FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 19. szám
10 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG FRADI JELVÉMEL A HONFOGLALÓK LTJÁN Egyike annak a tizenhárom kalandvágyó magyarnak, aki 1995-ben a következő évi millecentenárium tiszteletére lóháton végigjárta a honfoglaló magyarok útját. A 4786 kilométeres túrára megrögzött Fradi-rajongóként zöld-fehér melegítőt és törülközőt, valamint egy Ferencváros-jel- vényt is magával vitt - e kitűző az egész út során ott virított a ruháján (a relikviák ma már a Fradi Múzeum birtokában vannak). Marschall Norbert azt mondja, az ő esetében már születése pillanatában eldőlt a klubkötődés, hiszen édesapjának is zöld-fehér volt a vére. Elsőként járta végig lóháton őseink vándorlásának útvonalát egy maroknyi csapat, tizenegy férfi, és három nő. Eseményekben gazdag, kemény feladatokkal terhelt, sokszor izgalmas kalandokkal, életre szóló élményekkel színesített napokat éltekát. A Baskírok Világ találkozójának lovas díszvendégei voltak, a doni kozákok maguk közé fogadták a csapat tagjait, lerótták tiszteletük egy világháborús magyar tömegsírnál. Verec'- kénél mélyen meghatva énekelték a himnuszt. „Csitri naplója'' a felkészülést, az úti élményeket, örömöket, rövid ideig tartó elkeseredettséget, a lovak mélységes szeretetét és tiszteletét foglalja össze. Részesei lehetünk a napi esemé nyéknek, bőséges képanyaggal tájékozódhatunk az úti program mozzanatairól, miközben a csapatta! együtt át éljük a „megismételt honfoglalást- Egészen kis gyerekként az volt az első kellemes emlékem a Fradiról, hogy apám ölében ülve az egyik meccsen ingyen fruttit kaptam. Aztán pedig két gombóc fagyi lett az ajándékom, amikor a csapat Torinóban megnyerte a WK-t. Fiatal srácként is rendszeresen jártam a Ferencváros mérkőzéseire, de nemcsak a futballistáknak szurkoltam, ott voltam a kézilabdázók, a pólósok mérkőzésein, a bokszcsatákon vagy éppen az atléták versenyein. Később aztán az Üllői út a munkahelyem is lett, mert miután egy vitát követően elköszöntem a sporthivataltól, Giczy Jenő és Kruj Iván közbenjárására a birkózók technikai vezetője lettem.- Fényes korszaka volt ez a szakosztálynak...- így igaz, Gáspár, Bíró, Bállá, Komáromi, Sike a sportág világ- klasszisai voltak. A Fradit követően Belgrádba vezetett az utam, öt esztendeig dolgoztam a követség konzuli osztályán. A kilencvenes évek elején tértem haza, s elkezdtem tervezni a honfoglaló őseink útját bejáró túrát.- Egy ilyen embert próbáló úthoz előbb társakat kell-e toborozni, vagy célszerűbb a pénzgyűjtés- sel kezdeni?- E két dolog párhuzamosan zajlott. Eredetileg húszfős csapatot terveztünk szervezőtársammal, Csobolyó Miklóssal, de a felkészülés közben néhányon visszaléptek. Végül tizennégyen maradtunk, s egy társunk kivételével, akit útközben sajnos súlyos baleset ért, valamennyien célba is értünk. Ami pedig a költségvetést illeti: a vállalkozás büdzséje 64 millió forint volt, de ennek csak mintegy tizenöt százalékát kellett pénzben előteremteni, az élelmet, a gyógyszert vagy éppen a patkóvasat áru formájában bocsátották rendelkezésre a támogatók. A lovainkat odakint vettük, mert az ottani, ridegtartásban nevelkedett állatok jóval szívósabb, sokkal jobban tűrik a megpróbáltatásokat, mint a magyar hátasok.- Merre vezetett az útjuk?- Baskíriát, Tatárföldét, Oroszországot és Ukrajnát jártuk be. Ám hiába terveztük meg előre gondosan az útvonalat, a térképek gyakorta köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. De az is előfordult, hogy sugárfertőzött területhez értünk vagy zárt körzet esett az utunkba, ezeket persze ki kellett kerülni; volt, hogy jobb megoldás híján félezer kilométeres kitérőt tettünk. Arra azonban büszke vagyok, hog/ például mi lehettünk az első külföldiek, akik a volgográdi erőmű szigorúan őrzött hídján átkeltünk, miképpen az is örök életre szóló emlék, hogy a doni kozákok atamánja tiszteletbeli kozák kapitánnyá fogadott. Erről egy oklevél is tanúskodik.- Veszélyes pillanatai nem voltak a túrának?- Tízezer dollárt fizettünk, hogy Oroszországban és Ukrajnában kommandósok védjék a csapatunkat. Orosz földön három, Afganisztánt is megjárt veterán volt a kísérőnk, akik az egyik este csak rövid fegyveres csetepaté árán tudták megakadályozni, hogy a táborunkat megtámadják és kifosszák.- Végül is mennyi ideig tartott az út?- 1995. május 14-én vágtunk neki a kalandnak, s öt hónappal később lovagoltunk be a célba, a Hősök terére.- Tervez-e újabb vakmerő vállalkozást?- A 2000. év tiszteletére vízen és lóháton szerettem volna eljutni a Fekete-erdőből a Fekete-tengerig, de a jugoszláviai háborús események keresztülhúzták a számításaimat. Az új ötlet az, hogy 2000-ben kétezer kilométert tegyünk meg Magyarországon, s a Fradi századik születésnapján rendezendő meccs előtt örömmel lovagolnám körbe az Üllői úti stadiont - persze csak az oldalvonalon kívül, nehogy a patkók kárt tegyenek a gyepben...- S mit tippel, vajon a futballcsapat milyen eredménnyel ünnepli a 2000. esztendőt?-Az új vezetőedzőt, Mucha Józsefet régen ismerem, lelkiismeretes, jó szakembernek tartom. A kispadról persze nem lőhet gólokat, s bizonyosan kell majd egy kis idő, hogy az újonnan érkezett játékosok összecsiszolódjanak a régiekkel. Az álmom természetesen az, hogy a következő bajnokság végén a Ferencváros játékosai vehetnék át az aranyérmeket. Nem lenne jó, ha az MTK megporosodna a dobogó tetején... S. Tóth János FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Fenyvesi Máté, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László A kiadvány: az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztés! Kutató-Fejlesztő Kht. 1223 Budapest, XXII., Park u. 2. Tel.:226-8422 • Fax: 226-8037 2030 Érd, Elvira-major Tel.: (23) 389-578 • Fax: (23) 389-478
