FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 7. szám
FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 3 Az FTC-DiMr krónikából... Először 1925-ben, az országos bajnoki döntőben találkozott egymással a két csapat. A DVTK derekasan helytállt és a 2-2-es döntetlen után az FTC csak a megismételt mérkőzésen győzte le a vasgyáriakat. A folyamatos bajnoki mérkőzések 1940-től számíthatók. Egyébként a Fradi egyik legnehezebb vidéki ellenfele majd mindig a DVTK volt... Ezért is örült a Fradi-közönség 1979. decemberében, amikor aránylag biztos zöld-fehér siker született: FTC-DVTK3-1 „Kevés volt a játékban a terv- szerűség, az ötlet, a váratlan megoldás, annál több a gépiesség. A közönség mégis elégedetten távozott, elsősorban a két pont megszerzése miatt, de azért is, mert csapata igazán nagy szívvel küzdött. A Ferencváros főleg akaraterejének és Pusztainak köszönheti a győzelmet. íme a mezőny legjobbjának, Pusztainak gólt hozó megmozdulásai: A 20. percben Pusztai a balösszekötő helyén vezette a labdát, aztán nagy erővel, 25 méterről váratlanul rálőtte. A 16-os táján helyezkedő Salamon hátán megpattant a labda és irányt változtatva, a bal sarokba perdült. Öngól. 1-0 az FTC javára. A második félidőben sokkal többet támadott a DVTK, de a Ferencváros eredményesebb volt. Az 52. percben Pogány átadása után Szo- kolai lőni készült, de a labda leperdült a lábáról - jó helyre, mert Pusztainak remekül jött, s a jobbszéls'ő 8 méteres, erőteljes, jobb alsó sarokba tartó lövésével szemben Veréb tehetetlennek bizonyult. 2-0. A 77. percben Pusztai a 16-os oldalvonala és a partvonal közötti területről pontosan adta a labdát középre, Pogánynak már köny- nyű dolga volt, s 6 méterről a kapu jobb oldalába helyezett, 3-1. Az Üllői úti stadion után nézzünk három másik helyszínen játszott FTC-DVTK találkozót. Két „semlegest" és egy diósgyőrit... * 1983. március 19. Népstadion: FTC-DVTK 4-0 A mérkőzést az Üllői úti pálya füvesítése miatt vitte a Népstadionba az FTC... Szokolai mesterhármast ért el ezen a találkozón! Kétszer kipattanó labdát helyezett a hálóba, míg a harmadik gólja tizenegyesből esett. A 85. percben a diósgyőriek is tizenegyeshez jutottak - de a büntető lövést Zsiborás bravúrral védte! * 1983. november 9. Gyöngyös: FTC-DVTK 3-0 Ezen a meccsen is a Fradi volta pályaválasztó, csak éppen az Üllői úti pálya betiltása miatt Budapesttől távol rendezhetett mérkőzést... Gyöngyös jó városnak bizonyult: a Fradi simán győzött. Gyöngyösön a Fradi első bajnoki gólját Kvaszta szerezte, igaz az ellenfél kezezést reklamált, de a bíró középre mutatott. Aztán egy Rubold kapufa, majd egy Rubold beadás következett, amelyet Kvaszta az ötösről értékesített. Kvaszta sérelmére egyébként a játékvezető nem adott meg egy nyilvánvaló 11-est... A harmadik gólt is K- betűs játékos szerezte: Koch egy szép csel után a kifutó kapus mellett lőtt a hálóba. Fekete Ferenc a DVTK akkori edzője így nyilatkozott:- A mai mérkőzésen a Ferencváros jobb volt. Rendkívül sajnálom, hogy Teodoru megfeledkezett magáról. A diósgyőri játékost ugyanis a mérkőzés UTÁN kiállították... * Az 1968. november 18-án játszott DVTK-FTC mérkőzés 2-1-es vezetésnél félbeszakadt! No, nem szurkolói botrányok miatt... A diósgyőri pályát mintegy 10 cm-es hótakaró borította, de a nagyobb gondot a gomolygó köd okozta. Persze a diósgyőriek számára az is gond volt, hogy a 33. percben Branikovits majd öt perc múlva Katona a hálóba talált. Szünet után azonban feljött a DVTK, és Vass révén szépített. A 60. percben Branikovits buktatása miatt a játékvezető 11-est ítélt. A büntetőt szokás szerint Novák végezte el, s annyi év után először — kihagyta. Nem növelné azonban Novák góljait, ha történetesen a hálóba talált volna, a mérkőzést ugyanis a 66. percben Vízhányó játékvezető - a teljesen ködbe borult pályát figyelembe véve - lefújta. Tíz nap múlva került sor a megismételt mérkőzésre. 1968. november 27-én azután megismétlődött a korábbi 2-1-es eredmény! Nagyszerű időben, telt ház — 35 000 néző! előtt - kezdődött a hétközi mérkőzés. A Fradi bajnoki álmaihoz mindkét pontot produkálni kellett. Albert vezető gólja után a fradisták egyre nagyobb fölénybe kerültek, és Juhász góljával bebiztosította a győzelmet. A győzelemmel a Ferencváros a tabella élére került - és már végig megtartották helyüket. Egy pont előnnyel nyerték a bajnokságot az újpestiek előtt... Szóval kellett az a diósgyőri győzelem. Akár ködben, akár napsütésben. Zöld lebegés Hogy milyen is volt Diósgyőrött a Ferencváros bajnoki öröme? Válaszolhatnánk most esztétikai lexikonok címszavainak idézésével, nagy gondolkodók aforizmáinak segítségül hívásával, költők szavával, vagy akár Beethoven emlegetésével. Ezek külön-külön leírhatnák a zöld-fehérek boldogságának egy-egy szeletét, együtt meg talán kifejezhetnék azt, amit éreztek tizenegy év után azok, akik a legnépszerűbb magyar csapatnak szurkolnak, ha kell, a pokol tornácán is. Mondom, használhatnánk szép szókat, de félrevezetnénk vele a csak újságból értesülőket. Mert a Diósgyőrött kirobbant öröm a leghagyományosabb volt, amit a földgolyó látott. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett, mindenki úgy viselkedett, ahogyan viselkednie kellett. A gólszerző Wukovics keblére ölelte a világot, keblére ölelte a többieket, keblére ölelt mindenkit. Nyilasi Tibor úgy érezte, ekkora sikert még soha életében nem élt meg. Szívós doktor azt hajtogatta, hogy ez fantasztikus, ez fantasztikus, az „öreg" Albert befelé volt boldog, Nagy Béla meg már egy új könyvön törte a fejét - miközben aki zöldben volt az öltöző környékén, az lebegett, lebegett... A szurkolók meg... A sokszor elátkozottak még viselkedni is megpróbáltak, csak a jófajta adidas trikókat, gatyákat meg a játékosokat akarták darabokra tépni, aztán megkeresték a „sárga buszt", ahová kijelölték számukra az öröm helyszínét. Ott pedig, mint akik bizonyosságot nyertek, skandálták: bajnokcsapat, bajnokcsapat... (ládonyi) (Mai Nap-1992.) * Az 1992 júniusi mérkőzés után a Zöld Sasok „ aranyba borultak" - megnyerték az 1991-92. évi bajnokságot! Wukovics emlékezetes két gólja pecsét volt a Fradi „aranytavaszán’’. Íme, akik a diósgyőri pályán hallhatták a Bajnok csa-pat! Baj-nok csa-pat! örömteli kiáltást: Balogh T. -Simon, Telek, Kuznyecov-Páting, Albert, Fodor, Lipcsei, Keller-Balogh G. Wukovics - majd pályára lépett Nagy Zsolt és Vaszil is...- Magyar Külkereskedelmi Bank -
