FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 15. szám
12 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG ŐK ÍRTÁK - MI OLVASTUK... 7 •• Es az üllői út fényre derül Áhítatos arcú népekbe botlott a Fradi- pályán ezen a szent délelőttön az emberfia, amint felcaplatott a népligeti aluljáróból. Tegnap volt ugyanis napra pontosan százéves Magyarország legnépszerűbb sportegyesülete - künn délben időszerű, a beljebb tessékeléssel biztató nyílt órára várva verődtek össze a klub lelkes hívei, bévül a baráti protokoll tört utat magának: tíz után néhány perccel nyitott meg a „100 éves a Ferencváros" című, az egylet múltját és jelenét kifejezően bemutató kiállítás. Udvariasan szorongunk fölfelé a klubház lépcsőjén, sokan fogadták el a meghívást a kiállítás megnyitójára, bár azt dőreség lenne kijelenteni, aki fradista él és mozog, az mind a centenáriumot ünneplőkkel tartott. Röpke percekben mérhető csupán csúszás, midőn Nagy Béla, a lassacskán valaha Buda polgári középkorát megéneklő írástudóhoz, Tube- ró Lajoshoz mérhető formátumú Fradi-krónikás magnyitja a tárlatot, majd dr. Fenyvesi Máté ügyvezető elnök artikulálja árkus papírosról üdvözlő szavait. Zárómondatát - „Továbbra is hajrá Fradi!" - zajos ováció fogadja. Közben Pán- csics Miklós doktor, a labdarúgók kft.-jének ügyvezetője vitrin tetejére óvatoskodik vissza egy zöld tollas, karmai közt sírni méretű futballabdát szorongató jószágot: él nélkül, a kitömött a kitömött teremtés madártanilag mintha sólyom lenne, ám feltétlenül a klubhoz ideologizált zöld sast szimbolizálja. Dr. Kárpáti György cen- tenáriumirendezvény-felelős hangját már enyhe moraj nyomja el - a megjelentek, akik között legalább két egyesületi elnököt, a csepeli Kiss Imrét és az angyalföldi Gyalog Andrást fedeztünk fel, olykor egymással is eszmét cserélnek, és nincs ember, aki ne állná meg dicsérő szó nélkül - mi sem tesszük: emberfeletti teljesítmény volt a számos korabeli emlék összegyűjtése és tárlókba rendezése - a lenyűgözően páratlan rekvizitumo- kat sorjázó múltbörzét. Kisvártatva Albert Flórián magát az Aranylabdát csillantja fel néhány pillanatra, 1967 óta csak viszonylag keveseknek adatott meg az a lehetőség, szemlencsevégre kapják az ereklyét. Szendvicsevés zárja a nagy- közönség előtt hamarosan kitáruló kiállítás megnyitóját. A díszpáholy megetti pulton hatalmas vesszőkosárban a pat- rónus Pelyvás pék, az egyesületet támogató sütödés centenáriumi, zöld-fehér színekben hascímkézett sóskiflijei hevernek, a pálya felöli, füstüveges oldalon pedig néhányon figyelik az alanti gyepen zajló jelenetet: televíziós stáb interjúvolja Novák Dezső olimpiai bajnokot. Aztán Novák a szerkesztő kérésére elindul a kis- pad felé, és leül rá. Mindezt, látva, főtt-füstölt tarjás szelet kenyérrel kezében Mucha József azonmód odaszól az epizódot szintúgy konstatáló Szűcs Mihály, Udvarácz Milán, Felek András baráti triónak: „Srácok, új edzőtök van!" De mindez csak vicc: hiszen manapság az üllői úton Vlak alkot, gyarapít. T. H. F. NAPI MAGYARORSZÁG Gyetvai László: a Fradi örök A legidősebb még élő, sikert sikerre halmozó ferencvárosi labdarúgó. Tavaly decemberben múlott nyolcvan esztendős, és nem fordulat, hanem őszinte reakció, amikor kijelentjük: egy tízest nyugodtan letagadhatna. A vitális, mindenkivel néhány jó szót váltóöregúr Gyetvai László. Csupán néhányat citálunk a harmincas évek végét, a negyvenesek első kétharmadát idéző játékostársai közül: Sárosi doktor, Lázár, Toldi, Rudas, Kubala, Kocsis, Deák. Gyetvairól kortársai gólt is elneveztek: a Gyetvás- gólt, amely a tizenhatos baloldali sarkáról a jobb alsó ficakba volt esedékes. íme a ma is rendszeresen Fradi- meccs látogató Gyetvai László a centenáriumi tárlat megnyitóján lejegyzett monológja: „0, remélem a Fradi az idők végeztéig élni fog, soha semmilyen akarat nem tudja sorainkat megbontani. Én ezerkilencszázharminchárom június tizenötödikén köteleztem el magam végleg az FTC-vel, ezen a napon mentem el ugyanis az egyesület játékostoborzójára. Emlékszem, Izsáki „Zsazsa" figyelt fel rám. Zsazsa bácsi burgonya nagykereskedő volt a Nagycsarnokban. Tízkor bezárt, fél tizenegykor már kint volt a pályán, hogy kétszáz gyerek közül kiválassza a tehetségesebbjét. Mit mondjak, én benne voltam a legjobb tizenegyben... Istenem, micsoda szem, micsoda érzék kellett ahhoz, hogy ennyi jelentkező közül ne kallódjon el a java! Négy évvel később kaptam profi szerződést, így már játszhattam a győztes KK-sorozat négy m érkőzésén. Doktor Fenyvesi Máté? Hát persze, hogy örömmel parolázunk egymással, nyugodtan mondhatom, én vettem észre a Jánoshalmában, majd itt szedte nekem a labdát az Üllői úton. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy később ő lett a balszélen az utódom. Egy nagyszerű futballista, akinek én mutattam meg a játék néhány fortélyát... Az utolsó meccsem a Csepel elleni volt negyvennyolc júniusában. Mit mondjak, ha mi nyerünk, miénk a bajnokság, ha Csepel, az övé. Döntetlen esetén viszont a Vasasé! A harmadik percben kettő-nullra vezettünk, aztán kikaptunk négy-háromra... Játszhattam volna még, de fiatalon, makacs izomsérülésem miatt abba kellett hagynom a focit. De tudja, ha a játék nem is, a Fradi örök!" TECHEM Kft.
