FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 19. szám

10 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG FRADI JELVÉMEL A HONFOGLALÓK LTJÁN Egyike annak a tizenhárom kalandvágyó magyarnak, aki 1995-ben a következő évi millecentenárium tiszteletére lóháton végigjárta a honfoglaló magyarok útját. A 4786 kilométeres túrára megrögzött Fradi-rajongóként zöld-fe­hér melegítőt és törülközőt, valamint egy Ferencváros-jel- vényt is magával vitt - e kitűző az egész út során ott virí­tott a ruháján (a relikviák ma már a Fradi Múzeum birto­kában vannak). Marschall Norbert azt mondja, az ő eseté­ben már születése pillanatában eldőlt a klubkötődés, hi­szen édesapjának is zöld-fehér volt a vére. Elsőként járta végig lóháton őseink vándorlásának út­vonalát egy maroknyi csapat, tizenegy férfi, és három nő. Eseményekben gazdag, kemény feladatokkal ter­helt, sokszor izgalmas kalandokkal, életre szóló élmé­nyekkel színesített napokat éltekát. A Baskírok Világ találkozójának lovas díszvendégei voltak, a doni kozá­kok maguk közé fogadták a csapat tagjait, lerótták tisz­teletük egy világháborús magyar tömegsírnál. Verec'- kénél mélyen meghatva énekelték a himnuszt. „Csitri naplója'' a felkészülést, az úti élményeket, örömöket, rövid ideig tartó elkeseredettséget, a lovak mély­séges szeretetét és tiszteletét foglalja össze. Részesei lehetünk a napi esemé nyéknek, bőséges képanyaggal tájéko­zódhatunk az úti program mozzana­tairól, miközben a csapatta! együtt át éljük a „megismételt honfoglalást- Egészen kis gyerekként az volt az első kellemes emlékem a Fradiról, hogy apám ölében ülve az egyik meccsen ingyen fruttit kaptam. Aztán pedig két gombóc fagyi lett az ajándékom, amikor a csapat Torinóban megnyerte a WK-t. Fiatal srácként is rendsze­resen jártam a Ferencváros mér­kőzéseire, de nemcsak a futballis­táknak szurkoltam, ott voltam a kézilabdázók, a pólósok mérkőzé­sein, a bokszcsatákon vagy éppen az atléták versenyein. Később az­tán az Üllői út a munkahelyem is lett, mert miután egy vitát követő­en elköszöntem a sporthivataltól, Giczy Jenő és Kruj Iván közbenjá­rására a birkózók technikai veze­tője lettem.- Fényes korszaka volt ez a szakosztálynak...- így igaz, Gáspár, Bíró, Bállá, Komáromi, Sike a sportág világ- klasszisai voltak. A Fradit követő­en Belgrádba vezetett az utam, öt esztendeig dolgoztam a követség konzuli osztályán. A kilencvenes évek elején tértem haza, s elkezd­tem tervezni a honfoglaló őseink útját bejáró túrát.- Egy ilyen embert próbáló út­hoz előbb társakat kell-e toboroz­ni, vagy célszerűbb a pénzgyűjtés- sel kezdeni?- E két dolog párhuzamosan zajlott. Eredetileg húszfős csapatot terveztünk szervezőtársammal, Csobolyó Miklóssal, de a felkészü­lés közben néhányon visszaléptek. Végül tizennégyen maradtunk, s egy társunk kivételével, akit út­közben sajnos súlyos baleset ért, valamennyien célba is értünk. Ami pedig a költségvetést illeti: a vál­lalkozás büdzséje 64 millió forint volt, de ennek csak mintegy tizen­öt százalékát kellett pénzben elő­teremteni, az élelmet, a gyógy­szert vagy éppen a patkóvasat áru formájában bocsátották rendelke­zésre a támogatók. A lovainkat odakint vettük, mert az ottani, ri­degtartásban nevelkedett állatok jóval szívósabb, sokkal jobban tű­rik a megpróbáltatásokat, mint a magyar hátasok.- Merre vezetett az útjuk?- Baskíriát, Tatárföldét, Oro­szországot és Ukrajnát jártuk be. Ám hiába terveztük meg előre gondosan az útvonalat, a térké­pek gyakorta köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. De az is előfordult, hogy sugárfertőzött te­rülethez értünk vagy zárt körzet esett az utunkba, ezeket persze ki kellett kerülni; volt, hogy jobb megoldás híján félezer kilométe­res kitérőt tettünk. Arra azonban büszke vagyok, hog/ például mi lehettünk az első külföldiek, akik a volgográdi erőmű szigorúan őr­zött hídján átkeltünk, miképpen az is örök életre szóló emlék, hogy a doni kozákok atamánja tiszte­letbeli kozák kapitánnyá fogadott. Erről egy oklevél is tanúskodik.- Veszélyes pillanatai nem vol­tak a túrának?- Tízezer dollárt fizettünk, hogy Oroszországban és Ukrajná­ban kommandósok védjék a csa­patunkat. Orosz földön három, Af­ganisztánt is megjárt veterán volt a kísérőnk, akik az egyik este csak rövid fegyveres csetepaté árán tudták megakadályozni, hogy a táborunkat megtámadják és ki­fosszák.- Végül is mennyi ideig tartott az út?- 1995. május 14-én vágtunk neki a kalandnak, s öt hónappal később lovagoltunk be a célba, a Hősök terére.- Tervez-e újabb vakmerő vál­lalkozást?- A 2000. év tiszteletére vízen és lóháton szerettem volna eljutni a Fekete-erdőből a Fekete-tenge­rig, de a jugoszláviai háborús ese­mények keresztülhúzták a számí­tásaimat. Az új ötlet az, hogy 2000-ben kétezer kilométert te­gyünk meg Magyarországon, s a Fradi századik születésnapján rendezendő meccs előtt örömmel lovagolnám körbe az Üllői úti sta­diont - persze csak az oldalvona­lon kívül, nehogy a patkók kárt te­gyenek a gyepben...- S mit tippel, vajon a futball­csapat milyen eredménnyel ün­nepli a 2000. esztendőt?-Az új vezetőedzőt, Mucha Jó­zsefet régen ismerem, lelkiismere­tes, jó szakembernek tartom. A kispadról persze nem lőhet gólo­kat, s bizonyosan kell majd egy kis idő, hogy az újonnan érkezett já­tékosok összecsiszolódjanak a ré­giekkel. Az álmom természetesen az, hogy a következő bajnokság végén a Ferencváros játékosai ve­hetnék át az aranyérmeket. Nem lenne jó, ha az MTK megporosod­na a dobogó tetején... S. Tóth János FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Fenyvesi Máté, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László A kiadvány: az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztés! Kutató-Fejlesztő Kht. 1223 Budapest, XXII., Park u. 2. Tel.:226-8422 • Fax: 226-8037 2030 Érd, Elvira-major Tel.: (23) 389-578 • Fax: (23) 389-478

Next

/
Thumbnails
Contents