Fradi újság (1998)

1998 / 2. szám

3 Nem könnyű konkrét időpon­tot megbeszélni dr. Páncsics Miklóssal. Az ország legnépsze­rűbb klubjának szakosztálymene­dzsereként, s a ligatanács elnö­keként igencsak elfoglalt mosta­nában. Tömérdek tennivalója kö­zepette harmadjára azért sikerült úgy találkoznunk, hogy kicsit le is tudtunk ülni beszélgetni - pá­lyafutásáról, mindennapjairól, a magyar labdarúgás feltámasztá­sának esélyeiről, no és nem utol­só sorban a Ferencvárosról.- Játékos-pályafutásának kez­dete villámkarrier volt a javá­ból. ..- Mondhatjuk így is, hiszen meglehetősen későn, 17 évesen lettem igazolt futballista az Üllői úton. Két évre rá már az első csa­patban is bemutatkozhattam.- Tényleg, miért várt ilyen so­káig?- Nincs ennek különösebb oka, így hozta az élet. Furcsállot- ták is, de azt hiszem, nem ma­radtam le semmiről. 37-szer szerepeltem a válogatottban, az olimpiai fellépésekről egy arany- és egy ezüstéremmel térhettem haza, a Fradival három bajnoki címet szereztünk. Fia előbb kezd­em, akkor sem vittem volna sok­kal többre. Megannyi szebbnél szebb emlék... Zseniális játéko­sokkal játszhattam együtt, az 1967 és 1968-as bajnokcsapat szerintem, minden idők egyik legjobb magyar együttese volt. Nagy kár, hogy a csehszlovákiai események miatt abban az esz­tendőben nem indulhattunk a BEK-ben.- Az Üllői útról kerek évtized múltán előbb a Honvédba, onnan pedig az Építőkhöz szerződött. Később az MLSZ-ben dolgozott, öt évig a szövetség főtitkári posztját töltötte be. Majd eltűnt szem elől.- A munkám Fiúméba szólí­tott. A Hungarocamion helyi ki- rendeltségénél dolgoztam. De ott sem szakadtam el teljesen a lab­darúgástól. Egy­részt elég közel voltam ahhoz, hogy figyelemmel kísérhessem a ha­zai eseményeket, másrészt segítet­tem a pulai ifi­tornák szervezésé­ben is.- Hány évet töl­tött Fiumében?- Négy és felet. S mielőtt megkér­dezné, igen, na­gyon szerettem vol­na minél hamarabb visszakerülni a ma­gyar foci vérkerin­gésébe.- Sokan megle­pődtek, hogy ez ép­pen a másodosztályú Sopronnál sikerült.- Ők kerestek meg, hogy pró­báljak segíteni. Soha nem tola­kodtam sehol, hogy felhívjam magamra mások figyelmét, s a soproniak érezték úgy, szükségük van rám. Más kérdés, hogy egy ősszel még feljutásra méltán esélyes gárda hogyan eshetett szét a tél folyamán. Azért jöttem el önként, mert a vegetálásnak nem láttam értelmét.- Az igazi visszatérés mégis­csak tavaly tavasszal történt. Húsz év után ismét hivatalos mi­nőségében léphette át az Üllői úti székház küszöbét. Hogyan került egyáltalán kapcsolatba a klub ve­zetőségével?- Utólag mesélték a történte­ket, márpedig ha ez igaz, akkor szomorú az apropó. Szegény Mészáros Dodó bácsi végső bú­csúztatásán látott meg Szívós István a kispesti templomban. Akkor merült fel benne, hogy be­szélgessünk el.- A szurkolók körében az az általános vélekedés alakult ki, hogy azért nevezték ki, mert vala­kivel végre akartak hajtatni bizo­nyos személyi változtatásokat...- Nem keli kerülgetni a lénye­get! Nem hinném, hogy csupán tisztogatni hívtak ide. Tudom, so­kan a személyemhez kötik Varga Zoltán menesztését, de ez nem főmotívuma, csak egy mellék- zöngéje a ténykedésemnek. Rá­adásul meggyőződésem, hogy ezt a lépést mindenki megtette volna a helyemben. Kérem, írja le szó szerint, amit mondok: a zseniális tehetségként született Varga Zoltánt nem szabad azono­sítani egy tapasztalatlan, kezdő edzővel, aki itt hibát hibára hal­mozott. Eszmékért lehet lelke­sedni, de a tényeket el kell fo­gadni.- Önt az itthoni átlagnál lénye­gesen keményebb és határozot­tabb fellépésű vezetők közé so­rolják.- Szeretek egyenesen fogal­mazni, nem szoktam „becsoma­golni” mondanivalómat. Ez min­denképpen célravezetőbb, még akkor is, ha néha valakikre nézve sértő kijelentéseket teszek. Jelen helyzetben mindenkivel el kell fogadtatni, hogy a rend és fegye­lem édestestvére a sportnak, e nélkül nincs eredmény. Pár em­bernek biztosan kissé szokatlan­nak tűnik a stílusom, de rólam legalább tudják, kimondom, mit gondolok, nem okozok senkinek meglepetést. Bár korántsem ér­zem magam tévedhetetlennek.- Mindenesetre talán elsősor­ban a fellépésének köszönhetően élvezi a futballtársadalom jelen­tős hányadának bizalmát. Nem véletlen, hogy beválasztották ab­ba a különbizottságba, amely a magyar labdarúgás felemelkedé­sének lehetséges alternatívájára tett javaslatot, s nemrégiben a li­gatanács elnökének is megsza­vazták. Hogyan tudja egyeztetni ezeket a feladatokat,- Meglehetősen zsúfoltak a napjaim, de szerencsére nem szerteágazó a tevékenységem, hiszen mindenhol ugyanaz a té­ma, ugyanarról kell beszélni. Hogy miként léphetne előrébb labdarúgásunk, klubszinten és általánosságban egyaránt.- És Ön szerint miként?...- A válasz adott, csak érvényt kellene szerezni a tartalmának. Fia végre annyit és olyan intenzí­ven edzenének a játékosok, mint az másutt is elengedhetetlen, a fizikális képességek javulásával együtt két-három hónap alatt már szembetűnő lenne a változás, a szurkoló is egyből észrevenné, hogy valami megmozdult a ma­gyar futballban. Persze ez még nem jelentené azt, hogy két-há­rom éven belül nemzetközi szin­ten is felzárkóznánk az elithez. De ha megvalósulna a szisztemati­kus, egymásra épülő utánpótlás- képzés, nyolc-tíz év múlva már ez sem lenne irreális célkitűzés.- Hivatalból ennyire optimista?- Nem. Meggyőződésem, hogy nincs akkora lemaradásunk, csak keveset dolgozunk. A mos­tanra beérett generáció már alig­ha képes a teljes megújulásra, de a mai fiatalokat igenis fel le­het hozni a kívánt szinte.- Mindehhez pénz szükségel­tetik, méghozzá nem is kevés, s a klubokban éppen a pénz hiánya a legnagyobb probléma.- A helyzetet jelentősen befo­lyásolhatja az új sporttörvény megszületése. Emellett az is el­engedhetetlen, hogy minden egyesület reálisan mérje fel saját értékeit, s ennek szellemében gazdálkodjék. A szolgáltatásokat, jövedel-J meket egyensúlyban kell tartani a mutatott produktummal. Meg-* jegyzem, a csapatok az adóssá­gokban úszva is kifutnak a pályá­ra és a játékosok nyilván üres zsebbel is a győzelemre játsza­nának a későbbi kasszírozás re­ményében. Mégsem megy...- Példának okáért a Ferencvá­rosnál is akadnak tartozások a já­tékosok leié.- Pénz hiányában próbáltuk megértetni a fiúkkal, hogy a klub fizetőképessége függ a produkci­ójuktól is, a közönségbevétel ki­esése is növelheti a gondjainkat. Ők arra szerződtek, hogy szóra­koztassák a népet, ne pedig bosszantsák, több ezer ember hangulatáért felelősek. Sajnos olyan szerződéseket örököltem, amelyek nem arányosak a min­denkori eredményességgel. Sze­rencse, hogy nagyrészük a nyá­ron lejár, ígérhetem, hogy az új megállapodások már a teljesít­ményt helyezik a középpontba. A klubhoz társuló vállalkozói cso­port pedig évekre megoldhatná a problémáinkat, és ugye aki időt nyer, életet nyer.- Ilyen zsúfolt hétköznapok és hétvégék közepette jut ideje egy­általán a családjára?- Minden a szabadidőmet 4 éves fiammal, Mirkóval, és két unokámmal, a 10 éves Bencével és a másfél éves Dejannal töl­töm. Nekem ők jelentik a legjobb szórakozást.- Focizni tanítja-e a srácokat?- Bence stramm kölyök, már mások is felfigyeltek rá, a gömb­érzéke sem rossz. Lehet belőle valami... Mirko inkább tenisze­zik, a kétkezes fonákja már most egészen kiváló, majd meglátjuk. A kicsi Dejanról pedig süt, hogy focistának született, Slózi lábai hozzá képest szálfaegyenesek.- Dejan és Mirko... A nevek­ből ítélve kifejezetten büszke vagy a származásodra.- Horvát származású vagyok, sohasem tagadtam. Igaz, soha semmilyen problémám sem adódott ebből. Amikor a Fradiba kerültem, azért kóstolgattak, hogy jó lenne magyarítani a Pán­csics nevet, mondjuk Garaira... Erre azt válaszoltam, hogy ha jó játékos válik belőlem, akkor a Páncsics nevet is. megjegyzik majd a szurkolók. Ha meg elve­szek a süllyesztőben, akkor úgyis mindegy hogy hívnak. Ennyiben maradtunk. Naszály György EGY OLDAL - EGY KÉRDÉS 3 Ön szerint hat­százon vagy hét­százon túli a mindenkori Fra­dikban szerepelt játékosok szá­ma?

Next

/
Thumbnails
Contents