FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 3. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 11 A tábornok maradt ^ Nyilasi Tibor és a forgószél ki -I ■ -r-u i ' ■« rí, -i dóm, az elmúlt csatákban ki­Nyilasi Tibort nem akármilyen fából faragták. Kemény, hajlíthatatlan. A ta­valyi bajnokság állandó viharfelhői elől sem menekült fedél alá, állva ma­radt, példát, erőt mutatva megannyi ál-Tiborcnak. A most induló első (!) profi bajnokságban ismét leült a ke­mény edzői padra, annak ellenére, hogy volt hadserege az öt világtáj felé szaladt, és alig maradt közülük egy­két hírmondó. A tábornok maradt - tucat­nyi újonnan toborzott katoná­val. Azt se feledjük, hogy köz­ben Nyilasit tárt karokkal vár­ták a szomszédos császárvá­ros dúsgazdag (!) sztárklubjá­nál, az Austriánál. Őt azonban valami itthon tartotta. S most mosolyogjanak meg jól: nem a pénz! Hanem klubhűsége, emberi tartása. Nem kis fel­adatra vállalkozott, nem a Csupaláb 11-et küldi hétről- hétre a pályára, hanem a FERENCVÁROS-t. A bajnokság startja előtt egy héttel beszélgettünk az FTC népligeti sportbázisán. Jókor érkezem. Délidő van, a játékosok a délelőtti edzés­adagjukat letudva, jól megiz­zadva baktatnak az öltözők fel.-Nem érzi, hogy csapdába került?- Arra gondol, hogy telje­sen új csapatot kell építe­nem? Ez kihívás, inkább ins­pirál. Az újak zömében fiata­lok, akik éhesek a sikerre. Ve­lük lehet dolgozni. Emlékezzen csak- : a hetvenes években, amikor játékosként a nagycsapathoz kerültem, az Albert-féle aranycsapat „kiöregedőben’’ volt. Albert, Rákosi, Novák, Juhász, Szűcs, Páncsics akasztotta sorra szögre a foci­csukáját. A szurkolók fogták a fejüket! Aztán jött egy Ebedli, Rab Tibi, Magyar, Pogány, Ta­kács összeállítású csikócsa­pat. Rajtunk múlott, hogy vagy elfogad bennünket a kö­zönség, vagy egyre csak a ré­gi csillagokat sírja vissza. Most hasonló a helyzet, a még nem agyonsztárolt játé­kosokból igazi focisták nőhet­nek ki.- Ez az év lehet az ön „dip­lomamunkája"?- Kilencvenben edzőként is így kezdtem. Az edző min­dig minden mérkőzéssel vizsgázik. Beavatna kortes­beszédébe? Mit mondott elő­ször a játékosainak?- Mindenki, aki felveszi a Fradi zöld-fehér mezét, annak - előbb-utóbb - a klub szel­lemiségét, tradícióit is magá­ba kell szívnia, sajátjának kell éreznie. Tavaly túl sok rossz „zsoldosom” volt. Ha marad­hatok ennél a hasonlatnál, az a jó katona, aki atűzvonalban, ha kell, az életét-vérét adja a győzelemért. Keserűen mon­égett zsoldosaim voltak, akik már mérlegelték, hogy a go­lyó elé álljanak, vagy sem. A világ íutballjában ma már az a tendencia: ha már nem lehet annyi saját tehetséget kinevelni, akkor a játékos­börzén kell értéket vásárolni egy-egy posztra. A klubszere­tet nem pénzzel mérik. Dol­gom az is, hogy megpróbá­lom mindenki szívébe-agyá- ba elültetni: ő most a Fradi­ért, a Fradi színeiben játszik.- Nem tart a zöld-fehér hí­vők türelmetlenségétől, hogy hamar kikezdik a csapatot? Tavalya Milan dollármillió­kért tizenöt sztárt vásárolt össze, emellett szuperedző vezényelte a zenekart, mégis csak a mezőny közepén vé­geztek. Természetes, hogy kérem a Fradi-tábor türelmét. Edzünk, dolgozunk. Maximá­lis akarással, sok futással, „egy percig fel nem adni” gondolkodásmóddal talán megnyerhetjük a nézők ro- konszenvét. ha sikerül igazi, egyet akaró csapatszellem­mel pályára lépnünk, az már fél győzelem. Megjegyzem, ehhez a já­tékhoz szerencse is kell. Aki egy kicsit is ért a focihoz, tudja, mit jelent egy pechso­rozat vagy egy jó széria, a ka­pufáról befelé pattanó labda. Tavaly sok minden összees­küdött ellenünk... De ha a szél megfordul! Azt is tudom, csapatom csak lépésről lé­pésre juthat előre... Amióta világ a világ, ha a Ferencváros netán negyedik­ötödik helyen végez a bajnok­ságban, ezt földrengés követi.-Kijavítom: kevés a máso­dik hely is. Tiszta szívvel mondom: idén bajnokságot akarunk nyerni.- Ennyire bízik új „zsoldo­saiban"?- A legnagyobb-legerő- sebb kapaszkodóm maga a Fradi „család”, amelyben dolgozom. A közvetlen mun­katársaim, akikben bízhatok. S érzek magamban is erőt, hitet a cél eléréséhez - soha nem szeretem veszíteni! -, és nem utolsó sorban már most látom játékosaimban azt a tü­zet, ami sok mindenen átse­gít.- Nem ússza meg a kér­dést. Önt hetekig bécsi val- cerre kérték, de kikosarazta az osztrákokat. Hogy finoman fo­galmazzak, sokan megmoso­lyogták a döntését.- Mondja csak ki: nem so­kan, hanem mindenki bo­londnak tartott. Amikor Bécs- ben jártam, megható volt az osztrák szurkolók rajongása, s minden, ami ott körülvett. Halkan mondom: úgy tűnik, ott még most is jobban sze­retnek, mint itthon a megosz­tott Fradi-közönség. megma­radt a kiskapu Ausztria felé, tárt karokkal várnak ezután is... de én itt szeretnék bizo­nyítani. Most nem hagyhatom cserben a Fradit.- Számomra roppant meg­nyerő az optimizmusa, hite, ereje, megköszönve a beszél­getést, hadd mondjam a sze­mébe: milyen kár, hogy a Fe­rencvárosnak csak egy Nyilasi Tiborja van. Módos István (Képes Európa) TECHEM Kft.

Next

/
Thumbnails
Contents