FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 16. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 13 Kettesben Havasi Mihállyal, FIFA-licenees menedzserrel Elpuhult nemzedékek nőttek fel A név jó tizenöt éven ót összefonó­dott a Ferencvároséval: ő volt az az egyáltalán nem szürke eminenciás, minden titkok tudója, aki majd' más­fél évtizeden keresztül intézte a lab­darúgócsapat ügyes-bajos dolgait. Ma FIFA-licences menedzser.- Ha jól tudom, annak idején kézi­labdázott, később mégis a labdarúgó­szakosztály mellett kötött ki. Miért?- Amikor befejeződött a kézilab­dacsapatban a sportolói pályafutá­som, megbíztak a szakosztály vezeté­sével, emellett azonban a klub nem­zetközi ügyeit is intéztem. Majd 1979- ben megkeresett Mészáros Dodó bácsi és Harót János, vállalnám-e a labda­rúgócsapat technikai vezetői teendőit: fiatal, sokat bíró embernek való fel­adat. Boldogan mondtam igent, úgy, hogy kisebb nagyobb megszakítások­kal 1996-ig dolgoztam az Üllői úton.- Milyen különbséget lát az akko­ri és a mostani feladatok között?- Azelőtt állami költségvetésből gazdálkodtunk, abból éltünk, igaz, nem fényesen, de biztosan. A csapat körüli ügyes-bajos dolgokat intéztem, átigazolásokkal, szálláskereséssel, szerelésbeszerzéssel a csapatok körü­li teendőkkel foglalkoztam. Amikor a futball kikerült az állami támogatás­ból, megindult a hajsza a szponzorok és a reklámpartnerek után, a munka nagy részét az előbb említetteken kí­vül a pénz, a hitelek, a kölcsönök utá­ni futkosás tette ki. nehéz és hálátlan feladat, ugyanis a pénz sohasem elég, és az utána való rohangálásnak so­sincs vége, mert akármennyi van be­lőle, mindig több kellene.- Mit szeretett a munkájában?- Úgy, ahogy volt, az egészet - minden gond és baj ellenére: az éle­tem legnagyobb részét a Ferencváros­ban éltem le, ott töltöttem a fiatalsá­gomat. Annak idején mozgalmas, sokirányú elfoglaltság volt az enyém, rengeteg érdekes emberrel találkoz­tam, ráadásul a csapat szép sikereket ért el. Egyébként a mai napig meg­próbálom a magam eszközeivel segí­teni a klubot, mert hiába változik a vezetőség, a Fradi marad. Éppen a napokban jönnek érdeklődők Néme­tországból a közvetítésemmel a klub­hoz, akik üzleti ajánlattal keresik meg a Ferencváros vezetőit.- Menjünk még egy kicsit vissza az időben, 1988-ban váltott, elment az MLSZ-be dolgozni. Miért?- Egyrészt Somogyi Jenő hívott, hogy dolgozzam a szövetségben, másrészt eltávolították Dalnoki Jenőt, amivel nem értetem egyet, úgyhogy három éven át az MLSZ-ben dolgoz­tam. Aztán visszahívtak az Üllői útra, úgy éreztem, megint a javára lehetek a csapatnak, és örömömre az ezt kö­vető öt évben három bajnokságot, Magyar Kupákat nyertünk, gyönyörű­en menekültünk a Bajnokok Ligájá­ban, olyan sikereket értünk el, ami­lyeneket csak kívánni tudok minden utódomnak.- Három évvel ezelőtt végleg el­búcsúzott a csapattól. Mi volt az oka?- Egyszerűen belefáradtam. Napi tizenhat-tizenhét órát dolgoztam, a családommal alig töltöttem el időt, állandó rohanásban voltam, megállás nélküli feszültségben éltem. Ha kel­lett, éjjel kettőkor kellett intézked­nem, no meg én sem lettem fiatalabb, éreztem, át kell adnom a stafétabotot. Azóta FIFA licences menedzserként dolgozom, ami lényegesen nyugod- tabb munka, olykor egy hónap alatt annyi az elfoglaltságom, mint azelőtt egy nap alatt Nyugodtan élek, a jöve­delmem változó, de panaszra nincsen okom.- Mondana néhány nevel a játé­kosai közül?- Erre nem hatalmaztak fel, ezért nem tehetem, de Telek Andrásról va­lószínűleg mindenki tud.- Hogyan látja, mennyire piacké­pesek a magyar játékosok?- Nehéz kérdés, ugyanis a magyar klubok által szabott árak sokszor el­rugaszkodnak a valóságtól, ami ab­ból fakadhat, hogy idehaza talán nin­csenek tisztában a nemzetközi gya­korlattal. Különösen szembeötlő ez a Bosman-ügy óta, mivel ennek értel­mében a játékos a szerződések után ingyen igazolható. De egyéb kérdé­sek is felvetődnek a magyar játéko­sokkal kapcsolatban, például az, hogy itthonról az egyesületek meglehető­sen későn, 28-30 évesen, mintegy ju­talomként engedik külföldre a labda­rúgót, amikor a játékos már nehezen veszi át az ottani életritmust, étkezési szokásokat. Igaz, előfordul olyasmi is, hogy egy fiatalon kikerült labdarúgó egy-két évig csillogás után visszaesik, szinte kiég. Ennek az lehet az oka, hogy az izomzata nincs úgy kifejlőd­ve, mint a hasonlókorú kinti társinak, akik szinte mindenben, a táplálko­zástól kezdve az edzésmunkáig min­denben előttünk járnak. Gondoljunk csak bele, idestova a harmadik gene­rációnál tartunk, amelyiknek a gyere­ke nem sportol: elpuhult nemzedékek nőttek fel itt az utóbbi évtizedek­ben... (Jó-Év) Sportfogadás Gólöröm térden állva Bükszegi Zoltán hosszú hónapokon keresztül nem jutott szóhoz a Fradiban. Pedig ősszel biztatóan mozgott, rúgott néhány gólt is, csakhogy október 29-én, a Kerület elle­ni kupamérkőzésen megsérült, egy rossz mozdulat következtében leragadt a jobb térde, s majdnem teljesen átszakadt a keresztszalagja. Innen kezdve mintha csak eltűnt volna. Az új szakvezetés irányította alapozásnál, persze fizikailag legyengülve, jelentős meccshiánnyal küszködve csatlakozott a kerethez. A csatársorban Szabics már ősszel végleg befutott, időközben a diósgyőri Kulcsár és az új­pesti Eszenyi is az Üllői útra került. Ugyan ki hitte volna, hogy Zoli még a tavaszi idény folyamán visszaküzdi magát a kezdő tizenegybe?- Egy pillanatig sem adtam fel a reményt - kezdi mondandóját a csatár, aki vissza­térése után első négy meccsén négy, rendkívül fontos pontokat jelentő gólt szerzett. - Edzettem, edzettem, s éreztem, hogy egyre inkább belelendülök, a felkészülési meccse­ken is jól ment a játék, szép számmal rugdostam a gólokat is.- Még sokáig kellett várnod arra, hogy ismét kezdőember legyél. Egyáltalán nem vi­selt meg a mellőzés?- Az előzmények ismeretében sejtetem, hogy nem férek be a csapatba, éppen ezért nem is voltam túlzottan feszült emiatt, csak kissé türelmetlen. Mert azt gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy senkinek nem jó a kispadon ücsörögni. Ugyanakkor maximális erő­bedobással készültem minden egyes gyakorláson, s biztosra vettem, ha egyszer megka­pom a lehetőséget, élni is fogok vele. szeretem a versenyhelyzeteket.- Nem vitás, megragadtad az alkalmat. De nyilván te is belátod, a véletlenek is köz­rejátszottak abban, hogy most erről beszélhetünk.- Valóban így van. Előbb ugye az Újpest elleni rangadón két játékosunkat kiállította a bíró, s az eltiltások és sérülések miatt alig maradtunk, ezért a Haladás ellen már az utolsó két percben pályára léphettem. Ez alatt is volt egy elfutásom, ám a beadásom után Elek kihagyta a helyzetet. Majd másnap jött az az átkozott bélhurutfertőzés. Én szeren­csére megúsztam az egészet, így Győrben már kezdő lehettem. Fantasztikus érzés volt, amikor megszereztem a vezető gólt.- A következő héten meg betaláltál a ZTE hálójába is, s Diósgyőrött még a dupla is összejött.- Remélem, ezzel végképp kiérdemeltem az edzőpáros bizodalmát. Összesen tizen­öt meccsen játszottam, s kilenc gólt értem el. Azért ez nem rossz arány.- Szabics Imrének is hasonló a mutatója, s egyébként is, mostanában hatalmas harc folyhat a két ék helyéért a csapatban.- Mondom, ez engem csak feldob, csak tovább ösztönöz, hogy minél jobban teljesít­sek. Nagy kár, hogy sárgalapok miatt ki kellett hagynom a Vidi-meccset, de remélem, így sem tört meg a lendületem.- Nem egészen négy évvel ezelőtt már magadra ölthetted a címeres mezt. Most 23 éves vagy, volószínűnek tartom, ha így folytatod, Bicskei Bertalan is küldhet egy behívót.- Felejthetetlen élményt jelentett, hogy Mészöly Kálmán beválogatott. De azt hiszem, hogy ez még egy kicsit korai volt. Még most is fiatal vagyok, természetesen nem mond­tam le róla, hogy szerepeljek még a nemzeti tizenegyben. Addig azonban itt a Fradiban rengeteg feladat vár rám. Például minél több góllal hozzájárulni ahhoz, hogy a csapat az UEFA-kupát jelentő második helyen végezzen.- Meddig köt a szerződésed a zöld-fehérekhez?- Még egy esztendeig, s nem is tervezem, hogy bárhova is eligazoljak innen. Egy ma­gyar futballistának a válogatottság mellett az jelentheti a legnagyobb kihívást, hogy az ország legnépszerűbb klubjában, a legcsodálatosabb közönség előtt léphessen pályára.- A Diósgyőr elleni első gólod után kifutottál a B-közép felé, majd letérdeltél. Mit je­lentett ez, s előre eltervezted ezt a koerográfiát?- Csak úgy jött, nem volt tudatos. A futball is színház, mi is a közönségért játszunk, s én térdre ereszkedve köszöntem meg az elismerést. Remélem, ezt a gesztust többször is gyakorolhatom még az idén. SroibWERcK c/b szeretet íze.

Next

/
Thumbnails
Contents