FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 20. szám

9 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG még visszatérünk a keret kiegészí­téséhez.- Mi lenne a célkitűzés?- Az első évben négy közé sze­retnénk kerülni a bajnokságban, a második esztendőben pedig finá­léba jutást remélnek a vezetők. A munkát elkezdtük, apránként lép­delünk is előre, úgy tapasztalom, a lányok törekvőek és lelkesek. Más kérdés, hogy bizonyos kérdé­sekben - gondolok itt például a támadójáték felépítésére - vál­toztatnom kellett az eredeti elkép­zeléseimen.- S valamelyest vélhetően a módszerein is finomitani kellett...- Az ember nyilván nem ront­hat a félidőben ajtóstól az öltöző­be, de igyekszem a régi reflexek­től minél gyorsabban megszaba­dulni. Ami persze nem mindig könnyű; a lányok például az első két hétben tizenhárom elszóláso­mat jegyezték fel, ennyiszer hasz­náltam olyan kifejezést, aminek egészen más az akusztikája férfi­ak között, mint amikor hölgyek társaságában hangzik el;- A Fradival nemcsak a magyar bajnokságban, hanem a sokak ál­tal kritizált Ronchetti Kupában is helyt kell majd állnia...- Személy szerint nem köny- nyeztem volna, ha az első évben a hazai feladatainkra összpontosít­hatunk, de elfogadom a vezetők érvelését, miszerint Ferencváros esetében presztízskérdés, hogy ki­lépjen az európai porondra. Az el­ső körben bosnyák, illetve az elő­selejtező eredményének függvé­nyében bolgár vagy macedón el­lenfelünk lesz - igyekszünk minél tovább jutni. A meccsterhelés ezzel párhuzamosan persze megnő, okosan kell tehát sakkozni az évad során a rendelkezésre álló játékosokkal.- Ön szerint milyen hosszúra nvúlhat a női szakágnál tett kirán­dulása?- Engem elsősorban az érde­kel, hogy a klubvezetés értelmes szakmai feladatot tűzzön célul, s teremtse meg a munka feltételeit. Ha a háttér adott, nem lényeges, hogy női csapatról vagy férfi együttesről van-e szó. Hogy velem mi lesz, ma még meg nem mon­dom, hiszen az edzői pályán ne­héz hosszú távra tervezni, de mi­ért ne fordulhatna elő, hogy maj­dan női csapat kispadjáról me­gyek nyugdíjba?... S. Tóth János Franzstadt szülöttje a kosarasok új edzője A szakosztály megalapítása óta Tursics Sándor irányította a Fe­rencváros női kosárlabda-csapatá­nak szakmai munkáját, a nyáron azonban váltás történt a kispadon. Tursics örökébe a Danone-Honvéd eddigi szakvezetője, a 40 éves Zsoldos András lépett. Az FTC- Diego új trénere 1977 és 1991 kö­zött szerepelt a magyar élvonal­ban, s noha játékosként kétszeres bajnok, a Bp. Honvéddal szerzett aranyérmekhez saját bevallása szerint kevés köze volt, hiszen ak­koriban a hátvéd poszton Gellér és kamarás neve fémjelezte a piros­fehéreket. A 96-szoros válogatott Zsoldos a visszavonulása után rögvest edzősködni kezdett, s a Tungsram-Honvéd másodedzőié­ként újabb két arannyal gyarapí­totta medálgyűjteményét. Aztán Mészáros Lajos távozása után ve­zetőedzővé lépett elő, s még két­szer bajnoki címhez segítette Sóly­mokat.- A katonaként a Bp. Honvéd- nál töltött két esztendőtől eltekint­ve a Tungsramhoz, illetve jogelőd­jéhez, a Vasas Izzóhoz, azaz Új­pesthez kötődik a kosaras pálya­futása. ..- Valóban a IV. kerületben töl­töttem a játékoséveket, Újpesten azonban csupán hat esztendeig laktam. Eredetileg budai srác va­gyok, viszont az „igazi szülőföl­dem" a Franzstadt, hiszen a fe­rencvárosi klinikán láttam meg a napvilágot.- S hogy érzi magát most a Fe­rencvárosnál?- Egyelőre kellemes benyomá­saim vannak. A csapat becsülete­sen dolgozik, s nekem ez a legfon­tosabb, a kosárlabdában ugyanis nem ismerek tréfát. S noha még csak rövid időt töltöttem el a klub­nál, máris megtapasztalhattam az általam eddig csak az újságokból ismert, semmihez sem hasonlítha­tó családias hangulatot, ami a Fe­rencvárosra oly jellemző. Történt, hogy a futballisták egyik mérkő­zésének szünetében vadidegen emberek léptek hozzám, érdek­lődtek a kosárcsapat dolgairól, és sok sikert kívántak az új poszto­mon. Kellemes meglepetés volt, persze a vereségeink után bizto­san lesz majd még másmilyen is az „adjon Isten"...- Kosárlabda berkekben gyak­ran hallani: létezik a férfiak ko­sárlabdája, s van egy másik sport­ág, a hölgyek által játszott basket­ball.- Én ezt a mondást úgy isme­rem, hogy a jó női kosárlabda sokban hasonlít a férfiak játékára... S ebben van is némi igazság, de a szakmailag jól fel­készített női csapatok természete­sen képesek minőségi, ha úgy tet­szik, férfias kosárlabdát produkál­ni. Jómagam is arra törekszem, hogy a Fradi ilyesfajta játékkal szórakoztassa a publikumot.- Sokáig töprengett a sza­kágváltáson?- Néhány évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy va­laha is hölgyekkel dolgozom majd. Most sem kellett volna min­den áron újítanom, volt több aján­latom is, de a feladat felkeltette az érdeklődésemet, s mivel a Ferenc­város volt az első olyan klub, ahol a vezetők nemcsak a terveikről tudtak beszélni, hanem a tárgya­lások során konkrétumokkal is szolgáltak, igent mondtam az ajánlatra.- Az új keret kialakitásába mennyiben volt beleszólása?- Önkritikusan el kell ismer­nem, hogy noha jártam női mécs­esekre, nem igazán ismertem a mezőnyt, de igyekszem e hiányos­ságot gyorsan pótolni. A távozók - a Szekszárdra igazolt Veres, a Szegeddel megállapodó Roczkov és a játékot befejező Németh - búcsújához nincs közöm, ők tőlem függetlenül döntöttek, azt viszont magam is szorgalmaztam, hogy a BSE-től Csákány és az Aix- enProvence együttesétől Kalmár- Nagy a Népligetbe kerüljön. Raj­tuk kívül a román Musat, valamint az OSC-től megvett Cserny az új ember; a vezetőkkel abban ma­radtunk, hogy az alapszakasz pro­dukciójának függvényében esetleg

Next

/
Thumbnails
Contents