgákkal, mindenképpen maradni szeretnék az Üllői úton. Egykoron a kis Danikában igencsak dolgozott az állandó szerepelhetnék, hiszen min­denáron színész vagy sportri­porter szeretett volna lenni. A világot jelentő deszkákon akadt is néhány ígéretes próbálkozása, versmondó versenyeket nyert, tagja volt a Harlekin Gyermekszínháznak, később az Usztics Mátyás vezette stúdiónak, ám a szín­művészeti főiskolára nem vet­ték fel, holott három alkalom­mal is csak a második rostán hullott ki. Arcát azonban így is megis­merhette az ország, hiszen másik dédelgetett álmáról soha nem mondott le. Mezei Dániel a Duna TV-ben kezdte televíziós karrierjét, a tavalyi esztendő végén több társával egyetemben átigazolt a Telesport gárdájához.- Az érettségi után egyből berántottak katonának, a lesz­erelést követően rögtön jelen­tkeztem a Komlósi stúdióhoz - emlékszik vissza. - Molnár Dániel tanár úr, az ismert rádiós is tartott órákat, egyszer csak megkérdezte, hogy lenne- e kedvem a Rádióban dolgo­zni. Kiskoromban nem néztem sűrűn tévét, így éppen Molnár Dani közvetítésein keresztül szerettem bele ebbe a szakmá­ba, persze, hogy igent mond­tam a megtisztelő felkérésre.- Akkor megannyi kol­légádhoz hasonlóan téged is a Rádiótól hívtak át a Duna TV sportosztályára.- Pontosan. Szívesen gon­dolok vissza a Rádiónál eltöltött időkre, a körkapcsolá­sokban is rendre feladatot kap­tam, de ennek a kihívásnak nem tudtam és nem is akartam ellenállni. Úgyhogy azóta is dolgoztam rádiókban, olvas­tam be a sporthíreket, inter­júkat is készítettem, de '93- ban végérvényesen tévés let­tem.- Első közvetítésed? Egy Fradi-Vasas pólómeccsről készítettünk egy hosszabb összefoglalót kettes­ben Juni Gyurival, a Telesport mostani főszerkesztőjével. Az eredményt meg ne kérdezd, mert sajnos rég elfelejtettem.- Egyébként a vízipóló volt mindig is a kedvenc sportágad? Hiszen gvakran közvetítesz az uszodákból.- Igen, gyermekkoromban magam is pólóztam. Kövérkés kissrác voltam, de bekként hasznomat vette a csapat, serdülőként a Vasasnál és a KSI-nél keserítettem meg az ellenfelek életét. Innen a sportág imádata, persze a fut­ball, a tenisz és a Forma-1 is mindig közel állt a szívemhez.- Volt-e olyan közvetítésed, ahol a Fradi is szerepelt, és a mai napig szívesen emlegeted?-Több is. Ilyen volt például a Fradi pólósok KEK-diadala. Vízilabdában igazán kijutott nekem a jóból, hiszen a Vasas KEK-diadaláról, valamint az UTE egyik LEN-kupa győzelméről is én tudósítot­tam.- És futballban?- Ott akadt negatív élményem is. Az az ominózus, Varga Zoltán sorsát eldönteni hivatott Ferencváros-Videoton mérkőzésre engem osztottak be a kispadok melletti interjúk készítésére, s amikor a lefújás után beszélgettünk az edzővel a továbbiakról, a stadionban is kihangosították a szavainkat. Máig sem értem miért, Varga Zoltán ezt személyét érintő támadásnak vélte, s nagyon megharagudott rám. Akaratomon kívül megbántot­tam őt, pedig előtte tényleg magam is azok közé tartoz­tam, akik nagyra értékelték a munkáját.- Ami azt illeti, nemrég a ferencvárosi hívek közül orroltak meg rád néhányon...-A nyíregyházi meccs összefoglalójára gondolsz?-Arra- No, igen. Több kollégám is azzal fogadott, nagy szerencse, hogy nem én leszek a kispadok mellett a Fradi- Újpesten. Az összefoglaló után kaptam leveleket, e-maileket, amiben minden voltam, csak szép és okos nem. Pedig higgye el mindenki, nem vagyok én ellendrukker, egyszerűen csak megdöbbentem, hogy a Nyíregyháza az első félidőben szinte lefutballozta a pályáról az általam is sokkal esélye­sebbnek vélt Ferencvárost. És persze a 13 ezer néző, a teli lelátók hangulata is hatott rám. Ugyan soha nem bizonyíthatom be, de ha a Fradi feláll a padlóról és kiegyenlít a vége előtt pár per­ccel, pontosan ugyanúgy felemelem a hangom, mint a nyírségiek harmadik góljánál.- Végül van-e olyan közvetítés, amit mindennél job­ban szeretnél meakapni, ami csak a legtitkosabb álmaidban szerepel?- Azzal, hogy Palik Lacival együtt közvetíthetjük a Forma 1-et, az egyik már teljesült is. Minden sportriporter arra vágyik a leginkább, hogy hazá­ja olimpiai aranyáról tudósíthasson, remélem ez az élmény nekem is megadatik egyszer. TECHEM Kft.

Next

/
Thumbnails
Contents