FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 6. szám

6 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Milyen ember és vezető Juan Antonio Samaranch, a NOB 78 éves elnöke? Az ér­dekes kérdésre a testület jelenlegi második embere, Schmitt Pál első alelnök adhatja a leghitelesebb választ.-Az elnök úr feltétlenül a sze­mélyes diplomácia híve - vála­szolta Schmitt Pál. - Közvetlenül megválasztása után, 1980. júliu­sában jelentette ki: reméli, hogy elnöki mandátuma idején a NOB valamennyi tagszövetségét is meglátogathatja. ígéretének megvalósításában kevesen hit­tek, bár a NOB-nak akkoriban még csak 143 nemzeti olimpiai bizottság volt a tagja.- Jelenleg pedig már 198 a taglétszám.- Ha pontos a statisztika, amely Wolf Lyberg, a Svéd Olim­piai Bizottság korábbi főtitkára állított össze, akkor 1996. végéig az elnök 193 nemzeti olimpiai bizottságot látogatott meg. Né­hány kivételtől eltekintve vala­mennyi országban az államelnö­kökkel, királyokkal, kormányfők­kel tárgyalt. Így például az Egye­sült Államok három elnöke: Ronald Reagan, George Bush és Bili Clinton is fogadta. A világ legtöbbet utazó és legfontosabb VIP-személyisége lett 1980-tól napjainkig.- Mit mondana vezetési gya­korlatáról?- A pártállami időkből ismert demokratikus centralizmushoz hasonlítanám. Ez ugyan bizonyos mértékben ellentmond egy de­mokratikus testületben alkalmaz­ható irányításnak, de a sportélet­ben mégis hasznos. Az elnök számára ez a módszer ugyan két­ségtelenül nagyobb’terhet, több felelősséget jelent.- Az egyes döntések előtt kon­zultál közvetlen munkatársaival?- Előzetes konzultációkra a legváratlanabb kérdésekben kerí­tett, kerít sort. Elhatározásait álta­lában prejudikálva hozza tudo­másunkra. A közelmúltban pél­dául egyszer azt említette: „Sze­retném, ha a trampolin felkerülne a játékok műsorára. Nos, mit szól hozzá?" Milyen véleményt mond­hat az ember saját elnöke elhatározásáról?...- Hogyan zajlanak a végrehaj­tó bizottság ülései?- Rendkívül demokratikus légkörben. Hallatlan diplomáciai érzékkel és türelemmel vezeti az üléseket. A helyzet alakulása szerint, ha az embernek ugyan­abban a kérdésben mondanivaló­ja, kiegészítése akad, akár húsz alkalommal is szót kaphat. A ki­fejezett ellenvéleményt azonban nem kedveli, megjegyzi magá­nak. a következő kávészünetben többször is megkérdezi, hogy mi volt az ellenvélemény igazi hátte­re.- Milyen nyelven vezeti az ülé­seket?- Általában kétóránként, min­den megjegyzés nélkül vált nyel­vet. Két órán át megmarad az an­golnál vagy a franciánál, nem tö­rődve azzal, hogy ki milyen nyel­ven szólt hozzá. Ha viszont olykor spanyolul folytatja, akkor nagyon felélénkül. Anyanyelvének fi­nomságait, fordulatait érzi iga­zán.- Hogyan szólítják egymást?- Pálnak szólít, és általában magáz. Jómagam elnök úr meg­szólítással tisztelem meg. Juan Antoniónak csak kortársai, azok a NOB-tagok szólítják, akik vele egy időben, vagy még korábban kerültek a testületbe. Ilyen a bra­zil Havelange, vagy a svájci Hodler, a nemzetközi labdarúgó-, illetve síszövetség idén leköszönt elnökei.- Miként jellemezné kapcsola­tukat?- Atyai jó barátként, támoga­tóként tisztelem. Midőn öt éve Madridba kerültem köztársasá­gunk nagyköveteként, nem volt olyan fontos hely, intézmény, ahová ne ajánlott volna be. Nem volt olyan ajtó, amely ne nyílt volna meg előttem. Rengeteget segített abban, hogy sikerrel lás­sam el nagyköveti munkámat.- Járt már az elnök otthoná­ban?- Lausanne-ban, a Palace szállóban az elnöké az 530-as lakosztály, enyém az 530-as szo­ba. Jószerivel tehát egymás mel­lett lakunk, sűrűn előfordul, hogy igényli, kikéri véleményemet. Többször jártam nála Barceloná­ban is. Jól ismerem Maria- Teresát, kedves feleségét, lányát, fiát, unokáit. Az elnök úr is meg­látogatott néhány alkalommal a madridi rezidencián, de itt, Bu­dapesten még soha nem jutott idő és alkalom arra, hogy a laká­somra eljusson.- Rendkívül fegyelmezett em­ber hírében áll a NOB elnöke.- Kevesen tudják róla, hogy fiatal éveiben a nálunk csaknem ismeretlen görkorcsolyás hoki legjobb spanyol játékosa, a válo­gatott későbbi szövetségi kapitá­nya volt, nevéhez fűződik a nem­zetközi szövetség megalapítása. A mai napig ízig-vérig igazi sportember maradt, aki legyen bárhol a világon, a napi megszo­kott harminc perces reggeli tor­náját minden körülmények között elvégzi. A poharat csak az udva­rias koccintás kedvéért emeli a szájához, de egyetlen korty sze­szesitalt sem fogyaszt. A könnyű ételeket kedveli, nagyon mérték­letesen táplálkozik. Este pedig helyi idő szerint fél tízkor, akár a díszvacsora közben is asztalt bont, s tíz óra tájban lefekszik. Ettől a megszokott menetrendtől csak egészen rendkívüli esetek­ben tér el. Az atlétikai Európa- bajnokság ilyen volt, hiszen a versenyek után még a záróün­nepséget is végignézte, s jóval tíz óra után hagyta el a díszpá­holyt.- Sokadik budapesti látogatá­sa mindenképpen azt jelzi, hogy különös kapcsolatok fűzik a ma­gyar sporthoz.- Az elnök úr valaha sportúj­ságíróként kezdte pályafutását. Helsinkiben többek között látta Puskásékat, akik valósággal ámulatba ejtették. Ott volt Lon­donban az évszázad mérkőzésén is, s a 6:3-as magyar győzelem egyben fiatalságát is idézi. A ma­gyar sport, s elsősorban a ma­gyar labdarúgók iránti tisztelettel és vonzódással magyarázható, hogy tavaly eljött hozzánk Puskás Öcsi születésnapjára. Nem hi­szem, hogy akad még a világon olimpiai bajnok sportoló, akinek kedvéért Juan Antonio Sama­ranch útra kelne, hogy személye­sen gratulálhasson. Vad Dezső (Sport-Élet) A világ utazó sportdiplomatája

Next

/
Thumbnails
Contents