Fradi újság (1998)

1998 / 9. szám

16 FRADI ÚJSÁG FRADI-MTK-§ajtómúzeuin Az ősi ellenfél, a Ferencváros házatáján is megdöbbenéssel ér­tesültek a Hungária FC 1940. évi közgyűlésének határozatáról. Négy évtized mégis csak nagy idő, s ha volt is néhány disszo­náns akkord: Schlosser-ügy, le­vonulások, óvások... ezek csak az élet megnyilvánulásai voltak. Talán még a hangos B-közép is magába szállt egy percre s az annyi dicsőséget megért zöld-fe­hér zászlót meghajtva a magyar futball legnagyobb halottjának ravatala előtt. Mert majdnem együtt is kezdtek... 1901. december elsején lé­pett pályára először az MTK csa­pata s a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán első alkalom­mal az FTC-vel került szembe. Az újonc 1-5 arányú vereséggel hagyta el a küzdőteret és ezzel vonultak be a magyar futball tör­ténetébe. Most pedig az 1940. július 8- i elnöki értekezleten elfogadták az elnökség lemondását és ki­mondták az egyesület feloszlatá­sát. (Sporthírlap, 1940. július 10.) Rekviem egy csatársorért Volt egy csatársor, amelyiknek utolsó tagját néhány nappal ezelőtt tö­megek búcsúztatták a Farkasréti temetőben. Deák Ferenc, az örökös gólkirály, a Bamba is eltávozott, az egykori legendás Fradi-ötösfogat tagja, akit méltán tartanak az utolsó klasszikus középcsatárnak, a félel­metes bombagólok mesterének. A Ferencváros intézőjének, Molnár Bélának óriási szerepe volt abban, hogy összejött min­den idők egyik legjobb csatárso­ra. Béla bácsit minden pályán, szurkolók és játékosok, sőt még a sajtó is csak „Dumás”-nak be­cézte. A Fradi érdekében ugyanis a tehénből még a borjút is ki tud­ta beszélni, be nem állt a szája, amíg célját el nem érte. Dumásnak hívták fel a figyel­mét az ifjúsági válogatottban szá­guldozó zömök jobbszélsőre, Budai Lacira. Rohant is Rákospa­lotára azonmód, hogy elhappolja a konkurens klubok elől. Budai aztán rövid időn belül ideális jobbszárnyat alkotott Ko­csis Sándorral, a Fradi saját ne­velésű, bizony akkor még ványa- tag összekötőjével. Egymásnak még a gondolatát is kitalálták, s ha Budai Púpos futott, Kocsis, azaz Kocka már pontosan tudta, milyen variáció következik. 1948-ra jött össze az Üllői úton ez a fantasztikus csatársor. Deák Ferit már előtte egy évvel megvették a Szentlőrinctől a zöld-fehérek. Bambát nem kellett felfedezniük, az 1946-47-es bajnokságban rúgott 66 gólja volt az ő ajánlólevele, ráadásul már a SZAC-ból biztos tagja lett a válogatottnak. Mészáros József ünnepelt sztár volt a Kispestben, mai fo­galmaink szerint irányító közép­pályásként mozgatta a piros-fe­kete csapatot. A siheder Puskás Öcsivel, valamint Bozsik Cucuval méltán tartották őket, vagyis ezt a csodálatos hármast a Kispest agytrösztjének. Mészáros, a nép­szerű Dodó is 1948-ban kötött házasságot a Ferencvárossal. Az­tán menetrendszerűen megérke­zett a balszélső, név szerint CziborZoltán, vagyis a Fradinál ő volt a hab a tortán. A csatársor összecsiszolása érdekében rengeteg munkát vál­lalt magára Lyka Antal, az edző, és ennek evidens eredménye lett az 1948—49-es aranyérem, az a bajnoki győzelem, amely fan­tasztikus rekordokat is hozott. 140 gólt lőtt a Fradi az ellenfe­leknek, Deák Bamba pedig 59 góllal lett gólkirály. Ez a zseniális csapat közönségvonzó volt, ott­hon és idegenben egyaránt, na és természetesen a Budai- Kocsis—Deák—Mészáros—Czibor összetételű ötös fogat gyakran kapott szemkápráztató akcióiért, publikumot szórakoztató megol­dásaiért nyílt színi tapsot. Budai Púpos volta lendület, a kiszámíthatóság, a lankadatlan robotolás, Kocsis Sanyi, a tech­nikai zseni, a fejjáték szuper­klasszisa volt, na és a Fradi-kö- zönség első számú kedvence. Deák Bamba jelentette az őserőt, Mészáros Dodó az észt, Czibor Zoli pedig a balszélső szakmát emelte művészi szintre. A sorsuk különbözőképpen alakult, bővelkedve tragikus for­dulatokban, a sors kegyetlen csapásaiban. Budai Laci mindössze 55 évet élt, agyvérzésben hunyt el 1983­ban. A Ferencváros után 1950- ben a Honvédhoz igazolt, a ma­gyar válogatottban pedig olim­piai bajnok lett és vb-ezüstér- mes, 39-szer húzta magára a cí­meres mezt. Kocsis Sándor 1950-ben szintén a Budapesti Honvédhoz került át, 1956-ban külföldre tá­vozott, és később a Barcelonában ért el sikereket. Ugyancsak olim­piai bajnok, és az 1954-es svájci világbajnokságon ő lett a gólki­rály. 68-szoros magyar váloga­tott. 47 éves korában jobb lábfej­ét amputálni kellett. 1979-ben, Barcelonában egy klinikán máig tisztázatlan körülmények között vagy kiesett az emeletről, vagy pedig öngyilkosságot követett el. Mindössze 50 évet élt. Deák Ferenc 1950-ben a Dó­zsához igazolt, de itt már nem tudta megismételni azt a formá­ját, amit a Fradiban mutatott. Hússzor szerepelt a magyar válo­gatottban. Pályafutása végén ki­sebb csapatokban játszott. Az el­múlt években gyakran volt kór­házban, súlyos cukorbetegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta. 76 évet élt. Mészáros József végig hű ma­radt a Ferencvároshoz, itt is fe­jezte be labdarúgó-pályafutását. Egyszeres válogatott volt. Ké­sőbb sikeres edző lett. 1983-ban érszűkület miatt jobb lábát am­putálni kellett. Az elmúlt évben az Üllői úti pályán, bajnoki mér­kőzés közben lett rosszul, itt vesztette el végleg eszméletét. Dodó bácsi élt 74 évet. Czibor Zoltán 1929-ben szü­letett, s őt is az elmúlt esztendő­ben vesztettük el. 43-szor szere­pelt a magyar válogatottban. 1951-ben először a Csepelhez szerződött, majd egy évvel ké­sőbb ő is tagja lett a Honvéd le­gendás nagy csapatának. Olim­piai bajnok és világbajnoki ezüst­érmes. 1956-tól külföldön élt, majd a rendszerváltás után visz- szatelepült Magyarországra. Si­kereket ért el a Barcelona játéko­saként, és rövid ideig Ausztriá­ban is játszott. Gyógyíthatatlan betegségben halt meg, szülővá­rosában, Komáromban temették el. GYENES J.ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents