Fradi futball újság (2000)
2000 ősz / 3. szám
13 FRADI ÚJSÁG a lOO-ra! Mármint a Fradi futballtörténetének 100 legnépszerűbb játékosára. Egy-egy levelezőlapon 10-10 nevet felsorolhatnak a kedvencek közül, s a Fradi Futballmúze- um címére (Bp. Üllői út 129. 1091) október 30-ig beküldhetik. A legtöbb szavazatot kapott játékosokról egy óriási, 100 fotós posztert készítünk, amely az FTC labdarúgó-szakosztály századik születésnapján, 2000. december 3-án jelenik meg. A 100 név kiválasztásához - főleg a régi kedvencek felidézéséhez - a Fradisták futball mezben című könyv I. és II. kötete is segítséget nyújthat. Szavazni lehet minden 1900 és 2000 között játszó népszerű ferencvárosi labdarúgóra, tekintet nélkül arra, hogy az illető volt-e válogatott, vagy bajnok-, kupagyőztes csapattagja. A 100-as lista a Fradi újság decemberi számában jelenik meg - így aki posztert szeretne vásárolni - nos, láthatja majd, hogy kedvencei szerepelnek-e az óriás poszteren... Szurkolóink pedig valószínűleg örömmel veszik majd azt, hogy a beküldők között sorsolással döntjük el, hogy ki az a 100 ferencvárosi drukker, aki a Fradisták futballmezben című könyv harmadik kötetét - karácsonyra jelenik meg - ajándékba kapja... Szavazzon, nyerjen a Fradi futballcsalád 100. születésnapján! A Fradiért futottak, gyalogoltak... Gyalogolni jó... Az író nyomán szabadon, jó öt évvel ezelőtt Katona Miklósban is megfogalmazódott ez a gondolat. A szolnoki Tisza Flotel főpincére - Katona Miklós - egy különös ötlettel állt elő a Ferencvárosi Torna Club centenáriuma alkalmából. Elhatározta, hogy százan száz kilométert gyalogolnak majd az Üllői útig. A terv ugyan valamelyest módosult, hiszen mindössze hárman vágtak neki a száz kilométeres távnak, s azt is futva tették meg. A nem mindennapi vállalkozás így is komoly érdeklődést váltott ki és nagy sikert aratott.- A gálamérkőzés napján délelőtt 11 órakor a szolnoki polgármesteri hivatal előtti térről rajtoltunk, a helyi polgár- mester, Szalay Ferenc indított el bennünket - meséli az ötletgazda. - Számunkra is meglepetés volt, hogy legalább 150-200-an eljöttek a búcsúztatásunkra.- A célban láthattuk, hogy három lobogót is magukkal hoztak.- Azokat is a startnál vettük át. Szolnok város zászlaját a Fradi Múzeumnak ajánlottuk fel, a nemzeti lobogót Mariján Vlaknak és a Dinamo Zagreb küldöttségének adtuk ajándékba, míg a zöld-fehér színűt magam tettem el. A zászlókat a polgármesterrel együtt, mi is aláírtuk, az utóbbira a Fradi játékosai is odakanyarították a nevüket.- Milyen szakaszokra bontva futották le a távot?- Öt kilométerenkénti váltással teljesítettük, persze az első és az utolsó száz métert együtt tettük meg. Nekem hét, a társaimnak hat-hat ilyen szakasz jutott. Fluszonöt perces átlagot teljesítettünk, ami nem rossz. Az elejétől a végéig kísért bennünket egy kisegítőkocsi, sportorvossal együtt, szerencsére neki nem akadt dolga.- Hogyan választotta ki a két másik futót ?- Többen is jelentkeztek. Alapvető szempontnak tartottam, hogy az illetők ugyanolyan „nem normálisak" legyenek, mint jómagam. És hogy ha már jelentkeznek, a nevüket is adják az akcióhoz, akkor mindenképpen bírják az erőpróbát.- Röviden bemutatná a két fiatalembert?- Berki Zoltán számítástechnikával foglalkozik, régebben cselgáncsozott és karatézott. Zoboki Zoltán pedig ismert szakács, szakácsolimpián is szerepelt már, több gasztronómiai versenyen diadalmaskodott. Ő amatőj szinten atletizált.- És ön mit sportol, vagy sportolt korábban?- Futballoztam, de elég hamar abbahagytam. Az állóképességemre viszont soha nem panaszkodhattam.- Gondolom, több hónapot vett igénybe a szervezés és a felkészülés.- No igen. El kellett intéznünk az útvonalengedélyeket a megyei és a fővárosi szerveknél, egyeztettünk a rendőrkapitányságokkal. Két motoros rendőr biztosította az utunkat, Ferihegy környékén a fővárosi forgalom miatt még két motoros csatlakozott hozzájuk. No és fizikailag bírnunk kellett a megterhelést, úgy hogy megfelelő edzéstervet készítettünk, az étkezésünket is szabályoztuk. Maradéktalanul sikerült megvalósítani az elképzeléseinket.- Ez a futás az elmúlt száz év dicsőségéről szólt, de valószínűnek tartom, hogy a célba érkezést azért másként tervezték.- Elszomorodtunk, hogy ilyen kevesen lézengtek a lelátón. Pedig amikor öt évvel ezelőtt magam is megváltottam a belépőmet a gálameccsre, olyat is hallottam, hogy legalább 8-10 ezer jegy gazdára talált. Ez a csodálatos stadion lehangoló látványt nyújt, ha nem töltik meg a szurkolók. Ezen sajnos nem változtathatunk, csak a szépre emlékezzünk, pozitív élményekben amúgy is sokkal inkább részünk lehetett.- Az utakon megismerték, üdvözölték önöket az emberek?- Néhányan integettek, az autók dudáltak, néhányan biztosan tudták, miért és merre tartunk.- Akadt olyan sztori futás közben, amit külön érdemes megemlíteni?- Monor környékén jártam - éppen én voltam a soros -, amikor egy buszmegállóból egy hathét éves forma szöszi kislány odahozott nekem egy kétliteres kólásüveget, és felém nyújtotta: „Bácsi, tessék inni!". Nagyon fáradt voltam már, ezért annyira koncentráltam a futásra, hogy egy hang sem jött ki a torkomon. Csak mutattam, hogy köszönöm, nem kérek. Ám ő megfogta a kezemet, és együtt odafutottunk az édesanyjához. Tündéri jelenet volt. Pedig nem is biztos, hogy a kislányból frad ista lesz... Naszály György
