FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 8. szám
6 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Az Illői úton minden szép volt Gyászhír: Elhunyt Gerendás András - a Ferencváros egykori labdarúgója. Egy Fradi újságban - öt évvel ezelőtt közölt cikkel is emlékezünk rá. Utolsó útjára pedig egy zöld-fehér szalagos koszorúval kísértük... Gerendás András februárban lesz 61 éves, az ötvenes-hatvanas években jó labdarúgókként tartották számon. Kezdetben jebbfedezetet játszott, majd később a védelem tengelyében szerepelt. Amikor most felkerestük, őszintén meglepődött:- Mi az oka, hogy eszetekbe jutottam?- Talán egy régi összeállítás, vagy egy újság, amelyiket böngésztünk. Ez volt a nosztalgiázás oka.- Meglepő, mert hosszú évek óta kivonultam a magyar futballéletből.- De azért gondolom, még kijársz a Fradi-pályára, a meccsekre.- Ma már ritkábban. Tudod, öregember vagyok én már, és az utóbbi években elég sokat betegeskedtem.- Furcsa ezt a te szádból hallani, mert olyan, mintha néhány éve lett volna, amikor még kezdő emberként kifutottál a zöld gyepre.- 1962-ben játszottam utoljára a Ferencvárosban, s ennek bizony már harmincegy éve. Iszonyúan rohannak az évek.- Említetted a betegségedet. Mi a bajod?- Cukorbeteg vagyok, több mint három éve. Ráadásul összeszedtem egy infarktust is. De most már úgy szép csendben, jól megvagyok.- Nyugdíjas vagy már?- Igen, de azért még bejárok dolgozni a Stollwerck céghez.- Hol kezdted a labdarúgó pályafutásodat?- A Békéscsabai Előrében. Amikor egyetemista lettem, akkor fölkerültem Budapestre a Haladáshoz - az ötvenes években így hívták a BEAC-ot.- S mikor igazolt le a Fradi?- Én még a Budapesti Kinizsihez kerültem 1955-ben. Akkoriban az FTC-t is elkeresztelték, de hiába volt piros-fehér a színe, mi azért ízig-vérig fradistának val- lottuk magunkat.- Említetted, hogy ‘62-ben elmentél.- Igen, de nem egészen önszántamból. Egy évet még a Debreceni VSC színeiben játszottam, majd afféle levezetésként elmentem a Láng Vasashoz, ahol akkoriban Dékány Pofi volt a tréner. Fél évig szerepeltem ebben az NB ll-es gárdában.- Volt egy megjegyzésed, hogy nem egészen önszántadból távoztál az Üllői útról.- Ez szó szerint így igaz. Amikor Tátrai Sándor után Mészáros Dodó lett a vezetőedző, közölte velem, hogy nem tart igényt a játékomra, nem férek bele az elképzeléseibe.- Gondolom, ezért megorroltál rá.- Nevetni fogsz, nem. Tudomásul vetem. Annál Is inkább, mert olyan tehetséges fiatalok nőttek fel addigra, mint például Páncsics Miki. Világos, hogy ők jelentették a hosszú távú perspektívát, a jövőt.- Melyik volt az igazi posztod?- Nagyon szerettem középhátvédet játszani. Általában gondolkodva fociztam, megpróbáltam a csatár elképzeléseit kitalálni.- MelyikvoltalegjobbFradi, amelyikben játszottál?- Talán az 1959-es, amelyik így állt fel: Horváth—Mátrai, Gerendás, Dalnoki—Vilezsál, Kocsis—Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Nemcsak nagyszerű csapat volt, de jó haverként is összetartottunk.- Hajói tudom, téged Griecsnek hívtak eredetileg.- így van. S tudod ki volt a keresztapám a Fradinál?-Ki?- Kispéter Miska. Kezébe vett egy térképet és Békéscsaba mellett elkezdte keresni a helységeket. Nini, itt van Gerendás, így lett ez a nevem, amelyet később aztán a Belügyminisztériumban is hivatalosan felvettem.- Milyen diplomád van?- Egyrészt építészmérnöki, másrészt mérnök-közgazdászi.- Hol dolgoztál nyugdíj előtt?- 1963-tól a Magyar Édesipari Vállalatnál. hosszú évekig én voltam a beruházási főosztály vezetője.- Bandikám, öregfiúk meccsekre kijársz még?- Nem. Valamikor én szerveztem az old boy csapat életét, a hazai utakra és a külföldi túrákra, de azt hiszem, ebből is kiöregedtem. Tudod, mikor játszottam utoljára? Legalább tíz éve van már. Obsitos vagyok én már itt is, ott is.- Gyűjtőd a régi újságokat ?- Drága édesanyám, ő hosszú éveken át rakosgatta, én meg nem nagyon törődtem ezzel. Néhány sportemlékem megvan, meg azokat, amiket a mama elrakott, azok a megsárgult sportújságok. Öregfejjel jöttem rá, milyen jó lett volna ezeket mind-mind megőrizni.- Mi a hobbid?- A tévében a sportadások, no meg Esztergomban a Búbánat völgyében van egy kis házam. Ott elbújni a természetben, mert imádom a csöndet. Gerendás az 1961-es FTC csapatában... Álló sor balról: Bédi János az FTC elnöke, Orosz, Göncz, Mátrai, Landi, Kiss III, Dalnoki, Kunos, Gerendás, Mészáros József edző. Második sor: Fenyvesi, Németh L. Nagy G. Kocsis, Rákosi, Friedmanszky, Novák, Kökény, Albert Becsúszó-király Nem is olyan régen játszott a Ferencvárosban egy labdarúgó, akitől rettegtek a csatárok. Pedig nem volt durva, csupán lelkes, s a győzelemért mindent megtett. Jancsika Károlyt annak idején becsúszó-királynak nevezték, mert szinte tökéletesen alkalmazta ezt a nehéz szerelésfajtát. Manapság talán Mátyus János az egyetlen, aki képes hasonló szinten megakasztani az ellenfelet.- Pedig nem ördöngösség - mesélte Jancsika -, csupán bátorság és gyorsaság kell hozzá. No meg persze rengeteg gyakorlás. Ebben nekem nagy segítségemre volt a BVSC-nél két kitűnő szakember, Fábián és Rada, akik kegyetlen védők voltak a maguk idejében.- A bátorsággal nem volt gond, mert amikor megindult a csatár felé, az ijedtében felszaladt a tribünre.- Szándékosan soha senkit nem rúgtam meg. A vehemenciámtól pedig nem kellett volna betojni.- Kapott azért elég lapot!- Azért nem vittem túlzásba. Bezzeg ma! Baracskán, a megye l-ben játszom, és ha a kártyáktól sárgaságot lehetne kapni, nagyon beteg lennék.- A mai szabályok között megállná a helyét az élvonalban?- Hűha! Tényleg sokat változtak a szabályok, ám a becsúszó szereléssel azt hiszem, ma is jól meglennék. Zombori Sándor AVIS AVIS AVIS
