FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 12. szám
FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 5 A gól örök (Juhász Gyula után szabadon) Az évek jönnek, mennek, elsuhannak, A dolgok rendje ez volt, s mindig ez, Csak egy maradt, mi szívünket vidítva Szokott útján a háló felé fel-fel tünedez. Változik az élet rendje, Új és új nevek, csapatok tűnnek fel és el, Csak egy állandó: a szeletes bőr barnás színe A szürke napokba örömet lehel. Hány csapat választ védekező taktikát, Sok néző ezért joggal hőbörög, De 6 nem csalt meg, hű maradt mihozzánk, A gól volt, van, lesz - a gól örök! Kovái Iván- Az Üllői úti kationban melyik volt a legemlékezetesebb bajnokid?- Két napig sorolhatnám a sztorikat. 1990 őszén egyszer ez állt az eredményjelző táblán: FTC-Videoton 4-0, Gól: Fischer, Fischer, Fischer, Fischer. A Népsport akkor tízes osztályzatot adott a teljesítményemre. Egy ízben a Győrt fogadtuk, 1-1-nél, az utolsó percben o tizenhatoson belül szabálytalankodott valaki, de Huták Antal kivitette a labdát a vonalon kívülre, csak szabadrúgást ítélt. A közönség őrjöngött, mi is egyébként, mindenki fütyült, percekig állt a játék, aztán Bánki Dodi középre ívelt, én meg a tábor felőli kapuba fejeltem. Azt a diadalittas örömüvöltést sohasem felejtem el... Egyszer a Péccsel játszottunk botrányos meccset, ott is félbeszakadt a meccse, aztán a 94. percben null—nullnál éppen Te fejelted elém a labdát, én meg kilőttem a hosszú sarkot. Vagy... a Békéscsabának gólt lőttem, aztán egyszer hátramentem, kilépett a védelem lesre, de én nem vettem észre, és a messze kifutó Józsa Miki mellett ellőtték a labdát. Futottam, mint az őrült, miattam még sohasem kaptunk gólt, és végül a gólvonalunkról kivágtam a labdát. Percekig zúgott a "Fischer Pali!" Az egyik bajnokság végén az MTK-t fogadtuk, és kettő—nullra vertük a kékeket. Ha nem emlékeznél: ott nem te rúgtad a gólokat...- Akkor lehet, hogy nem, de az Üllői úton én 40, te 39 gólt lőttél. Vissza kell menned a Fradiba, ha utol akarsz érni...- Ne legyen nagy a szád, mind a negyven gólodat az én passzomból rúgtad...- Beszéljünk komolyan. A Fradi- tábor nagy kedvence voltál, mégis úgy döntöttél, elfogadod a Siófok invitálását.- Akkor el kellett mennem. Generációváltást terveztek, nem akartak megtartani, és azért mondtam igent a németek által anyagilag megerősödött Balaton-partiak hívására. A mai napig úgy gondolom, nem döntöttem rosszul. Siófokon végül sikerült, ami a zöld-fehéreknél nem jött össze; gólkirály lettem.- Milyen érzés volt az Üllői úton vendégként pályára lépni?- A Fradi mindig a szívem csücske maradt, ezért óriási drukk volt ennem. Általában jól ment a játék, de csak soproni futballistaként sikerült gólt rúgnom az Üllői úton. Egyébként, ha vendégségbe jött aktuális csapatomhoz a Ferencváros, majdnem mindig betaláltam kedvenc csapatom kapujába.- Most a BKV Előrében játszol. Ez az utolsó csapatod?- Ki tudja? Jól érzem magam, ha feljutunk, lesz még motivációm. Ám most már nem a foci, hanem Bettina a legfontosabb. Lányom az OSC-ben rsg-zik, és nagyon tehetséges.- Csak nem aludtál? Megszokott mostanában, hogy délután ledőlsz egy kicsit?- Előfordul.- És miről álmodtál, csak nem a Fradiról?- Ritkán álmodom, az álmodozásról pedig már leszoktam.- Nosztalgiázni azért csak szoktál.- Ha nálunk jövünk össze a barátaimmal, okkor a legtöbbször belenézünk a régi kazettákba. Szerencsére összegyűjtöttem góljaim nagy részét, így van bőven látnivaló.- A ferencvárosi időszakodban, a nyolcvanas évek közepén, még nem volt minden mérkőzésről összefoglaló. legfeljebb a híradó bemutatta a rangadók eseményeit. Emlékszel azokra a találatokra is, amelyek nincsenek meg videón?- Visszapörgetve az eseményeket, azt hiszem, elő tudom hívni emlékeimből valamennyit. A Fradiban töltött csodálatos évek mélyen belém ivódtak, már csak azért is, mert gyerekkori álmaim váltak valóra, mikor leigazoltam a zöld-fehérekhez. Pilisszántón kamaszként, hét közben mindenféle munkát elvállaltunk a barátaimmal, hogy annyi pénz összejöjjön, Fischer FTC Centenáriumi mezben (az első sorban balról: Zsinka, Dukon, Wukovics, Pogány. Állnak: Józsa, Dzurják, Limperger, Kincses, Takács) amennyi arra elég, hogy Budapestre utazzunk, és ott lehessünk az Üllői úton vagy a Népstadionban a Fradi B- középben.- Ki volt a kedvenc játékosod?- Nyilasi Tibi és Ebedli Zoli. Soha nem felejtem el, amikor 1983-ban, tizenhét évesen először léptem a nagycsapat öltözőjébe, Zolival találkoztam először - az ő helye az ajtó mellett volt. Azt sem tudtam, hogyan köszönjek, amikor Zsiborás Gabi, látva zavaromat, segítségemre sietett, és végül maga mellé ültetett. Május 19-én huszonötödik születésnapját ünnepli második (sokaknak az első...) otthonunk, az Üllői úti Ferencváros stadion. Aligha kétséges, hogy minden Fradi-szurkolónak rengeteg élménye van a pályával kapcsolatban: itt együtt örültünk, s néha sírtunk is. Természetes, hogy a ferencvárosi futballistáknak is soha el nem múló kötődéseik vannak az arénával kapcsolatban. Lehet-e elfelejteni a megannyi nagy meccset, a csodálatos győzelmeket, a mindig remek hangulatot, a gólokat, ne adj' Isten a kihagyott helyzeteket. Ezúttal is két egykori Fradi támadó beszélgetett, Dzurják „Csöpi" ezúttal Fischer Pált faggatta. Fischer Pali! Fischer Pali!- Ahogy hallottam, elég hamar levetkőzted a megilletődöttségedet. Igazi vagány voltál, aki nem ijedt meg senkitől és semmitől, és ezáltal - na és persze látványos cseleid, fejeseid, és góljaid miatt - hamar a ferencvárosi közönség kedvence lettél.- Vincze Gézánál, Szombathelyen a Haladás ellen debütáltam az első osztályban, majd Sárosi Lászlónál már több lehetőséget kaptam. A katonaság után aztán Dalnoki Jenőnél lettem állandó csapattag.- Az elején pedig nem volt felhőtlen a viszonyotok...- Hát, volt olyan, hogy leküldött a tartalékokhoz, és az előmeccsen öt gólt rúgtam a Dunaújváros ellen. Mindenki engem ünnepelt, ő azonban csak annyit szólt: "Fischerkám, most aztán jól rúgjál be..."
