FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 27. szám
13 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Nem is erre a pályára készült. Szerette a sportot, mint megannyi fiatalember, az utolsó padsorban állandóan a sportújságot böngészte, de eredetileg nem azért jelentkezett a gépészmérnöki karra, hogy diplomával a zsebében sporteseményekről tudósítson. Sőt, az első ilyen jellegű próbálkozása kudarcba fulladt. Elment egy válogatóra, ahol rádióbemondókat kerestek, s nem került a legjobbak közé. Azután egy évfolyamtársa unszolására jelentkezett az ekkori "Sportriporter kerestetik"-nek megfelelő Pályabelépő című vetélkedőre. Ott már jobban szerepelt, hiszen ma már az egész ország ismeri. 1972, azaz München óta - Los Angeles kivételével - egyetlen olimpiáról, 1976 óta egyetlen futball Eb-ről, 78 óta futball vb-kről sem hiányozhatott, mint ahogy vele izgultunk a válogatott meccseken, kupadöntőkön és sok más világ- verseny tévés közvetítésein. Elhíresült "Jó estét, jó szurkolást!" köszöntése már-már a szállóigék kategóriájába sorolható. Knézy Jenő immáron három évtizede hozza nekünk "házhoz" a sportot.- Azon a bizonyos vetélkedőn akadt még olyan induló, áld hasonló népszerűségre tett szert a szakmában?- Nem volt az gyenge mezőny, hiszen a sportdiplomataként is világszerte elismert Gyulai Pistát, valamint a Telesportnál szerkesztőként dolgozó Szalay Pistát is ott ismertem meg. Nem teljesíthettem rosszul, utána egy évig külsőzhettem a Magyar Televíziónál.- Emlékszel még, mi volt az első komolyabb feladatod?- Csepelen rendeztek egy ifi tornát, ahol a szakszervezeti válogatottak — mert bizony akkoriban ilyenek is voltak - mérkőztek meg egymással. Az újdondász riporterek negyedóránkénti váltásban közvetítették a meccseket, magam is kaptam tizenöt percnyi lehetőséget. Az EDOSZ csapatában egyébként egy Ebedli Zoltán nevű srác is játszott...- Eddigi tévés alanyainkról is lerántottuk a leplet, te sem bújhatsz ki a kérdés alól. Mielőtt riporterkedni kezdtél, melyik csapatért dobogott a szíved?- Már valahol elárultam korábban, hogy számomra a Fradi volt a legszimpatikusabb. A '60-as években csodáltam a Vilezsál, Orosz, Albert, Varga fémjelezte gárdát. Ugyanakkor azt sem titkoltam soha, hogy az Újpestben sportoltam, akkor még a lila-fehéreknek volt első osztályú kosárlabda csapata.- Neked még megadatott az a boldogság, ami a maiaknak már nem: olyan sztárokat interjúvoltál meg, akiket korábban bálványként tiszteltél.- No igen, gyakran jártam diákként is meccsekre, akkor még nem gondoltam, hogy egykoron személyes kontaktusba kerülhetek a játékosokkal. És akkoriban még mennyi klasszis játszott hétről hétre a pályákon! Manapság nincsenek igazi sztárok, sajnos a futballisták között nincs kit csodálniuk a jövendő riportereinek.- Kik azok a játékosok, akikkel kifejezetten baráti viszonyban vagy?- A futballisták közül az egykori középpályáshoz, Szűcs Lajoshoz, a maiaknál Szűcs Misihez fűz szorosabb kapcsolat, míg a kézi hölgyektől Szarka Évivel és Pádár Ildikóval vagyunk jóban. Az ő hozzáállásuk, sportemberi kvalitásaik példaadó lehet a fradisták számára.- A stadionokban természetesen mindenütt felismernek. Sőt, néhol kórusban skandálják a neved, néhol még szidnak, mint a bokrot. Hogy viseled mindezt?- Egyszer éppen a válogatottat bíráltam egy gyenge teljesítmény után, a következő meccsen a B-közép perceken keresztül éltetett. Ez persze régebben volt. Azóta sokkal kiéhezettebbek lettek a szurkolók a sikerre, s már nem szeretik, ha valaki kimondja az igazat, senki nem akar azonosulni huzamosabb ideig a kudarccal. Ezért gyakran a tömeg tagjaként azok is "megtalálnak", akik privát beszélgetés alkalmával esetleg nekem adnának igazat.- A Eradi-drukkerek azonban ritkán támadnak téged.- Tény, hogy a "tűzfészkek" közül az Üllői úton nincs szükségem testőri kíséretre, hogy elfoglaljam a riporteri állásomat, míg Kispesten vagy Újpesten nagyon is elkél az egyébként is kötelezően előírt védelem. Talán tudják egykori Fradi-kötődésemet.- Melyik volt a legemlékezetesebb közvetítésed azon találkozók közül, amikor a Eerencváros is pályára lépett?- A stadionavatón elszenvedett 0-1 - es vereségről én tudósítottam, a Vasas alaposan elrontotta azt az ünnepet. De én üvöltöttem bele a világba a Bajnokok Ligájában vívott zürichi mérkőzésen aratott 3-0-s győzelmet is. Azt még ma is emelgetik, hogy földön túli örömömben Vincze góljánál csak azt kiabáltam a mikrofonba: Emberek! Ilyen eufóriát csak akkor éreztem, amikor a mexikói vébét megelőző selejtezőn szintén 3-0- ra vertük az osztrákokat a Hannapiban.- Azóta nem sok sikerről számolhattál be...- Igen, én már a magyar futball leszálló ágában ültem a mikrofon elé, számomra több vereség jutott mint diadal. Az utóbbi években pedig...- Egy sportriporter jár meccsekre szabadidejében is, amikor nem muszáj?- A magam részéről szívesen kiülök néha a Fáy utcai lelátókra. Ott többnyire nyugodt a légkör, autóval lehet parkolni. Vidékre is elmegyek néha, nem árt, ha folyamatosan és minél alaposabban tájékozódom a csapatok felől.- Köztudott, hogy a bluesmuzsika elkötelezett híve vagy. Zenéltél is valaha?- A gimnáziumban alakítottunk ugyan egy zenekart. Zongorázni tanultam, de a dobokat is püföltem, úgyhogy a zenésztársadalom személyemben sajnos elveszített egy ígéretes dobost. De félre a tréfát, csak az élő zenét szeretem, bár manapság nem mindenhol adottak a kulturált zenehallgatás feltételei. Ferenczi Gyurit bármikor szívesen megnézem és meghallgatom, szerintem az egyik legjobb, ha nem a legjobb zenész ma idehaza és emellett óriási showman.- Kérdezték már, hogy meddig szeretnél még közvetíteni, hiszen nem te vagy a legfiatalabb a sportosztályon.- Igen, és azt szoktam válaszolni, hogy amíg eltalálom a góllövőt. Szerintem tíz évig még közvetíthetek. Nagyon szeretném, ha ebbe beleférne egy olyan futball vb is, ahol a magyar csapat mérkőzéseiről is tudósíthatok. No és néhány Fradi-meccs a Bajnokok Ligájában. Naszály György OPEL GOMBOS 1039 Budapest, Szentendrei út 237. Tel160-9138, 160-9147, 250-4765
