FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 14. szám
7 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A szív ajándéka... Telek András és Herbster Annamária három évvel ezelőtt fogadott örök hűséget egymásnak. Mikor megismerkedtek, még mindketten a Ferencvárosban sportoltak, „Manci" akkoriban is a labdarúgó csapat középhátvédje volt, míg felesége, a zöld-fehérek női kosárcsapatában játszott. Azóta mindketten belekóstoltak a légiós életbe, a Telek-házaspár tagjai mintegy másfél esztendőn át a szlovákiai Kassa városának klubjait erősítették.- Kinntarlózkodásunk első éve kifejezetten jól sikerült - meséli a férj. - Mi a futballistákkal megnyertük a bajnokságot, s bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Igaz, ott már nem szerepeltünk valami fényesen, de Euró- pa-hírű klubok, ismeri sztárok ellen léphettünk pályára. Akkoriban állandó kezdőembernek számítoltam. Szakmai szempontból tehát igazán nem lehetett okom panaszra. Annamária még idehaza elszerződött a Fradiból az OSC együtteséhez, de Szlovákiába természetesen követte társát. A helyi Tori Kassovia gárdájához igazolt.- Nagyszerű közösségbe kerültem, remek hangulat uralkodott az öltözőben. Ugyan nem a Tori volt Szlovákia legjobb csapata, hiszen a válogatottakkal teletűzdelt Ruzomberok más kategóriát képviselt, még mi is 40 ponttal kaptunk ki tőlük, ennek ellenére a Szlovák Kupát sikerült elhódítanunk.- Téged is biztos kezdőként vettek számításba?- Csak elvétve lehettem tagja a kezdő ötösnek, rajtam kívül odahoztak még két orosz légióst is, ők több lehetőséget kaptak. En általában a mérkőzések felét tölthettem a parketten. De így is nagyon jól éreztem magam. Azt egy picit sajnálták, hogy sokszor nem tudtak egymásnak szurkolni a lelátóról, hiszen gyakran estek egybe a meccsek időpontjai. Ám amikor mégis előfordult, nogy szeretettel fogadták Andrást a kosárcsarnokban és Annamáriát a stadionban. Odakint a sportpályákon kívül valamivel kevesebbet lehettek együtt, mint itthon, mert mindketten sokat utaztak és többször is edzőtáborban készültek a soros feladatokra. A háztartást Annamária vezette, főznie azonban nem sokszor kellett, hiszen többnyire mindketten a csapattársaikkal étkeztek.- És a szabadidőtöket általában mivel töltöttétek?- Kassa munkásváros, nincs annyi szórakozóhely, mint mondjuk, egy magyar nagyvárosban. Gyakran kirándultunk, színházba jártunk, megismerkedtünk kinti magyarokkal, s velük szerveztünk közös programokat. Egyébként a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére a kis távolság megengedte, hogy minimum kéthetente hazaugorjunk, még ha csak egy nap erejéig is. A végefelé azért már nagyon hazakívánkoztunk, Budapest mégiscsak más. Fél éve újra itthon vannak, András újfent elfoglalta helyét a Fradi védősorában, Annamária is korábbi csapatához, az OSC-hez tért vissza.- András, így több mint fél év távlatából, hogyan látod, miben más ez a mostani Fradi, mint amelyiket annak idején itt hagytál?- Sokkal fiatalabb ez a csapat, még most is érződik kissé az összeszokottság hiánya. Sajnos, nem minden úgy alakult, ahogy azt elterveztük, főleg a jubileum miatt illene jobban szerepelnünk. De ha a második helyre befutunk, ami azért nem lehetetlen, lesz mit ünnepelni. Annamária sem elégedetlen sorsa alakulásával, hiszen az OSC hetedikként jutott be a rájátszásba, ami náluk abszolút sikernek könyvelhető el.- Ha nem vagyok indiszkrét, elárulnátok, hogy családtervezéssel foglalkoztok-e már?- Lassan itt az ideje, de nem kapkodjuk el. Azért már beszélgettünk erről a kérdésről, mindketten több gyereket szeretnénk. De András egyelőre csak kölcsönjátékosként játszik a Fradiban, s ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, hová szerződik a nyáron. En biztosan követem őt, bármelyik országban folytatja a pályafutását. Azt hiszem, ez így természetes. n. TECHEM Kft. A Telek* házaspár emlékei, tervei
