Fradi futball újság (2000)
2000 ősz / 5. szám
4 FRADI ÚJSÁG Sydneyből jöttek Hárman az emstlányok közül A sydney>i olimpián csak egy liapzál választotta el a magyar női kézilabda-válogatottat az aranyéremtől. A második helyen végzett együttesben számos egykori és jelenlegi ferencvárosi játékos kapott helyet, és valamennyien sokat tettek azért, hogy megszülethessen a sportág eddigi legnagyobb sikere a nyári olimpiai játékok történetében. Közülük hármat - Farkas Ágnest, Kökény Beatrixot és Löwy Dórát - kérdeztünk ausztráliai élményeikről. A tavalyi elő- olimpia után mindannyian most jártak másodszor a távoli kontinensen.- Nagyon jó volt, hogy az olimpiai faluban egy helyen laktak a magyar sportolók, és így összebarátkozhattam olyan versenyzőkkel is, akiket eddig csak hírből ismertem - magyarázta Farkas Ágnes. - Komolyan mondom, hogy azóta másképp olvasom a róluk szóló újságcikkeket, információkat, hiszen most már közeli ismerőseimnek mondhatom őket. A faluban egyébként meglehetősen elszigetelten éltünk a külvilágtól, nagyon vigyáztak ránk, és ezért különösen fontos volt, hogy milyen közösségek alakulnak ki. Nekünk, magyaroknak szerencsére nagyon jól sikerült ez a „feladat", nagyszerűen éreztük magunkat egymás között. Az ellátásra nem lehetett panaszunk, remek ételek közül választhattunk.- Milyennek ismertétek meg az ausztrálokat?- Amikor kint jártunk a városban, rendkívül barátságos emberekkel találkoztunk. Tavaly, az előolimpián sokkal több időnk volt Sydneyre, mint most. Akkor volt lehetőségünk jobban körülnézni, és az állatkertben is jártunk, ahol sok, tipikusan ausztráliai állatot is láttunk.- Két mérkőzés különösen emlékezetes marad a szurkolóknak. Az egyik az osztrákok ellen negyeddöntő, a másik pedig a dánokkal játszott finálé. Hogyan emlékszel vissza ezekre a meccsekre ?- Azt, ami az osztrákok ellen a mérkőzés végén történt, nem is lehetett igazán követni. Próbáltuk legyűrni magunkban a fáradtságot, és tettük a dolgunkat. Számomra nagyon jó érzés volt, hogy bíztak bennem a társak és a kapitány is, ez plusz Kitüntetést kaptak! A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje: Kosz Zoltán Székely Bulcsu A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje: Farkas Ágnes, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó, Löwy Dóra, Deli Rita. A Magyar Köztársaság bronz érdemkeresztje: Gáspár Zsolt (Deli Rita az FTC színeiből vett részt a Sydney-i olimpián. Az osztrákokhoz csak 200.10.02-án igazolt át.) erőt adott nekem. A dánok ellen ugyanúgy akartuk a győzelmet, de akkor fordítva sült el az egész. Úgy gondolom, mindenkinek a saját belső ügye, hogy hogyan értékeli a döntőn történteket; én nem szeretnék erről többet mondani. Örülök az ezüstéremnek, és nagyon nagy dolognak tartom, hogy másodikok tudtunk lenni az olimpián. *- Számomra maga az olimpia óriási élmény volt - mondta Kökény Beatrix. - A konkrét sporteseményeken kívül fantasztikus volt részese lenni a nyitó- és a záró ünnepségnek, mindkettő csodálatos volt.- Hogyan érezted magad az olimpiai faluban és Sydneyben ?- Remekül. Azt tetszett a legjobban, hogy találkozhattam sok olyan sportolóval, akivel év közben nem, vagy csak ritkán tudok néhány szót váltani. Nagyon jól összekovácsolódott társaság volt a magyaroké, mindenki szurkolt mindenkinek. A mi meccseinken rendre sokan voltak, s előfordult, hogy a jegy nélkül belógó pólósokat a rendőrök vezették ki a csarnokból. A helyiekkel leginkább a faluban kommunikáltunk, az olimpián közreműködő önkéntesek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.- Hogyan élted meg a két sorsdöntő mérkőzést?- Az osztrákok ellen a hajrában arra gondoltam a kispadon ülve, hogy nagyon utálnék az ötödik helyért játszani. Aztán bent a pályán villámgyorsan pörgött minden, szinte idő sem volt felfogni az eseményeket. A hosszabbítást rosszabb volt végigizgulni, kívülről sokkal nehezebbnek tűnt az egész, mint amikor én is játszottam. A dánok ellen teljesen leblokkoltunk, tehetetlenség lett úrrá a csapaton, az északiak pedig csak jöttek, jöttek. A mai napig sem tudom, mi történt az utolsó tizenhárom és fél percben. Azzal, hogy ezüstérmet szereztünk, előreléptünk az atlantai bronzhoz képest. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon nagy lehetőséget szalasztottunk el. Kívánom az utódainknak, hogy négy év múlva, Athénban ők is legalább ilyen sikeresek legyenek, mert óriási dolog éremmel hazajönni az olimpiáról. *- Nekem már az is nagy élmény volt, hogy pályára léphettem az olimpián - emlékezett vissza a Sydneyben történtekre Löwy Dóra. - Lehet, hogy sokan megfeddnek azért, amit mondok, de én úgy éreztem, ez is egy világverseny, és ugyanolyan fontos, bármelyik másik. Az olimpiai falu hangulatából nem sokat érzékelhettem, mert végig versenyeztünk, és nemigen tudtunk részt venni a nagyobb összejöveteleken. Az viszont remek érzés volt, hogy a meccseinken sokan szurkoltak nekünk a magyar sportolók közül.- Milyen állapotban volt a sérült lábad?- A lábamnak Sydneyben már nem volt semmi baja. Fizikálisán volt lemaradásom, de összességében kilencven százalékos állapotban voltam, és úgy érzem, többet is bírtam volna, mint amennyi lehetőséget kaptam.- Te milyennek láttad az osztrákok és a dánok elleni csatát?- Az osztrákok ellen egész végig azt vártam, mikor bizonyíthatok, lelkileg készültem arra, hogy beállók. Úgy gondolom, az embernek a kispadon is koncentrálnia kell, hogy bármikor bevetésre kész lehessen. Amikor négy perccel a vége előtt beálltam, három góllal vezettek az osztrákok, mégis teljesen nyugodt voltam, eszembe sem jutott, hogy kikaphatunk. A dánok ellen összesen több mint húsz percet játszhattam. A hajrában ellenfelünk olyan hibákra kényszerített bennünket, amelyeket nem lett volna szabad elkövetnünk, olyankor is elvállaltuk a lövéseket, amikor nem kellett volna. Nem tudtunk válaszolni a Raduloviccsal szembeni em- berfogásos védekezésre, elkapkodtuk a támadások befejezését. Ennek ellenére én megpróbálom úgy felfogni az egészet, hogy nyertünk egy olimpiai ezüstérmet. Ha nem lett volna az osztrákok elleni mérkőzés végén az a néhány nagyszerű perc, most nem lenne miről beszélnünk. Szóval, én tudok örülni az ezüstnek is. Margay Sándor nUNAPACK DUNAPACK RT. AZ FTC HIVATALOS OLIMPIAI TÁMOGATÓJA
