FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 9. szám
12 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG a Toldi teremben A Ferencváros több egységből álló sportmúzeumának ihletett terme az, amelyet a legendás Toldi Gézáról neveztek el. 1998. november 6-án, 30 esztendővel egy felejthetetlen mérkőzés után Nagy Béla, a Fradi krónikása három kiváló egykori sztárt és feleségeiket köszöntötte a fehér asztalok mellett, Igen, Novák Dezső, Albert Flórián, Szűcs Lajos az egykori világválogatott játékosok beszélgettek egymással, a vendégekkel és nyilatkoztak a Ferencvárosi TV és a Zenit TV stábjának. A meghívottak között az FTC újság kérdéseinek megfejtői közül kisorsolt szerencsések voltak, akik az elején még visszafogottan, később feloldódva beszélgettek egymással és az egykori zöld-fehér sztárokkal. Nagy Béla persze - alig felgyógyulván betegségéből, szinte még lábadozva - nem lenne az, aki, ha nem ajándékozta volna meg a dicső triászt egy-egy FTC címeres karórával s ha nem anekdotázott volna kedélyesen a feleségekkel, akik oly fontosak egy sikeres játékos pályafutás megvalósulásában. Emlékkoccintás... Balról: Novák Dezső, Albert Flórián, Szűcs Lajos. A koccintás pillanatában - harminc évvel ezelőtt, a háttérben látható Világválogatott mezben - a riói Maracana-stadionban rúgták a labdát... Emlékinterjú... Balról: Novák Dezső, Albert Flórián, Füzesi Péter, Szűcs Lajos. A Ferencvárosi TV kamerájával Miholics László Kezdjük a visszaemlékezést most a hölgykoszorúval: Novák Dezsőné, Erzsiké: „Bizony sok szép sikerre emlékezhetünk a bajnoki és nemzetközi kupamecs- cseken! Bajnoki és Magyar Kupa- győzelmek, az UEFA (WK) diadal és a Világválogatottság! Nekem, ez az 1968 azért is fontos, mert sokan már leírták Dezsőt, mondván: öreg, kényelmes, sokat hibázik és tessék... a világ legjobbjai között bizonyíthatott, ez soha nem múló, megható találkozó számomra - mert én tudtam mire képes és fájtak az igazságtalan bírálatok! Az élet pedig milyen is tud lenni: edzőként is az egyik legsikeresebb mestere volt imádott csapatának!” Albert Flóriánná, Bársony Irén: „Az imént azt kérdezte tőlem Péter, hogy milyen érzés volt egy primadonnának az Operettből egy futball- művész „szólista" feleségének lenni! Nos, semmilyen, mert az első pillanattól én megszűntem „művésznő” lenni és mindent a férjemnek, családomnak rendeltem alá és nem bántam meg! A nemzetközi sikerek, elismerések, a gyerekeim, az ő sikereik jelentettek mindent nekem. Amikor férjem súlyosan megsérült a dánok ellen - az maga volt a pokol: ereje, klasszisa teljében kellett búcsúznia, mert visszatérése után már nem ugyanaz a játékos volt, de hálás vagyok érte, hogy a Fradiban a búcsúmeccsei, visszavonulása után a külföldi sajtóban is egyöntetűen elismerték klasszisát. Itthon azonban ezt a Világválogatott szereplést enyhén szólva nem verték „nagydobra”, vagy az MLSZ részéről az Aranylabda átadása... szóval méltatlan körülmények köSporttörténeti csapatkép. Az FTC harminc évvel ezelőtti bajnokcsapata, a régi Üllői úti A-lelátó előtt... Álló sor balról: Dr. Lakat Károly edző, Géczi, Novák, Juhász, Bálint, Páncsics, Havasi, Szűcs, Horváth L., Takács. Elöl: Karába, Mezei, Varga, Albert, Rákosi, Katona, Fenyvesi dr. Ebből a gárdából tizen szerepeltek a magyar válogatottban! Na és annak idején Lakat mester is... zott zajlott. Flórián fiam, a lányom, az unokám: ez az én színpadom, őértük vagyok!" Szűcs Lajosné, Pécsi Ildikó: „Amikor Lajos felesége lettem, ő is, én is sokat hallgattunk egy-egy gyengébb szereplés után. Vad történeteket meséltek átdorbézolt éjszakákról, holott... azóta is kiegyensúlyozottan, boldogan élünk és abban, hogy Szűcs Lajos sikeres labdarúgó volt, ennek a családi légkörnek is része volt és ez ilyen a mai napig is!" A legutóbbi FTC újságban olvashatták a szurkolók a játékosok visz- szaemlékezését a fantasztikus mérkőzésre, a hangulatra és ne feledjük: akkor még nem volt ilyen sűrű a versenynaptár, nem volt ennyi válogatott és klub-küzdelemsorozat. Ellentétben az azóta sokszor alkalmilag „Világválogatottnak nevezett”, sebtében összeszedett gárdáknál -, akkor valóban Európa és Dél-Amerika legjobbjai alkották a csapatot: az argentin Perfumo, Marzolini, Rattin, az uruguayi Rocha, Goncalvez, a chilei Araya azután Overath, Beckenbauer, a spanyol villámszélső Amanció, a szerb Drágám Dzsajis, Jasin és Sesztyernyov - mind-mind a nemzetközi válogatott klubfutball sikeres csillagai voltak. Albert Flórián ezt így fogalmazta meg: „A Maracana a brazil (akkor 110 ezres) drukkerhaddal önmagában is felülmúlhatatlan élmény! Fantasztikus körítés, fantasztikus partnerek, fantasztikus ellenfél, hiszen Pelé mellett Rivellino, Gerson, Tostao, Piazza, mind-mind a másfél év múltán diadalmasan VB-t nyert brazil gárda művészei voltak. Farkas Jánossal együtt (kinek emléke most is itt él közöttünk) mi, három fradista képviseltük a magyar futballkultúrát, hiszem hogy sikeresen! Oly jó lenne megélni még legalább egy világválogatott fradistát!” Mélyen igaz gondolatok, hiszen akkor labdarúgásunk ázsiója, csapataink eredményei az akkori futball élvonalába tartoztak... Reméljük, napjainkban a labdarúgó szakosztály is kellemes ajándékokat, sikereket tesz majd a képzeletbeli zöld-fehér karácsonyfa alá, klasszisainkat pedig még sokáig köszönthetjük a szurkolókkal együtt egy-egy veretes évfordulón! Egy jelenlévő salgótarjáni fradista, Szász István szavaival zárom írásomat: „Régóta gyűjtöm, rendezett formában a Fradi emlékeket. Bármi legyen is, mindig tántoríthatatlanul a klub mellett állok, bármely szakosztály dicsőséget és sikereket szerzett tagjai kitörölhetetlen büszkeséggel élnek szívemben az eredményekkel és ha (kevesebb) de kudarcokkal is! Ezt képviselem, ezt adom tovább barátaimnak, családomnak, és ezt üzenem minden fradistának is, mert nekünk mindig van mire és kire büszkének lenni!" Füzesi Péter
