Fradi újság (1998)

1998 / 5. szám

11 FRADI ÚJSÁG / FERENCVÁROSI KOSÁRBAN?- A „tavaszi" körben már nyertünk néhány fontos meccset - BSE, Diós­győr - és végül az ötödik helyen kerül­tünk be a play-offba. Na, most ahhoz, hogy az ötödik helyről indulva bajnoki reményeket támasszon egy csapat, na­gyon erősnek kell lennie, hiszen soro­zatban kellene idegenben nyernie. A vi­déki riválisok otthonában nemigen győzött vendégcsapat, ezért nagy terve­ink nem lehettek. Az utolsó fordulóban azonban a BSE váratlanul vereséget szenvedett odahaza a Zala Volántól, és ezzel minket kapott ellenfélnek a ne­gyeddöntőben. Arra viszont nem szá­mítottak Nagy Dóráék, hogy a Fradi ké­pes lesz kétszer is nyerni a Városma­jorban. Budapesten játszottunk, a kö­zönségünk velük volt, így jóformán ha­zai pályán kosarazhattunk. Bejutottunk az elődöntőbe, és ezzel maximálisan elégedett voltam. Reálisan ennél többet nem várhattunk a mostani Ferencvárostól. A GYSEV-et végül si­került megizzasztanunk, hiszen a har­madik soproni meccstől eltekintve ha­zai pályán sem érezhették magukat biz­tonságban a lila-fehérek. A Népligetben a komplett GYSEV-et is gond nélkül le­győztük, és másodszor is megtettük volna, ha eljönnek a legjobbjaik. A Sopron lényegében Balogh Juditnak köszönheti a továbbjutást, aki egyedül­álló klasszis a magyar mezőnyben, rá­adásul különleges védelmet élvez a bí­róktól. Nincs szégyenkezni valónk, ez a csapat még túl is teljesítette azt, amit elvárhattunk tőle.- Bajnokként elindulhatott a Fradi az Euroligában, ahol csupán egyetlen győzelemre futotta erejéből. Hogyan ér­tékeled ezt a kupasorozatot?- A bajnokok mezőnyében olyan ta­pasztalatokat szereztünk, amelyeket fel­tétlenül hasznosítanunk kell. Csak né­hány mérkőzésen tudtunk partiban len­ni Európa élvonalával. Az egyik legna­gyobb probléma változatlanul az irányí­tó poszt instabilitása volt. Egyetlen irá­nyítóval nem lehet nekivágni a világ­nak, úgy meg főleg nem, hogy az az egy sokat sérült. Sajnos a Kecskemétről igazolt Darida sem fizikálisán, sem pszichésen nem tudta felvenni a Fradi ritmusát, és elengedtük Pécsre. Az egyik oldali bedobó poszton is elma­radtunk a legjobbaktól. Egyedül Károlyi Andrea nyújtott nemzetközi szinten is elfogadhatót, erős csapatok ellen is megmutatta, hogy milyen sokat fejlő­dött. A vereségek ellenére nemegyszer klasszisteljesítményt láthattunk tőle. A legkritikusabb poszt a centeré. Az Euroligában időnként szánalmas pro­Károlyi Andrea dukciót nyújtottak középjátékosaink. Világosan kiderült, hogy sem magas­ságban, sem súlyban, sem képzettség­ben nem tudják felvenni a versenyt a nemzetközi élmezőnnyel. Erre a posztra az ellenfeleink sztárokat szerződtettek; ilyen kaliberű játékosok számunkra megfizethetetlenek. Egyébként a mi szereplésünkhöz még annyit: a Fradi csoportja lényegesen erősebb volt, mint a másik, amit az is jól mutat, hogy a legjobb négy közé három csapat in­nen került be, és a negyedik is csak haj­szállal maradt le a véghajráról.- Aki figyelemmel kísérte a mécs­esek utáni nyilatkozataidat, az tudja, hogy nem fukarkodsz a bírálattal, gyak­ran keményen kritizálod a játékosokat a sajtóban. Hogyan viselik ezt a lányok?- Megszokták, hogy én mindig egyenes vagyok, és ugyanazt mondom az újságíróknak is, mint nekik az öltö­zőben. Úgy gondolom, hogy nagyon furcsa lenne, ha négyszemközt leszi­dom őket, kifelé meg általánosságokat mondok. Az őszinteség egyik fontos eleme a munkámnak, függetlenül attól, hogy kilencéves gyerekekkel, vagy hu­szonéves felnőttekkel dolgozom. Talán nem hangzik szerénytelenségnek, de az eddigi eredményeim engem igazolnak.- Mire ezeket a sorokat a szurkolók olvassák, végéhez közeledik a páros­mérkőzés a Soproni Postássala harma­dik helyért. Milyen értéke lehet a bronz­éremnek?- Az égvilágon semmi jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogy harmadi­kok, vagy negyedikek leszünk. A Ron- chetti-kupában mindenképpen indu­lunk, és én inkább már a jövőre gon­dolok. A bronzmeccseken több lehető­séget szeretnék adni a fiataloknak, ezzel is folytatni a tudatos csapatépítést. Va­lószínűleg nem fog játszani Seres Éva, akinek a térdén végre kell hajtani egy kisebb operációt, ő gyakran komoly fáj­dalmakkal játszotta végig a mérkőzése­ket, ami meg is látszott a teljesítmé­nyén. Neki a fizikai adottságai alapján huszonöt-harminc pontot kellene sze­reznie egy-egy meccsen, és a csapat vezérének kellene lennie. Az előbbihez segíteni fog neki a műtét, az utóbbihoz viszont mentálisan kell megújulnia.- Menet közben sok játékosról mondtál véleményt. Mi van a többiek­kel?- Hagara Zsuzsa az előző szezonban nagyon sokat fejlődött, a mostaniban azonban visszaesett, ő főiskolára jár, nappali tagozatra, tehát a délelőtti edzé­seken nem tud itt lenni. Pedig neki nagy szüksége lenne a komoly fizikai munkára. Szeretnénk átprogramozni a tanulását, vagyis azt elérni, hogy leve­lező tagozaton folytassa az iskolát. Te­hetséges, de úgy nem megy a dolog, hogy egy meccsen kitűnően játszik, az­tán ötön pocsékul. Papp Krisztinára is áll mindez, de ő olyan főiskolára jár, amelyet csak nappalin tud végezni. Kaj- dácsi Judit látványosan fejlődött az el­múlt idényben, a sok munka eredménye meglátszik a játékán. Hollósy Hajnalka nem igazán tudta azt nyújtani, amit vár­tunk tőle, csupán a rájátszásban, a BSE ellen játszott jól. Összességében igaz, hogy néhány rutinosabb játékos fejé­ben rendet kell tennünk. El kell érnünk, hogy legyenek ambícióik a megújulás­ra, a további fejlődésre, mert ez a tár­saság egy kis külső segítséggel még sokra viheti.- A Fradi kosaras-utánpótlása or­szágos hírű. Mi újság a gyerekeknél?- A magyar kosárlabdázásban az a legnagyobb baj, hogy sok helyen elfe­EGYÜTT A SIKERÉRT A DIEGO Kft. 1992-ben alakult és ma már 100%-ban magyar tulajdonú vállalat. Kezdetben csak pad­lószőnyegeket forgalmazott, de 5 év alatt komoly piaci részesedést szerzett a PVC, a laminált DIGOSTEP parketta- és a padlólappiacon. Jelenleg az ország legnagyobb padlószőnyeg és PVC importőre és a leg­jobb belga és francia gyárakat képviseli. Négy saját és 25 franchise tulajdonú áruházzal rendelkezik Magyarországon. Mindent elkövet, hogy kiváló minőségű termékeket elérhető árakon juttasson el a fogyasztókhoz. Egykori szlogenünket ma is. komolyan vesszük, miszerint „Ezek a DIEGO-s fiúk mindig kitalálnak va­lamit", úgy gondoltuk, hogy a Ferencvárossal, ezzel a nagy múltú, sikeres klubbal kötött együttműködés számunkra és a Ferencváros számára is gyümölcsöző, távlatokat nyitó, tartós együttműködés lesz. Ennek nincs is akadálya, hiszen mindkét csapat fiatal, lendületes és népszerű, így valószínű mindkettő jó reklám egymásnak. A bajnok FTC-DIEGO női kosárlabdacsapat fő támogatójaként pedig büszkék vagyunk, hogy hozzájárulhatunk sikereik elősegítéséhez. DIEGO PADLÓBURKOLÓ RENDSZER 2372 Dabas, Beton út 26. Telefon: (06-29)368-731, 367-770, 367-771 • Fax: (06-29)367-774 lejtik lerakni az alapokat. Mi annak ide­jén a Tungsramban felépítettük az után­pótlást, és ezt a munkát folytatjuk most is. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a Fradié az ország legjobban felépített szakosztálya. Ez a piramisrendszer je­lenti a jövőt, amely tökéletesen illesz­kedik az utánpótlás-nevelést preferáló ferencvárosi koncepcióba. Vélemé­nyem szerint a szakosztályi költségve­tésekben mindenütt el kellene különíte­ni egy részt a fiatalok nevelésére, mert csak ez vezethet a sportág igazi fel- emelkedéséhez. Ami a konkrét eredményeket illeti: az ifjúsági csapatunk ismét megnyerte az NB l-s korosztályok bajnokságot, és FTC-Gyermelyi Tészta néven a felnőtt NB I B-csoportjában is esélye van az első hely megszerzésére. Lejjebb, a ka­dét, a serdülő és a mini korcsoportban is ott vagyunk a legjobbak között.- A szurkolókat már most nagyon érdekli, hogy mi lesz a következő sze­zonban. Milyen elképzeléseitek van­nak?- Az első értékeink megőrzése. A je­lenlegi állás szerint senki nem távozik a csapattól, ami nagy szó, hiszen az anyagilag jobban eleresztett csapatok rendszeresen kerülgetik kulcsembere­inket. A korábban elmondottakból kö­vetkezik, hogy mindenképpen erősíte­nünk kell, ha versenyben akarunk lenni a bajnoki döntőért, és jól akarunk sze­repelni a Ronchetti-kupában. Nem könnyű a feladat, hiszen magyar vi­szonylatban gazdag, nagy költségve­téssel és tiszta profikkal rendelkező klubokkal kell felvennünk a harcot. Drá­ga külföldi játékost egyelőre nem tu­dunk venni, a hazai piac pedig megle­hetősen beszűkült. Mindenesetre már vannak kész terveink, de neveket nem akarok mondani, hiszen még zajlik a bajnokság. Most csak annyit, hogy lesz olyan igazolásunk is, amellyel sokak­nak nagy meglepetést fogunk okozni.- Milyen a szakosztály anyagi hely­zete?- Ezzel a kérdéssel én nem foglal­kozom, ez a vezetők dolga. Remélem, a Diego cég eredményesnek tartja a ve­lünk való együttműködést, és a továb­biakban is gyümölcsöző lesz ez a kap­csolat. Bízom benne, hogy sikeresek lesznek a klubbal kapcsolatos privati­zációs tárgyalások, és akkor a kosár­labda-szakosztálynak is jut egy kis pénz. Fia így lesz, nem kizárt, hogy a bedobó posztra igazolunk külföldi játé­kost. Kapcsolatban állunk a korábban nálunk szerepelt Sophie Whiterspoon- nal, aki jelenleg Isztambulban játszik, és adott esetben szó lehetne az ismételt leigazolásáról, ő beleillik a mi játé­kunkba. Én ugyanis úgy gondolom, hogy a hazai gyakorlattal ellentétben először csapatot kell csinálni, és azután a szerkezethez, stílushoz illő külföldi kosarast kell vásárolni - persze olyat, akit meg tudunk fizetni. Szóval, most nem ígérhetek jövőre bajnokcsapatot a szurkolóknak, de egyáltalán nem lehe­tetlen, hogy külföldivel megerősítve vagy anélkül a bajnoki címért fogunk játszani 1999 tavaszán.

Next

/
Thumbnails
Contents