FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 5. szám
9 _________________FTC CENTENÁRIUM^ÚJSÁG V álogatottak voltak Nemcsak a vigasztalanul zuhogó eső rontotta el az idei szeptember első hétvégéjét. Szombaton az Üllői úton olimpiai csapatunk szenvedett 3-0-ás vereséget, vasárnap a Népstadionban a nagyválogatott kapott ki 3-1 arányban Portugália legjobbjaitól. A két sajnálatos fiaskónak két ferencvárosi futballista is részese volt, Schultz Levente az ötkarikás együttesben csereként lépett pályára, míg Mátyus János végigjátszotta az A-csapat debütáló EB-selejtezőjét. Kíváncsiak voltunk, miként élték át a kudarcokat. SCHULTZ LEVENTÉT a sérült karmester, Szili Attila helyett küldte be csereként Dunai Antal a találkozó 30. percében. Ekkor már 0-1 -et mutatott az eredményjelző tábla...- Mióta van együtt ez a gárda? on gyepére címeres mezben is befuthattál?- Nehéz ezt leírni. Már az is mindannyiunk számára jólesett, hogy legalább négy-ötezren kijöttek a lelátókra buzdítani bennünket. Az összeállítások ismertetésénél is nagy ováció fogadta Schultz Levente- Úgy hét-nyolc hónapja készül együtt a társaság, úgy érzem, nagyon jól összeszoktunk ez idő alatt. Balszerencsénkre az első tétmérkőzésünkön éppen Európa egyik legjobb együttesével kerültünk szembe. Mert az vitathatatlan, hogy a portugál utánpótlás évek óta ott van a kontinens legszűkebb élmezőnyében.- Ezelőtt sem voltál tagja a kezdő tizenegynek?- A jelenlegi mesternél, Dunai Antalnál még nem, a korábbi korosztályos válogatottakban azonban általában kezdőembernek számítottam. De emiatt nem sértődhettem meg, hiszen az olimpiai csapatnál már a cserepadon ülni is óriási megtiszteltetés.- A vártnál talán egy kicsivel hamarabb jutottál szóhoz. Mit éreztél, amikor az Üllői úti stadia nevemet, de amikor becseréltek, hát bevallom, kissé meg is hatódtam. Egyszerűen fantasztikus fogadtatásban volt részem, hiszen jórészt nyilván fradisták alkották a szurkolótábort.- Később csitult a nézőtér...- Az előbb említettek miatt még jobban sajnálom, hogy nem tudtam, nem tudtuk meghálálni azt a szeretetet, ami a lelátóról áradt felénk. Meglepetést akartunk szerezni, nem sikerült. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy a portugálok egészen más tempóban futballoznak.- Hogy érzed, neked hogy ment a játék?- Úgy közepesen, öszességé- ben talán nem okoztam csalódást. Sajnos a gól vagy a gólpassz nem jött össze, pedig néhány helyzetet azért sikerült kialakítanunk a luzitánok kapuja előtt.- Mit várhatunk a folytatásban? Az első meccsen elszenvedett hazai vereség ellenére is maradt remény a továbbjutásra?- Óriási feladat hárul ránk. Az atlantai játékokig csodálatosan menetelő gárda bravúrjait kellene elhomályosítanunk, ami eleve nem könnyű. A mostani vereség után pedig még nehezebb lesz. Ha nyerünk Azerbajdzsánban és itthon a románokat is megverjük, visszajöhet az esély. És ami a legfontosabb, az Üllői úti közönség ismét bízhat bennünk. * Az előkészületi találkozókon MÁTYUS JÁNOS alapemberré nőtte ki magát az akkor még sikert sikerre halmozó Bicskei nemzeti tizenegyben. Természetesen kellő önbizalommal készülődött a portugálok elleni összecsapásra is. Az ő szájábóí.hanghasználták, hát még a hatalmas bakikat.- A sajtó neked is tulajdonít egyet. Az első gól előtti szituációban mintha valóban lekéstél volna arról a beadásról.- Nem tagadom, szerintem is hibáztam. Amikor jött felénk a beívelés a bal oldalról, megcsúszott a gyepen a labda, azt hittem, ki is megy. Nem gondoltam volna, hogy Sa Pinto eléri. Sajnos, elérte.- Milyen volt a hangulat a lefújás után az öltözőben?- Le voltunk taglózva, én azt hittem, összedől a világ. Aztán másnap telefonon hívogattuk egymást, mindenki vigasztalta a másikat. Sokáig nem rágódhatunk a történteken.- Szerinted mikor gyűlik ösz- sze még egyszer ötvenezer néző a Népstadionban?- Csodálatos volt a közönség, az, hogy a zuhogó eső és a tévé- közvetítés ellenére ennyien biztattak bennünket, ráadásul a sajtó is mindvégig mellettünk állt a felkészülés alatt. Ha Azerbajdzsánban nyerünk, ismét hasonló lehet a közeg, s a románok ellen megpróbálhatjuk visszaszerezni az esélyt. Ebben a szurkolók is sokat segíthetnek, mondjuk ismét ötvenezren Mátyus János zott el az a sokat emlegetett - mérkőzés előtti - nyilatkozat is, miszerint: „Dől a papírforma... és Figo is.”- Nem volt egy kissé túlzott ez a magabiztosság?- Szerintem máshogyan nem is érdemes ráhangolódni egy- egy összecsapásra. Az Atlantába végül eljutó ötkarikás együttessel sem ijedtünk meg senkitől. És abból a társaságból elég sokan tagjai vagyunk a mai A-ke- retnek.- Ettől függetlenül sokan úgy vélik, az előkészületi meccseken aratott győzelmek valamilyen szinten ártottak is a csapatnak...- Ártani nem árthattak. A sikerek összekovácsoltak bennünket, nagyon jó szellemű együttes alakult ki Bicskei Bertalan keze alatt. Ám az tény, hogy mivel nem kezdtünk rosszul és 1-0-ra mi vezettünk, még a szünetben sem hittük el, hogy kikaphatunk. Korábban ugye ehhez nem szoktunk hozzá.- Elfelejtettétek, hogy ki az ellenfél?- Nem, egy pillanatig sem. Csak azt nem tudtuk elképzelni, hogy a második félidőben ennyire fölénk nőnek. Ahogy fáradtunk, a legapróbb hibáinkat is ki
