FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 20. szám
12 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Már három évtizeddel ezelőtt is közösen... Mucha és Vépi a Spanyolországból hozott trófeával Mucim kezdete... Nem volt könnyű helyzetben Mucha József vezetőedző a Constructorul elleni UEFA- kupa „odavágó" előtt. Egyrészt o közönséggel mindenképpen feledtetni kellett a bajnoki nyitást, a Vasastól elszenvedett kudarcot, másrészt a moldáv gárda ellen mindenki amolyan kötelező továbbjutást várt. S ez a kettős teher egy még csak formálódó együttest akár össze is roppanthatott volna. Szerencsére nem így történt, a Zöld Sasok tulajdonképpen magabiztosan, 3-1-re nyertek. De...- Igen, sajnos teljesen jogos az a „de" - mondja önkritikusan a mester. - Ugyanis a végén bekaptuk azt az elkerülhető gólt, s így újfent nyílttá tettük a továbblépés kérdését, hagytunk némi esélyt az ellenfélnek is. Ráadásul egészen más lett volna a szurkolók szájíze, ha mondjuk 0-1-ről fordít a csapat, vagy 2—1 -es állás után alakul ki a végeredmény. Az utolsó momentum mindig jelentősen befolyásolja az összképet.- A közönség a bajnoki vereség és a kupameccsen bekapott gól ellenére sem tüntetett a lefújás után a csapat ellen.- Véleményem szerint a drukkerek érzik, átérzik a problémáinkat, ezért türelmesebbek a szokottnál, és talán ők is láttak néhány biztató jelet, amiből ki lehet indulni a jövőt illetően. Nagyon szép gólokat rúgtunk, sok helyzetet dolgoztunk ki, s akadtak jó egyéni teljesítmények is.- Egyébként mit tudtál előzőleg a moldávokról?- Nem sokat, nem volt lehetőségünk megnézni őket. Az itteni, Üllői úti edzésen azért „leskelődtünk" egy picit. Abba a hibába egy pillanatig sem estünk bele, hogy lebecsüljük az ellenfelet. Az egykori Szovjetunió utódállamaiban akadnak jó csapatok és jó futballisták. Számítottunk rá, hogy egy sokat futó, hajtás, sok rövid passzra építő, a biztonságos védekezés mellett a kontrákra játszó együttessel kerülünk szembe. Az sem lephetett meg senkit, hogy a játékosaik kemények, erőszakosak, s hogy ölték az időt. Ezt vártuk, de ettől függetlenül is próbáltuk a saját stílusunkat érvényesíteni, és az összecsapás túlnyomó részében sikerült is rájuk erőltetni az akaratunkat.- f sorok már a visszavágó után jelennek meg. Mégis megkérdezem, hogy odakint milyen taktika lehet az üdvözítő?- így a végeredmény ismeretében legalább a szurkolók is meggyőződhetnek azon tétel igazságáról, miszerint a taktika mindig annyit ér, amennyit a pályára lépők megvalósítanak belőle. Bármilyen furcsa, de elsősorban a biztonságra törekszünk, hiszen nálunk az előny, persze a támadásokra is kellő hangsúlyt fektetünk. Szerintem ha egyszer betalálunk, nem lehet gond. és az első húsz percet mindenképpen meg kell úsznunk kapott gól nélkül, nagyon oda kell figyelni, maximális koncentrációra lesz tehát szükség. Hogy mi jött be az elképzelésekből, már tudják, akik olvassák a lapot. Bízom benne, hogy semmi nem tűnik majd pusztán okoskodásnak abból, amit elmondtam.- A 3-1-es kupasiker érzése számodra ismerős. '% őszén is ez lett az eredménye egy kupamérkőzésnek, akkor is mint vezető edző ültél a kispadon...- Azért az egy kicsit más volt. Az az igazság, hogy mint pólyaedzőből előlépett, csak átmenetileg kinevezett edző nem volt sok vesztenivalóm. Másrészt az ellenfél senki számára nem volt ismeretlen, hiszen az Olympiakosz Európa-hírű klub. Szóval egészen más körülmények között, egy egészen másik csapattal szálltunk harcba. Sikerült is megteremtenünk az alapot a továbbjutáshoz azzal a szép győzelemmel.- Milyen érzésekkel ültél le akkor és most a kispadra?- Látod, azt a régi társaságot nagyon éreztem, hiszen a gerincével már évek óta együtt dolgoztunk, tisztában voltam vele, ki mire képes, kitől mit várhatok. Az már egy kialakult együttes volt, ahol mindenki megtalálta a maga helyét. A jelenlegi együttesről sajnos az idő rövidsége miatt ez még korántsem mondható el. Éppen ezért a sok bizonytalansági tényező közepette, magam is bizonytalanabbul foglaltam helyet a kispadon.- De azért nyilván most is biztál a győzelemben?- Természetesen, s az eredménnyel elégedett is lehetnék. Minden a visszavágótól függ. Ha két-három hiányposztro már előzőleg találtunk volna megoldást, cseppet sem okozhatna gondot, hogy a következő fordulóba lépjünk. Bízom benne, hogy azért így is sikerült. Esetleg egy újabb 3-1-es győzelemmel, s akkor újabb 3-1-es sikerek követhetik egymást. Ha már eddig más eredményre nem voltunk képesek az én irányításommal.. . StoilCvercK A szeretet íze, L J Vépi véleménye Vépi Péter a fél életét az Üllői úton töltötte, már a serdülő V-ben a zöld-fehérek nagy családjához tartozott. Játékosként egy bajnoki cím, négy kupadiadal részese volt, címeres mezben ezüstérmet szerzett az 1972-es müncheni olimpián, s az utánpótlás Eb-n is tagja volt o győztes magyar válogatottnak. Visszavonulása után edzőként dolgozott, a második Dalnoki-éra ideje alatt már pályaedzőként tevékenykedett a felnőtt csapatnál, de a Telek, Szűcs, Hajdú, Wukovics fémjelezte ifi I. gárdáját is trenírozta. Később Bogon a harmad- majd a másodosztályban vállalt munkát, legutóbb Abony együttesét edzette, onnan hívták vissza a zöld-fehérekhez. Előzőleg Tiszaújvárosban már felállt ugyanez a jelenlegi szakmai team, hiszen ott is Mucba József munkáját segítette. Korábban kiérdemelte a Toldi-vándor- díjat és o Ferencváros Örökös Bajnoka titulust is. Nem véletlenül esett hát rá a választás.- Dalnoki Jenő elhiresült nyilatkozata szerint, tizenegy Vépivel biztosan végigverte volna a csapat az országot. Véleményed szerint a mai Fradiból kit kellene megszorozni tizeneggyel, hogy a bajnoki arany az Üllői útra kerüljön?- Ho választani kellene, akkor én személy szerint Szűcs Misire szavoznék. Ó az, akinek az akaratereje, a küzdőszelleme példás, akire mindig számítani lehet, aki elenyésző kivétellel mindenkor hozza, omire képes. És ez a mai futballban nagyon fontos és nagyon pozitív tulajdonság.- Alighanem ugyanezért nevezett meg éppen téged Dalnoki mester is akkoriban.-Valószínűleg igen.-Az a bizonyos bajnoki cím azonban idén egyelőre nagyon távolinak tűnik. E sorok írásakor két fordulón jutott túl az általatok irányított Ferencváros. A klub történetében ritkán fordul elő, hogy két vereséggel kezdődjék a szezon.- Mi sem így képzeltük a rajtot.- Miért alakultak ilyen szerencsétlenül ezek a találkozók?- Egyrészt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyien eltávoznak a kerettől, s hogy az itt maradtak, valamint oz újonnan igazolt játékosok közül ilyen sokan, ilyen rövid időn belül lesérülnek. Gondolj csak bele, szinte a fél kezdőcsapat egyszerre vált harcképtelenné. Ez minden együttest visszavetne.- De miért sérültek le ennyien? Ez szakmai problémákra vezethető vissza, vagy csak egyszerűen ilyen döbbenetes pechszéria sújtja a gárdát?- Inkább az utóbbi, hiszen nem izom- sérülésekről van szó, hanem többségében rúgásokról, szalagok meglazulásóról, szakadásokról van szó, melyeket meccsszituációkban, egy-egy összecsapás során vagy egy rossz mozdulattól szenvedték el a játékosok. Jogodics Zolinak pedig egy korábbi sérülése újult ki.- S ha teljes a keret, a lehető legideálisabb összeállításban küldhettétek volna pályára a csapatot, minden másként alakul?- Akkor sem biztos, hogy mindkét meccset megnyerjük, de a játék biztoson előremutatóbb lehetett volna. Ennek a társulatnak nem volt sok ideje arra, hogy összeérjen, e tekintetben nem titok, von egy kis lemaradásunk. Azon vagyunk, hogy minél hamarabb behozzuk ezt a hátrányt. Ugyanokkor o Vasasnak és o Gázszernek is évek óta adott a gerince, ráadásul kiválóan sikerült erősíteniük is. Szerintem, ha később találkozunk ezekkel az ellenfelekkel, nem pont nélkül zárjuk ellenük a mérkőzéseket.- Hogyan oszlik meg a munka a Mucba-Vépi kettősnél? Milyen feladatok hárulnak inkább rád az edzéseken?- Ahogy őzt korábbon is megszoktuk, a bemelegítést az előre egyeztetett módon mindig én vezénylem le. Az edzés többi részét más Jóska irányítja, persze én is besegítek, ohol kell, vagy amikor csoportokra bomlik o keret. A döntés persze mindenben kizárólag Jóskát illeti, ami nem jelenti azt, hogy ne ajánlhatnék valamit, vagy ne venné figyelembe az észrevételeimet. így alakult ki, eddig nagyszerűen együtt tudtunk működni, s ez bitem szerint ezután is mindig így lesz.- Minden pályaedzőnek felteszik a létező legnyilvánvalóbb kérdést: mikor szeretne vezető edzői poszton dolgozni az élvonalban...- Azt hiszem, erről mór lemaradtam. Valahogy nem sikerült bekerülnöm annyira a köztudatba, hogy állandóan forogjon a nevem, s minden egyes edzőváltásnál felmerüljek, ez van, belenyugodtam a helyzetbe, ho mégis kopnék egy lehetőséget, örömmel vállalnám. De okkor sem esem kétségbe, ha soha nem gondolnak rám.- Viszonylag fiatol ember létedre hófehér a hajad. Mégsem lehet mondani, hogy az idénykezdet miatt gyarapodtak oz ősz hajszálak, hiszen már régebb óto ilyen a hajkoronád.- Igen, így van. Már harmincévesen, amikor elbúcsúztattok, már őszült a halántékom. Ilyenek az adottságaim, szerintem nem is áll rosszul. Arra pedig büszke vagyok, hogy egyáltalán nem kopaszodom, még mindig rengeteg o hojom. Remélem, hogy a Fradiban sem fogok elhul- lajtani belőle sokat az idegeskedések miatt. naszály
