Fradi újság (1997)
1997 ősz / 5. szám
15 FRADI ÚJSÁG Interjú dr. Zentai László szakosztályi elnökkel A Stollwerck ■FTC öt éve A kerékpározással való kapcsolata meglehetősen drámai körülmények között kezdődött. Az utcán fegyverek dörögtek, a káosz kezdett a tetőfokára hágni, és azokban az üzletekben, ahol még viszonylag megvolt az áru, a boltos igyekezett minél gyorsabban megszabadulni tőle. így jutott Zentai László édesanyja is áron alul, jó olcsón egy orosz gyártmányú versenykerékpárhoz. Szerencsére a hétéves kisfiú magas növésű volt, s a nyerget is teljesen leengedték, így aztán birtokba vehette. A naptár 1956. október 28-át mutatott! A körülötte zajló eseményeket csak any- nyiban tudta értékelni, hogy tud-e kerékpározni vagy sem. Végre, amikor elhallgattak a fegyverek, és már messzebbre is elmerészkedett, határtalan boldogságot, bezártságának a végleges megszűnését érezte. Negyven év múltán mindaz, ami akkor történt, úgy érzi, hogy jelentős mértékben gyorsította jellemének kialakulását, akaratereje kifejlődését. A gondtalan kerékpározást, a mind nagyobb követelményeket támasztó tanulás váltotta fel, a mind nagyobb képzettséget nyújtó főiskolákon, egyetemeken. Frissen szerzett mérnöki diplomájával 1972- ben, éppen 25 éve helyezkedett el a Magyar Édesiparnál, a Stollwerck jogelődjénél. A cégnél megjárta a műszaki értelmiség ranglétrájának minden fokát, s amikor 1989-ben pályázatot írtak ki az igazgatói poszt elnyerésére, egy percig sem ingadozott, megpályázta. Neki lett igaza, az öt pályaműből az övét értékelték a legjobbnak. Kinevezték vezér- igazgatóvá 40 éves korában! Dr. Zentai Lászlót, az édesiparban eltöltött 25 alkotói év elismeréseként, a magyar tudományos élet reprezentánsai 1997 márciusában a műszaki tudományok legmagasabb kitüntetésével, az Eötvös-díjjal jutalmazták.- Vezéfigazgató úr életútja egy csodálatosan ívelő szakmai karrier, csak úgy érzem, hogy annak a negyven évvel ezelőtti kerékpározó kisfiúnak valahol elszakadt az a fonata, ami a testet-lelket gyönyörködtető biciklizéshez kötötte.-Igen, én is elérkeztem egy ponthoz, amikor is döntenem kellett, hogy mit választok. Miután alapvetően műszaki érdeklődésű voltam, a gépészmérnöki tudományok minél teljesebb elsajátítását választottam. De óriási szerencsém volt, a sors úgy hozta, hogy a kerékpársporttal sem kellett szakítanom. Az édesiparban munkatársi kapcsolatba kerültem Schillerwein Istvánnal, aki nemcsak megbecsült szakember, hanem a kerékpársport nagymestere is. Őkért fel 1989-ben a szakosztályelnöki tisztségre, amit örömmel vállaltam.- Mint a legeredményesebb kerékpárosklub elnöke, milyen mélységben vesz részt a szakmai munka irányításában?- Bizonyára ez a kérdés minden sportágban vitatott téma, hiszen nemegyszer elhangzottak olyan vádak, hogy a „civil” vezetők állítanak össze csapatot, illetve beleszólnak a legszűkebb szakmai kérdésekbe. Nos, nálunk nem ez a helyzet. A szakosztály hosszabb távra szóló tervét, a stratégia fő irányát velem is megbeszélik, egyrészt, mert a tervezés mindig feltételezi a jelentős anyagi ráfordítást, másrészt pedig, hogy iparágunk felsőbb szakmai vezetőit megfelelően tudjam - szükség esetén - tájékoztatni szakosztályunk fejlődési terveiről, várható eredményeinkről. A közvetlen irányítás, a napi munka meghatározása a szakosztály szakmai vezetőinek, edzőinek a feladata. Ebbe én, természetesen nem szólok bele.- Az édesipar korábbi cégei után, öt évvel ezelőtt a Stollwerck lépett elő a szakosztály támogatójává, hogyan értékeli az azóta elért eremdényeket? Csak az elismerés hangján tudom értékelni az elmúlt öt évet. gondoljunk vissza korábbi ciklusra, amikor döntően a pályán nyertünk bajnokságokat, míg az elmúlt években országúton és hegyen is sorra a mi versenyzőink győznek az ob-ken. Nem ritkán úgy, hogy az egyéni mellett megnyerik a csapatbajnokságot is. Számomra felejthetetlen például a három évvel ezelőtt, Orfűn megrendezett hosszú távú ob, amikor a dobogóra csak a mi versenyzőink álltak fel, s így természetesen ők hozták el a csapatbajnokságot is. Megjegyzem, ez semmit nem von le pályásaink változatlanul magas szinten elért sikereinek értékeléséből.- Ha valakit, valakiket ki kell emelni, mit tart a hazai, illetve a nemzetközi porondon elért legnagyobb Stollwerck- FTC-sikernek?-Erre a kérdésre könnyű és nehéz is a válasz. Ugyanis kiemelkedő eredményeket értünk el kiváló versenyzőkkel. Kit, kiket szólítsak meg, legszívesebben az egész szakosztályt felsorolnám, mert edzőpartneri szinten mindenki részese a sikernek. Ha neve- sítek, elsősorban Pais Pétert említem, mert a 70 felnőtt bajnoksága a pályasportban - szerintem az egész világon egyedülálló. Nagy eredmény volt Havarik és Fábián bekerülése a pontverseny világbajnoki döntőjébe, s ugyancsak nagy fegyvertény, hogy az idén három versenyzőnk (Pais, Havarik és Vig) a lehetséges öt vk-futam helyett csak három fordulón indulva is megszerezték a világbajnosá- gon való indulási jogot. De ne feledkezzünk meg Szabó András nagyszerű egyórás 46 195 méteres rekordjáról - betonburkolatú pályán - ez nemzetközileg is kiemelkedő teljesítmény. A teljesség igénye nélkül soroltam néhány nevet és eredményt, nem feledve Árvái, Valter, Hegyes, Seregély Márta sikereit az elmúlt években. És feltétlen említsük meg a mestereket, Illés Bálint és Hóbor Lajos edzőket, az ő fáradhatatlan munkájukat dicséri minden évben a bő „aranytermés".- Első hallásra tlaán korainak tűnik a kérdés, de az UCI új kvalifikációs rendszerét figyelembe véve úgy gondolom, időszerű arról beszélni, hogy vezérigazgató úr szerint mennyiben érintett szakosztálya a sydney-i olimpián való részvételben?- A sportpolitika, de nyugodtan mondhatom, hogy a társadalom egészét érintő nagy politika egyik sarkalatos pontja az olimpián való részvétel, az ott elért eredmény. Schillerwein István kollegámnak köszönhetem, hogy a világ kerékpársportjáról „naprakész” vagyok, tehát van némi fogalmam az esélyeket illetően. S ezek az esélyek - három évvel az olimpia előtt-szinte kizárólag a pontversenyben és a párosversenyben vannak meg. De elérésük a világkupák és a világbajnokságok kettős kvalifikációs rendszerén való átverekedés után biztosítható. Óriási munkával érnénk el az olimpiai részvétel jogát, ami remélem sikerül.- Mit lehet erre mondani, úgy legyen. Vezérigazgató úr, a PEDÁL olvasói nevében köszönöm a beszélgetést. dr. Végh Oszkár
