FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 15. szám
11 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG DIEGO SZŐNYEG * PARKETTA * PVC-PADL lP§lf| Kispest, XIX. kér., Nyáry Pál u. 7. Ä ______. ..... _________ __________^ * Csepel, XXI. kér., II. Rákóczi F. út. * Óbuda, III. kér., Szentendrei u. 113 * Újpest, IV. kér., Fóti út 81/b Szombathely, Borostyánkő Áruház * Kecskemét, Spar Áruház * Székesfehérvár, a Sárbogárdi úton a MOL-kút mellett * Siófok, Dózsa György u. 25. Pécs, Skála Konzum Áruház * Miskolc, Kis Tábornok u. 53. Tel.: 9 \S ny/ft^ 1: Tel.: 06-84-316-1__ Te l.: 06-72-315-ouo Tel.: 06-46-379-854 . . ■ . ... 100 Ennyit, pontosan ennyit, a százból hatvanöt töltöttél a Fradival. Ahogy 13 évesen, 1939-ben édesapáddal felköltöztél Soltról, azóta nem telt el számodra hétvége a CSAPAT nélkül. Soha nem a külsőségekkel voltál fradista, hanem a szíveddel. Ez a Fradi- szív vitt engem is totyogós kisgyerekkoromban a régi felejthetetlen fatribünös pályára és majd negyven éve jártunk együtt a Fradi mérkőzéseire. Ez a Fradi-szív szerettette meg édesanyámmal és a két fiammal is a Fradit, akik már szintén jó pár éve járnak a mérkőzésekre. És ez az áldott Fradi-szív hói 60! dott Fradi-szív most már a lelkűnkben, családoddal fog örökké dobogni... a Fradiért. Az a szék, ahová az ötös szektorban eddig jártunk, az számunkra örökké üresen marad. Mert emléked és FRA- DIZMUSOD bennünk örökké élni fog. Remélem, hogy az elkövetkező éveket én és unokáid ugyanúgy fogják eltölteni az Üllői úton, mint ahogy Te tetted ezt 73 éves korodig. Fájó szívvel búcsúzik Tőled a családon túl a megszámlálhatatlanul sok fradista barátod. ígérjük, fradista szíved emlékét örökké megőrizzük. Fiad: if j. Nagy Gábor dobbant, sajnos utoljára, egy nappal a ZTE-mérkőzés és 3 nappal az FTC 100 éves centenáriuma előtt... Méltánytalan, de egyben fájdalmas is a szívedtől, hogy ezt a csodálatos ünnepet nem várta meg. Ez az ezerszer álFRADI IMÁDAT ÉS SZIBÉRIA Azt mondják, a Ferencváros évtizedes barátai olyan hűség példával szolgálnak, amely mérték lehet minden szimpatizáns számára. Kulák János, az FTC egyik leghűségesebb szolgája és drukkere. Ha kell, hetvenhat évesen is szeretett klubja szolgálatába áll. Zöld-fehér vonzalma több évtizedre nyúlik vissza, amely a Fradi futballisták egyik történelmi bravúrjának záróakkordjaként kezdődött.- 1932. június 10-ét írtuk - kezdte emlékezését a klub örökös tagja. - Kilenc évesen apám kézen fogott, s elvitt az Üllői útra, az akkor még fatribünös stadionba. A Fradi a bajnokság utolsó, huszonkettedik meccsét játszotta a Budai 11 ellen, s 3-1-re nyert. Ma is tisztán emlékszik a történtekre. Elsorolja a dicsőséges, száz százalékos teljesítménnyel aranyérmet nyert együttes akkori összeállítását (Háda—Takács I, Korányi—Lyka, Sárosi, Berkessy—Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Lázár), majd a harsány össznépi buliról mesél: - Amikor a bíró a játék végét jelezte, a két csapat a pálya széléhez sorakozott, az ünnep résztvevői pedig körbefogták a mikrofont. Apám a nyakába vett, hogy a boldog tömeg ne sodorjon el, meg aztán lássak is valamit. A legmeghatóbb az volt, amikor a nép nemzeti imádságunkat, a Himnuszt énekelte. Rendszeres látogatója lett az FTC meccseinek, egészen addig, míg hadifogságba nem esett. Hat évet töltött Szibériában, a kőkemény hidegben. Előfordult, hogy mínusz hetvenkettő fokot mutattak a hőmérők, de sikerült átvészelnie a sajnos sok ember számára haláltábort jelentő szovjetunióbeli esztendőket. Hazatérte után első útjai között szerepelt, szeretett klubjának a felkeresése. Később munkát is vállalt a Ferencvárosban. Hosszú ideig rendezőként dolgozott, most pedig hétfőnként a székház múzeumában segít.- Ki volt a legkedvesebb játékosa?- Több is volt. Először Sárosi Gyuri. Teljesítménye, intelligenciája mindenki fölé emelte, és tizennyolc évig volt a Ferencváros játékosa! Aztán a Császár... Magyarország egyetlen Aranylabdásáról is csak felsőfokon tudok beszélni. Albert Flóri magavolt az Isten, s nincs nagyobb boldogság, mint amikor - szerencsére sűrűn - összefutok vele. Imádtam még az Ebedli Zoli fociját is. A csibész, még azt a focit képviselte, amelyik az én focim...- Milyen drukker? Ideges? Veszekedős? Hallgatag?- Inkább azt mondanám, szangvinikus. Minden idegszálammal élem a mérkőzést, úgy is mondhatnám, vetülete vagyok az eseményeknek. Izgulok, egészen addig, amíg a bíró lefújja a találkozót. Úgy érzem, tudok veszteni is. Elismerem az ellenfelet is, s ha jól játszanak a mieink, az esetleges vereségnél nem hibáztatom őket. Ám a lélektelen játékot soha nem díjaztam, ha hiányzik a legendás Fradi-szív, akkor roppant szomorú leszek.- Legnagyobb élmény?- Szerencsére rengeteg van. Imádom a technikás, szellemes játékot, mert az nyújt maximális élvezetet, igazi kikapcsolódást. S ezzel az örömmel a Fradi sokszor megajándékozott. Ahol kedvenceim Európában megfordultak, szinte mindenütt ott voltam. Nem egyedül, párommal. Feleségem is hűséges ferencvárosi drukker. Mindketten örülünk, hogy a százesztendős klub történetének rengeteg dicsősége közül nem keveset a helyszínen élhettünk át. A végén még elárulja, neje mellett az egész családját megfertőzte a fradiz- mussal. S nagyon büszke unokájára, aki Fridmanszky Zoltán keze alatt bontogatja szárnyait. Réső Gyula
