FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 13. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 9 Flóri búcsúk... Albert Flórián a közelmúltban rendhagyó jubile umot „ünnepelt". Negyedszázada, hogy abba hagyta az aktív játékot, a ZTE elleni meccsen bú' csúzott futballista pályafutásától. Búcsú! Búcsúzni csak nagyon szépen szabad - s te szépen is búcsúztál. Még­hozzá háromszor! Időrendben így kö­vetkeztek az események: 1974. március 17. Népstadion: FTC-ZTE = utolsó bajnoki mérkőzés, 1974. május 29. Székesfehérvár: Magyarország—Jugoszlávia = utolsó válogatott mérkőzés, 1975. június 7. Üllői út: FTC—Vojvodina = búcsú a nemzetközi szereléstől, a hazai pályától, a zöld-fe­hér meztől. Ez a találkozó egyébként kimondottan Albert, Novák és Rákosi búcsúztatása miatt jött létre!- No, de tartsunk sort. A bajnoki bú­csút a HE elleni 36 perc jelentette. Amíg a Népstadion küzdőterén javában folyt a mérkőzés, te magányosan melegítet­tél az edzőpálya szobrai között. Miért?- Kerülni akartam a bemelegíté­semmel kapcsolatos esetleges „arénát", fotósok rohamát. Magdics Laci a Fradi egyik fotósa volt az egyetlen, aki ezt a bemelegítést lefényképezte... Magá­nyosan melegítettem, és amikor úgy éreztem, hogy kész vagyok - bemen­tem a pályára. Jólesően nagy ováció fo­gadott, amint csereként - immár utol­jára a Ferencváros tagjaként bajnoki pontokért játszottam.- Játszottál, és búcsúgólt szerez­tél. ..- Branikovits Lacival kényszerítőz­tem, ragyogó labdát kaptam tőle, ami­vel „kiléptem" a két zalaegerszegi védő között és már csak a kapus volt hátra. Egy lövőcsellel elhúztam a labdát és az üres kapuba már nem volt nehéz behe­lyezni. Nagyon örültem neki, most is boldogan emlékezem pályafutásom 351. bajnoki góljára - az utolsóra...- A meccs utáni ünnepélyes búcsúz­tatásnál, amikor Géczi Pistától átvetted az „örökös csapatkapitányi karszala­got", előtörtek a könnyeid. Nagyon meghatódott voltál?- Igen, mert rádöbbentem, hogy azon a pályán búcsúzom, ahol életem első bajnoki meccsét is játszottam. Ér­dekes, akkor is vidéki csapat, a DVTK volt az ellenfél. Egyébként nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellett volna a könnyeimért - hiszen ez a sok szeretet­teljes megnyilvánulás után természetes volt. Utána pedig a játékostársak emel­tek fel, az ő vállaikon hagytam el a pályát...- A válogatott búcsú már nem a Népstadionban volt. Nem bántott?- Azután, hogy 1968-ban az „Aranylabda" átadását egy étteremben és nem 80 ezer néző előtt, a Népstadi­onban tartották - ez már nem érintett különösen fájdalmasan. Székesfehér­váron hálás publikum előtt léphettem pályára, méghozzá egy fradistákkal alaposan feldúsított nemzeti váloga­tottban. Hatan képviseltük az FTC-t a magyar válogatottban! Ez azóta sem történt meg utódaimmal... Csak a rend kedvéért, azok nevei, akik „elkí­sértek" búcsúfellépésemre: Máté János, Juhász István, Bálint László, Megyesi István, Géczi István.-Még a jugoszláv szurkolók is meg­tapsoltak. Ki volt az ellenfél csapatkapi­tánya, emlékszel, hogy kivel paroláztál a válogatottban utoljára?- El sem felejthetném, hiszen Dzsajics nem csak csapatkapitány, ha­nem igazi barát is volt pályafutásom so­rán. Persze megértettük egymást nem­csak nyelvileg - játékban is. Amikor 1968-ban, a világválogatottban együtt játszottunk - nos, az ő beadásából sze­reztem emlékezetes riói gólomat.- Kinek adtad az utolsó interjút, mármint címeres mezben?- Szegény Szűcs Ferenc mikrofonja előtt nyilatkoztam. Most, hogy mondod - ő bizony székesfehérvári születésű volt, és oda is temették a pálya melletti sóstói temetőbe...- Az Üllői úti búcsún is a jugoszlávok ellen léptél pályára és szereztél egy pa­rádés gólt...- Nyilasival kényszerítőztem - ez volt az egyetlen meccs, amikor vele együtt egy csapatban játszottam. Tibi nagyszerűen adta a labdát, a kapus közben kiindult, és én háttal a kapu­nak, oxival találtam el a labdát, amely a lécet érintve került a kapuba. Egész pályafutásom alatt nem lőttem ilyen nagy gólt. A napokban ismét lesz a Flóri „bú­csú". Albert, az FTC labdarúgó utánpót­lás igazgatója, és mint ilyen, nem tagja az FTC Labdarúgó és Sport Kft-nek. Ed­digi irodája pedig ott volt - de most változik a helyzet: Flóri és Orosz Pali szakmai vezető is - kiköltözik a Fradi népligeti utánpótlás bázisára. Albert bár évek óta minden serdülő és ifi mecc­sen ott toporgott a népligeti pályákon, azért az „otthona" - 1952 óta (!) - az Üllői út volt. A pálya, a klubház „tartozékának" számított, sokaknak - nekem is - hiá­nyozni fog. Májustól a Népligeti FTC bá­zison találhatják meg... Nagy Béla ■■1- A napszerű íoosfwwoRGóaAi koleszterinmentes lyának hivatalos szponzora: Cereol Növényolajipari Rt. Magyarország 1075 Budapest, RumbachSebestyénu. 21 .Telefon: 268-1022Telefax: 268-1020 Tekés gálaest a Gellért-fürdőben Két esztendeje immár, csak egy funkciót tölt be a Ferencváros vezetésé­ben Takács Tibor, az Ybl Tervező igazgatója. Míg korábban a labdarúgó­szakosztály elnökségének is tagja volt, jelenleg „csak" a teke szakosztály elnöke. De aligha bánkódik emiatt, hiszen irányítása alatt a zöld-fehérek évek óta folyamatosan sikert sikerre halmoznak.- Igen, ebben a sportágban sikerült folytatni a hagyományokat - mondja büszkén. - 1997. Októberében például lányok a bajnokság meg­nyerése után a Világkupát is elhódították az augsburgi viadalon. Aztán a tavalyi világbajnokságon Kovács Ágota és Vecseri Erika párosban aranyér­met szerzett, Pintér György második helyezést ért el, s Juhász Gabi ifjúsági bajnok lett. Idén nincs nagyobb világverseny, ám nagy a valószínűsége, hogy a férfiak és a nők is megnyerik a bajnokságot. Mi a magunk részéről, ezzel szeretnénk tisztelegni klubunk előtt a centenárium évében.-A lányok egyértelműen a világ legjobb csapatát alkotják, immáron hi­vatalosan is. Kovács Ágota mindent megnyert már, ami megnyerhető. Ho­gyan lehet ezeket a versenyzőket továbbra is kellőképpen motiválni?- A Tejútrendszerben sajnos nem írnak ki bajnokságot... De félre a tré­fát, számunkra most az az egyértelmű kihívás, hogy a női és férfi szakág­ban egyaránt az élen végezzünk. Ugyanis könnyen elképzelhető, hogy a 100. születésnapjára a klubnak csak mi hozunk aranyakat... Éppen ezért, szinte kötelező a feladat teljesítése. Másrészt a Pozsonyban rendezendő Vi­lágkupán is helyt kell állnunk. Egy ilyen címet megvédeni biztosan nehe­zebb, mint először megszerezni.- A merész célok eléréséhez minden feltételt biztosítottnak látsz?- Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálunk semmiféle problémát nem okoztak az egyesületnél felmerült anyagi jellegű gondok. Már régebb óta tudatosan törekedtünk a gazdasági és szakmai függetlenségre, a szuvere­nitásunkra, hozzánk nem is tudott begyűrűzni a krízis.- Kél évvel ezelőtt hirdették meg a Centenáriumi Sétány akcióját. Az ak­kori tervek szerint idén május 3-án került volna sor az ünnepélyes átadás­ra...- Azon a sajtótájékoztatón valóban bejelentettük, hogy a százéves év­forduló alkalmából május 3-án rendezendő, rangos gálamérkőzés előtt avatjuk fel a sétányt. Sajnos, az ünnepi futballgála minden bizonnyal elma­rad, legalábbis igazán neves, európai hírű ellenfelet már nem tudunk ide­csábítani az Üllői útra. Nem akarok senkit megbántani, de ezt a találkozót már akkor, vagyis legalább két éve le kellett volna kötni.- Ettől függetlenül, az avatót megtartjátok?- Most csak azt ígérhetem, hogy a centenárium évében mindenképpen elkészül a sétány.- Hány tégla fogyott el az 1999 darabból?- Eddig csak négyszáz lelt gazdára. Meggyőződésem, ha a szurkolók mostanában igencsak megrendült bizalma a klub felé helyreáll, a későbbi­ekben a többit is megvásárolják. Mindenesetre akkor is lerakjuk a téglákat, ha nem fogynak el, legfeljebb majd az elkövetkezendő években véssük csak be az új vásárlók neveit.- Hírlik, hogy a tekézők külön is megünneplik a Fradi 100. születésnap- ját.- Április 25-én szervezünk egy tornát, melyen az Előre csarnokában a Ferencváros tekézői a világválogatottal mérik majd össze tudásukat, este pedig egy kis műsoros gálaestet rendezünk a Gellért-fürdőben sok-sok fe­rencvárosi sztár, egykori legenda és neves zöld-fehér érzelmű művész köz­reműködésével. Annyit elárulhatok, hogy - elvégre tekegáláról van szó - a hírességek közül többen is kedvükre döntögethetik majd a bábukat.

Next

/
Thumbnails
Contents