FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 26. szám
FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 3 Két kétszázas válogatott A közelmúltban két ferencvárosi sportoló is beléphetett a kétszázszoros válogatottak elitklubjába. A kézilabdázó Kökény Bea és a vízilabdázó Kosz Zoltán eayaránt vezéregyéniségei nemzeti együtteseinknek, mindketten méltán tartoznak sportáguk nemzetközileg is elismert sztárjai közé. Mi egy-ecjy rövid interjúval köszöntjük őket a jeles alkalomból. Kökény, a Fradi „veterán aranymesterével" Elek Gyulával - anno... A hölgyek koráról illetlenség, mi több, pimaszság érdeklődni, elég legyen annyi, hogy Kökény Bea bizony jó tizenegy esztendővel ezelőtt ölthette magára először a címeres mezt. A debütálásról nem őriz túlontúl szép emlékeket.- A lengyelek ellen játszottunk, s majdnem végig ott ültem a pádon a cseresorban - idézi vissza a kezdetet. - Aztán a mérkőzés vége felé egyszer csak be- küldtek a pályára, hogy végezzek el egy hetest. Kihagytam.- Megremegett a kezed?- Lehet, hogy kicsit jobban izgultam a szokottnál, de azt hiszem, ez természetes. Akkor még az Építők játékosa voltam, ritkán hibáztam büntetőt. Az bosszantott az egészben leginkább, hogy nem maradhattam utána a pályán, egyből ültem vissza a pádra, így nem is javíthattam ki a hibámat.- A későbbiekben azonban bőven volt alkalmad feledtetni ezt az apró malőrt. Pályafutásodat inkább a sikerek, mintsem a kudarcok kísérték a továbbiakban.- Ha a válogatottban elért sikerek közül ki kellene emelnem néhányat, mindenképpen a '95- ös világbajnokságon szerzett ezüstérmünket és az atlantai olimpián elért harmadik helyezést választanám. Mindkét tornán nagyszerű közösséget alkotott a csapat, s azt hiszem, személy szerint nekem is kijött a lépés.- Melyik volt a legemlékezetesebb teljesítményed?- Nehéz lenne eldönteni, talán Atlantában a norvégok elleni bronzcsata. Hatalmas küzdelemben és egy fantasztikus mérkőzésen kerekedtünk felül az északiakon.- Hogyan ünnepelted a 100. válogatottságodat?- A szlovénokkal játszottunk Eb-selejtezőt. A helyi szervezőktől virágot, a szövetségtől pedig egy emlékplakettet kaptam.- Hogyan készülsz a kétszá- zadik fellépésre?-Az a gond, hogy a saját statisztikáim szerint már túl is vagyok rajta. Mikor Laurencz László elkerült a szövetségből, hirtelen más válogatottsági adatok jelentek meg a sajtóban.- Ezek szerint e sorok írásakor csak hivatalosan nem jutottál túl a második százon? Valójában már igen?-Szerintem így van, hogy mi miatt, fogalmam sincs róla. De ez legyen a legnagyobb baj.- A 250-et is elérheted?- Azt már aligha. Most a világbajnokságon és jövőre az olimpián, vagy az azt megelőző felkészülési tornákon egyszerűen nem lesz annyi alkalom. Syd- ney-t követően pedig visszavonulok.- Mindkét világversenyen éremesélyesként indul a magyar együttes?- Természetesen. Megint összeállt egy remek gárda, feltétlenül számolni kell velünk. Méltó befejezése lenne a pályafutásomnak.- De addig a Fradival is ösz- szejöhet egy újabb bajnoki diadal. Legalábbis a Dunaújvárosban aratott hatgólos győzelem ezt sejteti.- Jó lenne visszafoglalni a vezető szerepet, amit a '90-es évek középső harmadában betöltöttünk a hazai mezőnyben. S ehhez minden feltétel adott. * vitathatatlanul a magyar vízipóló megdicsőülésének esztendeje. Az aranykezű ifjak a felkészülési tornákon, az Európa-bajnoksá- gon és Világ Kupán is lenyűgözték a sportág híveit, nem véletlen, hogy a Sydney-ben sorra kerülő olimpia atombiztos favorit- jai között tartják számon a Kemény-gárdát. Az együttes kapujából szinte kirobbanthafatlan Kosz Zoltán, aki arra is képes, hogy a medencében összefogja, irányítsa a többieket.- Mikor mutatkoztál be a válogatottban?- Egy akkoriban még hagyományos szovjet-magyar barátságos mérkőzésen, 1986 októberében. Gyarmati Dezső volt a szövetségi kapitány, s nem sokkal a két moszkvai meccs előtt több fiatalt, közöttük a vetélytár- samaf, Nemes Gabit is behívták katonának. így jutottam én is lehetőséghez, egyébként mind a kétszer kikaptunk.- Kik alkották akkor a csapatot?- Ambrus Tamás volt a másik kapus, többek között Kenéz, Schmidt, Keszthelyi, Tóth is ott játszott velünk. Jó játékosok szerepeltek akkor is az együttesben, de az ellenfelek előrébb tartottak, ezért nem értünk el annyi sikert, mint azelőtt, vagy éppen mostanában.- Mikor fordult a kocka, s kezdődött el az újabb sikerkorszak?- A Kemény-érának azért voltak előzményei is. Kásás Zoli kapitánykodása idején korszerűbb munkába kezdtünk, s ennek gyümölcse csak később érhetett be. Horkai idején már érmeket is elértünk, sőt, Világ Kupát is nyertünk, ám az igazi kiugrásra várni kellett, az olimpiákon és a világbajnokságokon lemaradtunk a dobogóról. Aztán már Kemény Dénes vezetésével jött a '97-es Európa-bajnokság...- Az idei Eb és Vk diadalmenete miatt igen sűrű volt a nyári programod.- Megszámoltuk, hogy a felkészülési meccseket, az Unicum- kupát és a világversenyeket ösz- szesítve, 32 mérkőzést játszottunk a nyáron. Ez tényleg soknak tűnik, s én csak nagyon kevés találkozót hagytam ki, az Eb-n és a Vk-n összesen hármat. Legalább van mire emlékezni.- Mitől lehetsz a vezéregyénisége ennek a világklasszisokkal telitüzdelt együttesnek?- Ennek oka egyrészt nyilván a koromban keresendő, hiszen 32 éves vagyok. Tóth Frankkal és Vincze Balázzsal hárman képviseljük az idősebb generációt, s ezt alapállásból tisztelik a fiatalabbak. A higgadtság, a rutin sokat jelenthet kiélezett szituációkban. Csakhogy csupán emiatt még helyünk sem lenne ebben a csapatban. Hozzánk csatlakozott ugyanis a 76—77-es születésű korosztály, amely már ifistaként is végigverte a világot, nem ismerték a kudarc élményét. Tehát a teljesítményünknek is olyannak kell lennie, hogy azzal mi is hozzátehetünk valamit ehhez a valóban sikerre született társasághoz. azért vagyunk jobbak a többieknél, mert nálunk legalább 3-4 olyan szintű klasszis játszik, mint amilyenből másutt legfeljebb csak egy akad.- Megünnepled a különböző jubileumi válogatottságaidat?- A századikról nem is tudtam, a 175. alkalmából az Unicum-kupán felköszöntöttek. Kétszázadszor, ha jól sejtem, a Vk elődöntőjén védtem a válogatott kapuját. Az eredmény szerint sikerrel.- Ugyan pályafutásod inkább a Vasashoz kötődik, a legutóbbi diadalokra már a Fradiból hívtak be.- S a centenárium alkalmából másfél év után olyan kitüntetést vehettem át, mint egykori ős-fradisták, ami nagyon megtisztelő számomra. Úgy érzem, befogadtak a Népligetben.- Itt azért kevesebb klasszis vesz körül...- Nem tartom kizártnak, hogy megnyerjük a kupát vagy a bajnokságot. Bár tény, nem mi vagyunk a legfőbb esélyesek erre. Éppen ezért nagy a kihívás... és én szeretem a kihívásokat. naszály A szív ajándéka...
