FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 27. szám
AMIRIKAItfífe Az FTC-Diego női kosárlabda-csapata október 19. és november 15. között a kosárlabdázás Mekkájában, az Egyesült Államokban járt. A zöld-fehérek tengerentúli túrájáról Bodon György- gyel, a szakosztály menedzserével beszélgettünk.- Hogyan jött létre az amerikai körút?- Van egy menedzsercég, amellyel kapcsolatban vagyunk, és az szervezte a túránkat. Az Államokban híre ment, hogy az év elején legyőztük az amerikai válogatottat, és néhány csapat jelezte, szívesen játszana velünk. így aztán kifejezetten jó ellenfelekkel mérkőzhettünk. A nyáron több új játékos érkezett hozzánk, új edző vette át a csapatot, és a hazai bajnoki meccsek azt mutatták, még nem rázódott össze megfelelően az együttes. Úgy gondoltuk, sok kemény mérkőzésre van szükség az összeéréshez, és az amerikai körút kiváló lehetőséget teremtett erre. Nem vajaskenyér-túrára mentünk, hanem egy megterhelő sorozat várt a lányokra.- Merre jártatok, és kik ellen lépett pályára a Ferencváros?- A gépünk Atlantában szállt le, ahol egy napot töltöttünk, és utána kezdődött a mérkőzések sora. Az első meccset megnyertük, de inkább a második mérkőzésünkről szeretnék külön is szólni. Az Egyesült Államok kosárlabda szempontból legnagyobb egyeteme, az University of Tennessee csapatával játszottunk, amely tavaly megnyerte az amerikai egyetemi bajnokságot (NCAA). Knoxville-ben tizennégyezer (!) néző előtt léptünk pályára, és elképesztően agresszív védekezéssel találtuk magunkat szemben. Már első percben olyan pofonokat kaptak a lányok, hogy ozok egy európai férfimeccsen is "elmentek" volna. Pillanatok alatt húsz ponttal elhúztak a helyiek, de aztán Károlyiék felvették a kesztyűt, és ők sem maradtak adósak a fülesekkel. A szünetre felzárkózott a Fradi, de Andi kipontozódása után elszállt a bravúrgyőzelem lehetősége. Mellesleg harminchat-négy volt a dobással büntetett faultok aránya - nem a mi javunkra... Szinte minden nap játszottunk, vagy ha nem, akkor utaztunk. A feszített tempóra csak egy példa: este meccsünk volt, majd alvás, reggel kelés, utazás, és az első mérkőzés után tizenhat órával már ismét kosarazni kellett. Előfordult, hogy ötszáz kilométert utaztunk egyetlen nap alatt.- A Fradi egykori játékosa, Nagy Viktória Miami-ban tanul és játszik. Az ö csapatával is játszottak a lányok?- Igen, ugyanis Floridában is voltak mérkőzéseink. Sajnos, Viki csapatától kikaptunk, és ez bizony fájt egy kicsit. Összességében kilenc meccsből ötöt nyertünk meg. Kétszer nagyon rosszul játszottunk, de a többi mérkőzésen nem vallottak szégyent a mieink.- Milyen tapasztalatokat szereztetek Amerikában?- Az Egyesült Államokban a kosárlabda rendszere másképp néz ki, mint Európában. Kisebb a labda, más a faultok megítélése, a lépéshi- ba-szabály, az időkérés rendje. A sportág iránti érdeklődést jól mutatja, hogy a mérkőzéseink többségét adták a helyi televíziós társaságok. A reklámidőben automatikusan időkérés következett; ezt ott media time out-nak nevezik. Mint menedzsernek annyiban volt hasznos a túra, hogy láttam olyan tehetséges játékosokat, akik szóba jöhetnek, mint ferencvárosi légiósok. Sok új kapcsolat született, és persze ápoltuk a korábbiakat is. Kommunikációs és PR-szempontból is sok újat tanultam, pedig már tizedszer jártam Amerikában. Zsoldos András edző és pozitívnak ítélte meg az utazást, szakmailag sikerült előrelépnie a csapatnak.- A mérkőzéseken kívül milyen élményeitek voltak?- Bármerre jártunk, mindenhol feltűntek a kint élő magyarok. Jöttek magyar zászlókkal, Hajrá Fradi! feliratú transzparensekkel, hoztak nekünk rétest, pogácsát, bejglit. Voltak, akik száz mérföldet autóztak azért, hogy velünk legyenek. Természetesen sok közös fényképet készítettek a lányokkal. Megnéztük a Charlotte Hornets—Milwaukee Bucks NBA-mérkőzést, ami fantasztikus élmény volt valamennyiünk számára. Az utolsó napon kisétáltunk Miami-ban a tengerpartra, hogy legalább egyszer lássuk közelről az óceánt. (margay)
