FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 16. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 5 Dr. Kovács József jobbról a második Az ezredvég futbrlljában a megfelelő orvosi háttér kialakítása már alapvető szükséglet, ugyanolyan fontos része a csapatok felkészítésé­nek, mint a szakmai vagy az anyagi feltételek megteremtése. Az idény elejétől a posztjáról hosszú évek szolgálata után leköszönő Gyarma­ti dr. helyett dr. Kovács József, a Szent János Kór­ház urológus sebésze, andrológusa és klinikai onkológusa lett a Ferencvárosi Torna Club „főor­vosa".- Ugyan Ón januártól vette át a zöld-fehérek egészségének felügye­letét, ha jól tudom, pacientúrájában korábban is akadt irodista sportoló.- Valóbon így van, hiszen a klub és a kórház 1997-ben kötötte meg az együttműködési szerződést. És bár akkoriban még a Sportkórhóz alkalmazásában álló Gyarmati dok­tor irányította az orvosi munkát, a megállapodás keretében már akkor is folyamatosan jártak hozzánk lab­darúgók és más sportágak képviselői kisebb-nagyobb problémáikkal. Pél­dául tavaly az arcüreggyulladással hónapokig küszködő Miriutát is mi kezeltük ki, azt hiszem, Németor­szágban teljesen panaszmentesen játszotta végig a mostani idényt.- Amikor januárban hivatalosan is kinevezték, mi változott meg leg­inkább a korábbiakhoz képest?- Az alapozás kezdetétől igyek­szem nemcsak a mérkőzéseken, ha­nem minden egyes edzésen is ott lenni a csapattal. így amellett, hogy a kórházban főorvos vagyok, s taní­tok is, rengeteg időt töltök az Üllői úton.- Mindez belefér a napjaiba?- Ha az ember szívesen csinálja, akkor mindenképpen. Márpedig én a Ferenc téren nőttem fel, a Balázs Béla és a Tompa utca sarkán jártam iskolába, a Mester utcai Fáy Gimná­ziumban érettségiztem le, vagyis minden a IX. kerülethez köt. S mint ilyen, természetesen mindig is a Fe­rencvárosnak szurkoltam.- Vagyis annak idején szurkoló­ként is gyakorta ott ült a lelátón.- Csodálatos játékosokat, csapa­tokat láttam élőben, persze, hogy egy életre elköteleztem magam a labdarúgással és a Fradival. Szá­momra nagy öröm és hatalmas meg­tiszteltetés, hogy itt dolgozhatok a futballistáknál, hangsúlyozom, mindezt társadalmi munkában te­szem.- Orvosi szempontból igen moz­galmasnak bizonyult a tavaszi sze­zon. Gondolok itt Lendvai, majd Schultz sérülésére, valamint arra a csapatot megtizedelő titokzatos bél- hurut-járványra.- Az a furcsa, hogy bár rövid ide­je látom el ezt a feladatot, a csapat­ból már szinte mindenki megfordult nálam. Rengeteg baj érte a társasá­got. Ez persze nem öröm az orvos­nak, nekem is akkor lenne a legjobb, ha soha senkit nem kellene kezel­nem a gárdából.- Az agyrázkódás és a lábtörés, vagy a bélhurut sem tartozik az Ön szakterületéhez. Mit tesz olyankor, ha behoznak egy ferencvárosi fut­ballistát ilyen jellegű sérüléssel?- Természetesen nem én műtöm meg, én azért vállalok felelősséget, hogy a kórházon belül a lehető leg­jobb kezekbe kerüljön a játékos. Mind Lendvai, mind Schultz sérülé­sénél egész éjszaka bent voltam ná­luk, bármilyen jellegű kérésekkel nyugodtan fordulhattak hozzám. S a későbbiekben is legalább kétszer annyiszor néztem rájuk, mint a töb­bi betegre. De tálán érthető, hogy velük miért kivételeztem. Miki már ugye a következő héten kezdőember volt. Levente szépen gyógyul. Egyéb­ként engem is jó érzéssel töltött el, hogy mikor Levente bent feküdt a sebészeten, egymásnak adták a ki­lincset a látogatók. Fantasztikus, hogy mennyire szeretik az emberek a Fradit, a játékosokat.- A tömeges bérhurut-fertőzésre azóta sincs elfogadható magyarázat?- Nem mindenki betegedett meg, aki evett abból a bizonyos vacsorá­ból. Ám mindazoknak, akik csak a mérkőzés napján utaztak le, kutya bajuk se lett, így valószínűsíthető, hogy az előző napi étel valóban romlott volt. Ilyen előfordul máshol is, legfeljebb nem kap ekkora vissz­hangot, hiszen itt mégiscsak az or­szág legnépszerűbb klubjának tagjai betegedtek le, ráadásul egy fontos találkozó előtt.- Az E10 nem ment bele a mér­kőzés elhalasztásába, utólag viszont már bánhatják, hiszen a bravúros 2-1-es győzelem méltó válasz volt erre. Jagodics az utolsó percben fe­jelte a győztes gólt, s nem ez volt az egyetlen eset, amikor a hajrában nyert a csapat. Az erőtől duzzadó já­tékhoz, a kifogástalan erőnléthez nyilván az orvosi teamnek is köze van.- Tanácsokat adunk, a vitaminok fogyasztását is előírjuk, de az ideha­za szemmel láthatóan átlag fölötti kondíció elsősorban a Vlak-Simon edzőpáros, és a munkára vevő játé­kosok érdeme. Nem véletlen, hogy ez a gárda a hetedik helyről feljött a táblázat második helyére, nagyszerű közösség értett össze az Üllői úton. Élmény a srácokkal dolgozni. Kovács doktor úr közvetlen-segí­tője szintén a Szent János Kórház­ban gyógyít, dr. Katona József a szájsebészet főorvosa. Édesapjától örökölte a Ferencváros imádatát, hi­szen dr. Katona István három évtize­den keresztül kezelte a zöld-fehére­ket. A szájsebészeti klinikán is gya­korta megfordultak nála olyan neves labdarúgók, mint Mátrai, Vilezsál, vagy Csanádi - meséli. - Amikor külföldre ment a csapat, minden­honnan küldtek neki egy-egy képes­lapot, úgyhogy komoly autogram­gyűjtemény jött össze. Hogyan is szurkolhattam volna más egyesület­nek? Édesapám egyébként ott ült a lelátón, amikor a fatribün leomlott, így részese lehetett a pálya története egyik legszomorúbb eseményének is.- Ön mikor és hogyan került kap­csolatba a klubbal?- Dr. Kovács József kért fel, hogy a kórház mellett a Fradinál is le­gyünk kollégák. Természetesen egy pillanatig sem gondolkodtam a vá­laszon. Régebben Vincze Géza, Rá­kosi Gyula és Szűcs Lajos irányította utánpótlásnál is besegítettem, most is mindenkor szívesen állok a klub rendelkezésére.- A játékosok Bodnár gyúró gon­dos kezeiben, módszereiben is bíz­nak. Mennyire működnek együtt „Szakállal"?- Minden udvariasság nélkül is csak azt mondhatom, ideális a kap­csolatunk. Örülünk neki, hogy ő is komoly szerepet vállal a labdarúgók karbantartásában és felépülésének elősegítésében.- És dr. Kováccsal hogyan osztják meg a munkát?- Mindig megbeszéljük. A mér­kőzések alatt általában én ügyelek az orvosi szobában, s én megyek a tartalékok találkozójára is. idén saj­nos akadt munka bőven, és itt nem­csak Lendvai és Schultz sérüléseire gondolok. Az Újpest elleni meccs előtti utcai verekedés után hat vérző fejű szurkolót kellett azonnal elsőse­gélyben részesítenem. Nagyon bí­zom benne, hogy a jövőben ilyen nem fordul elő, s a játékosokkal is kevesebbet kell majd találkoznunk a rendelőben. Mert az csak jót jelent­het a Fradinak. n. gy. TECHEM Kft.

Next

/
Thumbnails
Contents