Fradi futball újság (2000)
2000 ősz / 4. szám
14 A A FRADI ÚJSÁG A Fradi és Mátyás király... Itt járt Mátyás király... Ez a mondabéli farakásokra felvésett mondatot akár az Üllői úti lelátó székeinek háttámláján is olvashatnánk. Helyey László színművész - akit a fiatalabb generációk Mátyás király szerepében ismertek meg, s aki a népszerű rajzfilmben hangját kölcsönözte az igazságos uralkodónak - ősfradista lévén, gyakran megfordul a Ferencváros stadionjában.- Nemrégiben együtt voltunk egy rendezvényen, ahol többségében tizen- és huszonévesek vettek részt. A félhomály ellenére rengetegen odajöttek hozzád, megszólítottak, vagy csak feléd biccentettek, hogy üdvözölhessék „Mátyás királyt". Cseppet sem zavar, hogy úton-útfélen az ő alakjával azonosítanak?- Miért zavarna? Ez a televízió hatása. Több mint húsz év távlatából még hízelgő is rám nézve, hogy sokan még mindig emlékeznek a filmre vagy a rajzfilmsorozatra. Időnként előkerül az archívumból, gondolom a mai kamaszok az ismétléseket láthatták. Egyébként Mátyás király valóban nagyformátumú uralkodó volt, már csak ezért sem kellemetlen az összevetés.- Azt már lényegesen kevesebben tudják rólad, hogy megszállott fradista vagy. Mióta tart a szerelem ?- Édesapám is Fradi-druk- ker volt, sokszor vitt ki a régi fatribünre. Kettős meccseken a Népstadionban perecet árult, oda is mindig elkísértem. Aki egyszer átélte azt a felejthetetlen hangulatot, látta azokat a fantasztikus játékosokat, biztosan egy életre elkötelezték magukat az imádott klubbal. Miért éppen én lettem volna a kivétel? Sőt, az is megadatott a számomra, hogy igaz, csak nagyon rövid ideig, de futballoztam a Ferencvárosban.- Nocsak!- Ha jól emlékszem, Manci néninek hívták az akkori szertárost. Kaptam tőle egy hatalmas dinamó-gatyát, egy kinyúlt trikót és egy háromnégy számmal nagyobb stoplis csukát. Ez még nem lett volna baj, büszkén feszítettem a szerelésben, csakhogy Manci néni durva hangon kiabált mindenkivel, én pedig érzékeny gyerek voltam. Feladtam.- Vagyis egy szigorú szertáros néni vetett véget ígéretes pályafutásodnak.- Azért nem valószínű, hogy csak ezen múlt. Később még focizgattam a BEAC-ban, de akkoriban már másról álmodoztam. A színészi pályára készültem.- Elvégezted a színművészetit, 75-ben a kaposvári színházhoz szerződtél. Vidéki színészként is jártál a Fradi meccseire?- Az Üllői útra ugyan nem tudtam felutazni, de a helyi Rákóczi akkoriban került fel az élvonalba. Ha időnk engedte, minden hétvégén kilátogattunk a stadionba. Később, amikor felkerültem a fővárosba, s ha a szombati beosztásunk engedte, Eperjes „Szamóca" barátom Trabantjával nekivágtunk, s annyi meccsre kimentünk, amennyire csak tudtunk. Néha még Győrbe is lekocsi- káztunk, hogy megnézhessük a Verebes-féle ETO-t. Persze, nálam mindiga Fradi mérkőzése élvezett elsőbbséget. Sokszor kaptam feladatot a szinkronban, s a filmgyárnak itt a stadionnal szemben is volt egy stúdiója. Előfordult, hogy csak a találkozó utolsó tíz percét csíptem el, de akkor is átugrottam a szomszédból a lelátóra.- Kiknek a játéka nyűgözött le leginkább a ferencvárosi játékosok közül az elmúlt negyven évben?- Tetszett Rákosi teherbírása, Mátrai eleganciája, és Fenyvesi gyorsasága. Amikor kiskoromban megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem rá, állatorvos, mert tudtam, hogy „Tüske" is az. De a kedvenceim Varga és Albert voltak. A „Császárra" a magam részéről akkor sem tudtam haragudni, amikor sokaknak szemet szúrt, hogy csípőre tette a kezét. Szerintem nála ez is belefért, mert amikor a karjai mozgásba lendültek, pillanatokon belül képes volt eldönteni egy mérkőzést. Varga Zoli is közel állt hozzám, játékosként csodákat művelt, talán edzőként több lehetőséget is kaphatott volna.- És a későbbi generációk? Mert azért ott is akadtak klasszisok.- Nagyon szerettem Nyilasi és Ebedli játékát. Ok ketten a régebbi Fradikban is helyet szorítottak volna maguknak. No és persze a Bajnokok Ligáját megjárt csapat! Emlékszem, Pécsett éppen a Tóthék olvasópróbája zajlott, mikor az Anderlecht ellen kivívtuk a továbbjutást. Természetesen ott maradtam a készülék előtt és sörök társaságában szorítottam a fiúkért.- A sikerek idején megany- nyi művész, politikus, közéleti ember előszeretettel hangoztatta, hogy már az anyaméhben a Fradinak szurkoltak. Te ezt mindig is titkoltad, s most, ínségesebb időkben is készségesen nyilatkozol.- Nem tartom szerencsésnek, ha az ember azzal tüntet, kit szeret. Ez nem érdem. Jól el vagyok a lelátón, ugyan minek kürtölném világgá, hogy - még a kudarcok idején is - imádom a Ferencvárost. Amúgy is többnyire csendben szurkolok, hiszen kímélni kell a hangomat. Néha így is hátrafordulnak egy-egy felhördülésemnél, hogy kié lehet ez az ismerős orgánum...- Sok a hasonlóság a színészet és a futball között?- William Shakespeare mondta: „A színház tükör". Szerintem a futball is az élet tükre, tükrözi a mindenkori társadalmat. A mai játék éppen ugyanolyan gyors tempójú, agresszív, mint a valóság. A színész és a futballista is közönség előtt produkál, a színpadon és a gyepen is látszik, ki játszik tiszta eszközökkel. A tehetség mellett mindkét szakmában sokat számítanak az emberi tulajdonságok.- Nem bántad meg, hogy annak idején Manci néni miatt elmenekültél abból az öltözőből?- Ha arra gondolok, hogy 70 évesen is színpadra léphetek, nem. Sok örömben lehetett részem a deszkákon és a filmvásznon. Azért mondjuk, ha a Barcelonában hétről hétre százezer ember előtt játszhattam volna, hát... A gólörömnél eu- fórikusabb örömöt nehezen tudnék elképzelni. De gondolj bele, milyen furcsán nézne ki, ha egy-egy jól sikerült monológot követően a karomat levegőbe lendítve, torkom szakadtából üvöltve körberohannám a színpadot... Naszály György FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szabadi Béla, az FTC elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, A kiadvány: az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád
