Fradi újság (1998)
1998 / 7. szám
14 FRADI ÚJSÁG Friedmanszky Zoltán tehetséges labdarúgó volt. A Ferencváros csatárának pályafutását azonban sérülések nehezítették, és idejekorán be kellett fejeznie a játékot. Edzőként azonban a mai napig szolgálja a labdarúgást.- Az 1958-as világbajnokság előtt került be a válogatott keretbe, majd el is utazott a csapattal. Végül mégsem léphetett pályára. Hogyan emlékszik vissza arra az időre és magára a vb-re? - kérdeztem a 63 esztendős szakembert.- A Testnevelési Főiskolát 1957-ben fejeztem be, és abban az évben mutatkoztam be a Fradi első csapatában. Ausztráliában több mérkőzést játszottunk, hivatalosan területi válogatottak elle'n, de a játékosok nagy része ugyanaz volt minden mérkőzésen. Az 1957—58-as bajnokságban pedig Molnár „Makival” holtversenyben gólkirály lettem. Ezek után hívtak meg a válogatott keretbe, huszonhárom évesen. Elutaztunk Helsinkibe, hogy akklimatizálódjunk a világbajnokság előtt. Az első edzésen, amelyet egy parkban tartottunk, megsérültem. Az éjszakai megérkezést követően délelőtt esős időben gyakoroltunk. A bemelegítés után az egyik sprint közben egyszercsak úgy éreztem, mintha megdobták volna kővel a lábamat, és hirtelen nagy fájdalmat éreztem. A válogatott orvosa, Botár doktor mindent megpróbált, de hiába, még napok múlva sem tudtam edzeni. Ami nem csoda, hiszen elszakadt az egyik combfeszítő izmom. így aztán kívülről néztem végig a világbajnoki mérkőzéseinket. Pedig nagyon szerettem volna bekerülni a csapatba, és volt is rá esélyem. Borzasztó rossz volt látni, hogy a sorsdöntő, Wales elleni meccsen kikaptunk, és ezzel kiestünk a további küzdelmekből.- A sors furcsa fintora volt, hogy ezután sem játszhatott az A- válogatottban.- Erre csak edzőmérkőzéseken volt alkalmam, hivatalos meccsen nem. A B-válogatot- tban viszont ötször szerepelhettem. Ez akkoriban nem volt kis dolog, hiszen az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején sok jó labdarúgó volt Magyarországon. Sajnos, a sérüléseim eléggé meghatározták a pályafutásomat, és végül huszonkilenc évesen visszavonultam.- Melyik volt az utolsó idénye a Ferencvárosban?-A játékot 1964 végén hagytam abba. A Wiener SC elleni WK-mérkőzésen még játszottam a Népstadionban, így én is hozzátettem valamit a néhány hónappal későbbi világra szóló sikerhez, a magyar futball mindmáig egyetlen nemzetközi kupa- győzelméhez.- Mi volt a legemlékezetesebb a pályafutása során? H / (REÁLSZISZTÉMA/ • • A LEKOTES ESETEN INDULÓ ^ EVES KAMAT BEFEKTETÉS IDŐSZAKASZAI ALAPKAMAT SÁVOS PRÉMIUMKAMATTAL EXTRA PRÉMIUMKAMAT 365 NAPOS 730 NAPOS „ LEKÖTÉS IDŐTARTAMÁRA 0-180 napig 18% + 1% + 2% 181-365 napig 18.5% + 1% + 2% 366-545 napig 19% + 1% + 2% 546- naptól 20% + 1% + 2% A névre szóló, bármikor visszaváltható értékpapír 10.000 forintos alapcímletben a futamidő alatt mindvégig 100%-os árfolyamon folyamatosan vásárolható. A sávos kamatozású értékpapír kamata a befektetés időtartamának függvényében emelkedik. A felhalmozott kamat 365 napos lekötés esetén további évi +1%, 730 napos lekötés esetén évi +2% extra prémiumkamattal növekszik a lekötés időtartamára. Főforgalmazó: Reálszisztéma Értékpapír-forgalmazó és Befektető Rt. Budapest V., Kossuth L. u. 4. Tel.: 266-9095-Azausztráliai túra. Én odafelé menet ültem először repülőgépen, és kint nagyon jól ment a játék, tizennégy góllal a csapat legeredményesebb játékosa lettem. Az egyik meccsen négyszer is betaláltam az ellenfél kapujába.- A mai futballszurkolók számára bizonyára furcsán hangzik, hogy a játék mellett dolgozott is. Mivel foglalkozott?- A budaörsi általános iskolában, majd gimnáziumban tanítottam, és mivel kevés volt a fizetésem, a Pest-Szolnok Megyei Állami Pincegazdaságnál volt egy másodállásom is.- Edzői tevékenységéből sokan csak azt a két évet ismerik, amikor az első csapat mestere volt. Ezen kívül hol, milyen csapatokkal dolgozott?- A játék befejezése után 1971-ig utánpótláscsapatokkal foglalkoztam a Ferencvárosban, játékosom volt többek között Ebedli Zoli is. Azután öt évig Kubában dolgoztam egy iskolában, ahol futballedzés volt a testnevelésóra. Hazatérésemet követően két évig tanítottam Budaörsön, majd a Szolnoki MTE edzője lettem. Innen kerültem 1978-ban a Fradihoz, miután megkerestek a klub vezetői, és 1980-ig vezetőedzőként dolgoztam. Majd egy évig a KSI-nél voltam, és 1981- ben Kuvaitban vállaltam munkát. Amikor 1988-ban hazajöttem, éppen akkor szűnt meg a labdarúgás a KSI-ben, így öt sportág szakmai referense lettem 1994- es nyugdíjba vonulásomig. Akkor alakult meg a BFC, és két évig ott foglalkoztam gyerekekkel. Tavalyelőtt „igazoltam” ismét a Fradiba, ahol előbb az 1984-es, most pedig az 1985-ös korosztállyal dolgozom. Bajnokesélyesek a srácok, és van közöttük néhány nagyon ügyes gyerek. Sajnos, egyre jobban elanya- giasodik a futball. Egyrészt a szülőknek egyre többet kell áldozniuk a gyerek sportolására, másrészt a felnövő fiatalok azt tapasztalják, hogy kis teljesítménnyel is sok pénzt lehet keresni, ezért nem látják értelmét a hajtásnak, az is nagy gond, hogy az utánpótlásedzőket nem fizetik meg rendesen, és ezért nehéz tőlük odaadóbb, figyelmesebb munkát követelni. M. S. A szív ajándéka... «Gólkirály volt, őt is ünnepelték*
