Fradi újság (1998)

1998 / 8. szám

18 FRADI ÚJSÁG Zöld SZÍVŰ vitrinekre vigyázok (Folytatás a 17. oldalról Dorogi Tárna mérkőzésre. Mindez 1949-ben történt, az­óta sajnálja, hogy Sárosit már nem láthatta játszani.-Aztán jöttek a nehéz idők, de én az EDOSZ és a Kinizsi mellett is kitartottam - emlék­szik vissza. - Soha nem felej­tem el, mikor 1957-ben a Ganz MÁVAG-pályán játszot­tunk egy előkészületi meccset nyolcezer (!) előtt, s a szintén feledhetetlen szpíker, Gulyás Gyula a könnyeivel küszködve jelentette be, hogy ismét zöld-fehérben a Ferencváros! Sajnálja a fiatalokat, akik a mai magyar futballon csepe­redtek fel, hiszen csak kevés sikerélményben lehet részük. Pontosan ezért érzi fontosnak, hogy a múzeum hirdeti a régi korok világraszóló eredmé­nyeit, szerinte a múlt dicsősé­géből is lehet okulni.- Kérem, az a csodás ’67- es Fradi biztosan BEK-et nyer, ha a politika is úgy akarja. Az a világ legjobb csapata volt akkoriban. Büszke arra, hogy kedvenc egyesülete nem kevesebb, mint 139 futballistát adott a nemzeti tizenegybe.- Számomra minden csü­törtök ünnepnap. Megtisztel­tetésnek veszem, hogy a hob­bimat itt gyakorolhatom, s ez­zel segíthetek is a klubnak, amelynek gyermekkorom óta elkötelezett híve vagyok. Péntek Csonka Sándor Mikor 1950:ben a Máté­szalka melletti Ópályiból elke­rült a'fővárosba, a Nagyvásár- telepen dolgozott a zöldség kiadónál. Egyik vasárnap két idősebb munkatársával együtt ebédeltek, majd meghívták őt az Üllői útra a Fradi bajnoki találkozójára. Meghatározó él­ményt jelenthetett számára az a délutáni program, hiszen az­óta csak elvétve hagyott ki mérkőzést. Rendezőként még a régi stadionban is dolgozott.- Az én korosztályom még a világ élvonalához tartozó Ferencvárosnak is szurkolha­tott. Rákosiékés Alberték ide­jében még mást jelentett meccsre járni. A Nyilasi és Ebedli-féle társaság is remek csapatot alkotott, azóta egy ki­csit változott a helyzet. De lesz ez még jobb is, a maiak egyelőre csak hazai viszony­latban képesek kiemelkedő játékra.- A múzeumban viszont gyakorta elmerenghet a régi szép időkön.- Szerencsére van min el­merengenem... Örömmel csi­nálom, s nem véletlen, hogy egy fillért sem kérünk a mun­kánkért. Már a Városligetben is besegítettem, amikor átme­netileg ott működött a kiállí­tás. Ameddig itt szükség lesz rám, készséggel állok a múze­um rendelkezésére. Ezt az el­foglaltságot nem is érzem munkának, sokkal inkább kel­lemes és tartalmas kikapcso­lódásnak. Tartalékok: Ebedli Ferenc Minden fradisták „Ebédlő­jének” édesapja. Ha csak ez lenne az egyetlen „érdeme"', már akkor is sokat köszönhet­nének neki a ferencvárosi szurkolók. De ő két fián-Zol­tán mellett az edzőként szin­tén sikeres Ferenc is a zöld­fehéreknél nevelkedett - mást is adott ennek a klubnak. A lelkét...- 1946 óta szurkolok a csapatnak, abban az időben kerültem fel Pestre. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy a fiaimat a Fradihoz vittem le edzésre. Máshová nem is engedtem volna őket. Büszke is lehetek rájuk, hi­szen Zoli meghatározó játéko­sa volt a gárdának, egészen a válogatottságig vitte. Feri pe­dig ígéretes szakember. Véleménye szerint a Fradi­nak két nagycsapata volt az utóbbi három évtizedben. Szí­véhez természetesen közelebb áll az 1975-82-es Ebedli, Nyilasi-féle generáció, de azt elismeri, azért Mátrai, Albert, Rákosi fémjelezte gárda ma­gasabb szinten űzte a futballt.- Régebben az együttes tagjainak zöme itt nőtt fel az Üllői úton, ezért érthető mó­don jobban is kötődtek az egyesülethez. Ma már minden más, egy összevásárolt garni­túrának nem is lehet olyan erős a hovatartozás érzése. Ő mindenesetre segít, ha hívják, örömmel ugrik be al­kalmi tárlatvezetőnek a múze­umban, miként tette azt nem­rég keddenként. Sok vendég talán nem is tudta, hogy Ebedli Zoli apja kalauzolja őket a teremben. Kovács György Nem szakította meg a csa­ládi hagyományt, édesapjától örökölte a Ferencváros iránti rajongását. Hatéves kora óta folyik zöld-fehér vér az erei­ben. Azóta, vagyis több mint hat évtizede alig kezdődött el úgy mérkőzés, hogy ne lett volna a helyszínen.- Ma is a Baráti Körnél te­vékenykedem, keddenként és csütörtökönként ott ülök a portával szembeni kis irodám­ban. Tartom a kapcsolatot a tagokkal, én szedem be a tag­díjakat, és persze informá­ciókkal szolgálok az érdek­lődőknek. Meccsnapokon az ajándékboltban teszem ugyanezt, már nem is tudnám elképzelni e nélkül az élete­met.- És néha a múzeumban is besegít.- Ha valaki nem tud jönni, szívesen ugróm be a helyére. A Vajdahunyad várában is sok időt töltöttem, majdnem min­den hétvégémet erre a mun­kára áldoztam. Nyáron, meccs nélkül mi mást is csinálhat­tam volna?- Sok meccsen sok Fradit láthatott. Melyik maradt meg a leginkább az emlékezetében?- Talán nem vagyok egye­dül, ha azt mondom, nekem is az Albert-féle gárda volt a leg­kedvesebb. Azok a játékosok művészi fokon sajátították el a sportág minden csínját-bín- ját. Csak titkon reménykedem, hogy egyszer visszatérhetnek azok a legendás idők. Előtte. Utána. * Arany Aszok. Jobban csúszik A szív ajándéka... FRÄD3 ájSTTQ A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: O & O Design Bt. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár A kiadvány az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents