Fradi újság (1998)
1998 / 4. szám
13 FRADI ÚJSÁG Fekete Hajnalka Patakiné Szanyi Györgyi Azt hiszem, felesleges mondani, hogy itt vagyok a meccseken a stadionban. Régebben gyakran bejártak hozzánk a játékosok beszélgetni, kifejezetten baráti viszonyban voltunk velük. A huszonöt év alatt sok szép emlék gyűlt össze. Mindig nagy öröm volt látni, hogyan gyarapodnak, szépülnek a Fradit szolgáló létesítmények. A Bajnokok Ligája mindannyiunk számára nagyon fárasztó volt, ugyanakkor óriási feladat is. A családban lesz, illetve már van folytatása az én ferencvárosi „pályafutásomnak". A lányom nagy Fradi- drukker, és a serdülőknél kézilabdázik. Ancsa valóságos intézmény a Ferencvároson belül. Ha bárkinek, bármi problémája, elintéznivalója akad, szinte automatikusan hozzá fordul. Igazi nevét talán csak a közeli barátai tudják, de Ancsát mindenki ismeri. Füredi Annamária hu szonöt éve él a Fradiban, a Fradiért.- Az én esetem egy kicsit különbözik a klubházban szokásostól - magyarázta. - Az Építők SC-nél dolgoztam, így voltak kapcsolataim más egyesületekkel is. Éppen végeztem a Testnevelési Főiskolán, amikor a Ferencváros utánpótlás-igazgatót keresett, pályázat útján. Én is jelentkeztem, és engem választottak. A munkám révén minden szakosztályt megismertem - valamennyi sportágban. Később az egyes szakosztályoknál dolgoztam módszertani előadóként. A leghosszabb időszakot a vízilabdázóknál töltöttem; a mostani elnök, dr. Szívós István edzősége idején a pólósok szakosztályvezetője voltam. Ézek nagyon szép évek voltak, hiszen húsz esztendő után akkoriban nyert újra bajnoki címet a vízilabda-csapatunk. Kellemes emlékek fűznek a tekézőkhöz is. Hozzájuk egyébként a mai napig hűséges maradtam, szakosztályvezetőként igyekszem segíteni őket. Jelenleg a külföldi ügyeket intézem, de minden akut probléma kezelésére vállalkozom. Afféle “szociális gondozó” is vagyok; mindenkit meghallgatok, majd megpróbálok segíteni. Rólam tudják a klubban, hogy ha valamit meg kell oldani, akkor nyugodtan fordulhatnak hozzám, előbb-utóbb rendeződnek a dolgok. Teljesen mindegy, mit csinálok, az a lényeg, hogy szeretem. Sok-sok nagy élményt köszönhetek a Ferencvárosnak. Itt voltam például a stadionavatón is, és hozzám nagyon közel állnak a tekézők sikerei. Számos sportolót gyerekkorában ismertem meg, és végigkövethettem pályafutásukat, életük alakulását. Jó néhány fradista családot is megismerhettem, így például a Steinmetz- famíliát, ahol a papa kitűnő vízilabda-kapus volt, és most a két fia az FTC erőssége. Ami pedig magát a munkahelyi közösséget illeti: a Fradiban tényleg jó a kollektíva. Azt hiszem, kevés sportegyesület mondhatja el, hogy kis létszámú apparátusában a többség évtizedek óta együtt dolgozik. Egy gazdálkodó szervezetnél nagyon fontos ember a könyvelő, hiszen neki napra készen kell ismernie a gyakran változó szabályozókat, rendeleteket. Egyed Györgyné, vagy ahogy az FTC klubházában ismerik, Emiké tizenhét éve gondoskodik arról, hogy a Fradi könyvelésében minden rendben legyen.- A nyolcvanas évek elején a Csepel Művek Transzformátorgyárában dolgoztam - mondta. - A Sport- létesítmények egyik dolgozója szólt, hogy elment a klub addigi főkönyvelő-helyettese, és keresnek a helyére valakit. Bejöttem Hargitai Károly ügyvezető elnökhöz, és nagy örömömre a Fradi vezetése alkalmasnak tartott a feladatra. Berkes Péterné a főkönyvelő hat éve nyugdíjba ment, és azóta én vezetem a klub könyvelését. Egykor a Mester utcai közgazda- sági szakközépiskolában érettségiztem, így volt némi ferencvárosi kapcsolatom. A labdarúgó-mérkőzéseken a mai napig eljövök az Üllői útra, és ahogy időm engedi, más csapataink meccseire is kijárok. Egy sportegyesületnél is ugyanúgy kell könyvelni, mint egy vállalatnál, se nem egyszerűbb, se nem bonyolultabb a dolog. Persze, itt mozgalmasabb az élet, mint egy gyárban. A sportolók természetüknél fogva rámenősebbek, ha valamire kíváncsiak. A Ferencváros korábban a többi klubhoz hasonlóan, állami pénzből működött, ma viszont olyan, mint egy vállalkozás. Az adózás módjában van különbség egy céghez képest, de az APEH és a társadalombiztosítás bennünket is ugyanúgy ellenőriz. A pénzhiány minden időszakban örök probléma volt. Manapság egyszerre könnyebb és nehezebb a helyzet, mint régen volt. Akkoriban egy bizonyos összeget kapott a klub, és ebből kellett mondania a működését. Ma ez nincs, viszont adott a lehetőség, hogy az egyesület előteremtse a szükséges pénzt. Ez persze, igencsak nehéz feladat, és ellentétben egy vállalattal, itt mindig újra és újra meg kell keresni a forrásokat. A nyolcvanas évekhez viszonyítva sokat változott a munkánk. A feldolgozandó anyag mennyisége hatalmasra duzzadt, és ezt már csak számítógéppel lehet megoldani. A bér- elszámolástól kezdve minden tevékenység össze van kapcsolva egy hálózatba. Az egyes szakosztályok gazdálkodását külön-külön mutatjuk ki. A klub igényeinek megfelelően speciális programot készíttettünk, és ezt használjuk már egy ideje. . Hozzá is mindig szerettek járni az FTC-klubházba, hiszen nála lehetett pénzt felvenni. Pádár Katalin 1980 óta dolgozik pénzügyi munkatársként az egyesületben. Egyed Györgyné Pádár Katalin- A családunk hagyományosan Fradi-szurkoló, így én már kisgyerekként belecsöppentem a Ferencváros körüli dolgokba - emlékezett. - Az egyik ismerősöm a klubnál dolgozott, és ő szólt tizennyolc évvel ezelőtt, hogy pénzügyi munkatársat keres az FTC. Eleinte szerződéssel voltam itt, majd később főállású lettem. Bizonyára mások is mondták már, hogy nálunk, az egyesületben nem határolódnak el a munkakörök, a feladatok. Én a pénztár kezelésén kívül foglalkozom az alapítvánnyal és a könyveléssel is. Az elmúlt tizennyolc esztendő alatt sokat változott a világ. Amikor idekerültem, igazi klub volt a Fradi, ám azóta e családias élet felett eljárt az idő. Ám ennek ellenére itt ma is sokkal közvetlenebb a hangulat, mint egy cégnél, vagy önkormányzatnál, ahol a pénzügyest gyakran furcsa légkör veszi körül. Napi kapcsolatban vagyok a sportolókkal, a szakosztályok vezetőivel, hiszen pénzre mindenhez szükség van. Mi, akik itt dolgozunk már régóta, azonosultunk a Fradival, és akár erőnkön felül is szívesen teszünk ezért a klubért. Nálunk a munkaidő gyakran csak papíron létezik, de mi örömmel maradunk, ha a Ferencváros érdeke úgy kívánja. Mindig kijártam a futballmecs- csekre. Szívesen ülök fel a lelátóra, szeretem a nézőtéri hangulatot. Ha tudok, elmegyek a kézi- és a kosárlabdázók mérkőzéseire is. Régebben sokat segítettem a kerékpárosoknak és az atlétáknak a versenyek lebonyolításában, így ott voltam az ő eseményeiken is. Voltak nagy korszakok ebben a közel két évtizedben. A Bajnokok Li- gája-sorozat felejthetetlen élmény. Óriási próbatétel, világszintű megmérettetés volt az egész klub számára, és sikerült ennek megfelelnünk. Jó lenne, ha lehetne még ilyenben részem. M. S.
