Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 4. szám
13 A fényképen egy kissé megszeppent fiúcska virágcsokrot nyújt át Albert Flóriánnak. Három és fél évtizeddel ezelőtt készült a felvétel, amikor az 1962/63-as felnőtt bajnokcsapatot köszöntötték a Ferencváros serdülőjátékosai a Népstadionban akkor 14 esztendős Bognár Gyuszika annak idején persze eltette a számára oly kedves fotót, s ma, mint Bognár Gyula üzletember, az FTC labdarúgó-szakosztályának elnökségi tagja is büszkén mutogatja. Ki tudja, ha szerencsésebben alakul a sorsa, később talán ő is kaphatott volna virágot egy kissráctól a Fradi bajnoki címét ünnepelve...- „Gyerekkoromban az MTK- páiya közelében laktunk, a telepünkről legtöbben a kék-fehérekhez mentek futballozni. Merthogy ott a pénteki edzéseken kondíciójavító kaja gyanánt virslit kaptak a gyerekek. Mi azonban, a Kaszás fivérekkel együtt a Ferencváros mellett döntöttünk. Már akkor is csak egyetlen csapat létezett a számunkra, pedig nálunk csak egy karéj kenyeret és pohár tejet osztogattak” - meséli. Tizenkétéves korában lett igazolt játékos. Előtte az úgynevezett „mezítlábas” csoportba is szorgalmasan lejárt a szerdai válogatókra. Ügyes volt, technikás, kellőképp csibész is, ballal, jobbal egyaránt jól bánt a labdával, persze hogy felfigyeltek rá. Előbb Agárdi Feri bácsinál, majd Szá- ger Mihály keze alatt pallérozó- dott, az ifiben Csanádi Ferenchez került. Bár 1948-ban született, gyakorta játszhatott az idősebb korosztályban, így csapattársa lehetett Szőke Istvánnak és Juhász Istvánnak az ifi l-ben. majd korosztályában Braniko- vits Lászlónak és Bálint Lászlónak, hogy csak a legismertebbeket említsük...- „Hat évig, 1960—66-ig futballoztam zöld-fehérben. Csodás élményekben volt részem, nemegyszer 10 ezer néző előtt léptünk pályára. Akkor még nagyon komoly rangot jelentett, ha valaki Fradi ifistájának vallhatta magát. Majdnem mindenki első osztályú FRADI ÚJSÁG „Hat évig futballoztam zöld-fehérben” Itt az Üllői úton visszavárták ugyan a leszerelés után, de Gyula maga döntött arról, hogy kész, abbahagyja, nem folytatja tovább. Véget vetett a kínoknak, lélekben viszont ugyanúgy szenvedett, hiszen ő igenis a Ferencváros labdarúgója szeretett volna lenni. Ha akkor még bevállal egy-két évet, ma biztosan bottal jár.- „Csalódottságomat úgy próbáltam levezetni, hogy minden idegszálammal a tanulásra és a családomra összpontosítottam. Nagyon keményen dolgoztam az elkövetkezendő években, autógépész üzemeltetési mérnök végzettséget szereztem. Meccsre sokáig nem jártam ki, nehéz lett volna elviselni, hogy nem lehetek a többiek között. Messzire eltávolodtam a sporttól, de sokat hasznosítottam az ott tanultakból a későbbiekben. Soha nem felejtem el, egy taccshoz mentem ki az oldalvonalhoz, amikor megpillantottam egy táblát „Az ellenfél nem ellenség” felirattal. Ezt a gazdaság területén is abszolút betartom.” Bognár úr ma az AVIS autókölcsönző-hálózat magyarországi képviseletének első embere. Két és fél éve Mészáros József és Havasi Mihály hívására lépett be a klub támogatóinak körébe, Do- dó bácsi még emlékezett rá, milyen játékos volt... ráadásul gazdasági szakembernek sem akármilyen, hiszen például az IBUSZ autóbuszparkjának fejlesztését is ő dolgozta ki.- „Úgy érzem, szakmai és gazdasági tapasztalataim révén valóban tudok segíteni szeretett klubomnak. A vezetőségben is elfogadtak barátnak, nagy kedvvel dolgozom a csapatért.” naszály Amikor nevét ország-világ hallhatta... A szerkesztő egykori emléke, amelyet Szepesi Györgynek köszönhetően milliók hallhattak. A Népstadionban a Győri ETO—Benfica BEK- mérkőzés előtt játszották az FTC—Győri ETO ifi I. bajnoki mérkőzést. A fradisták 3-1-re győztek a szintén zöld-fehér győriek ellen. Kilencve- nezren tapsolták a két csapat ragyogó játékát. Közöttük volt Eusebio, a Benfica világhíressége is. Szepesi György méltán világhírű riporterünk megkérdezte Eusebiót, hogy neki melyik játékos tetszett a legjobban? - Az ötös, a hetes és a nyolcas - mondta. A 7-es Szőke Pista, a 8-as Branikovits, az 5-ös - ugye kitalálták - Bognár Gyula volt... játékos lett a társaságból. Megtettem én is minden tőlem telhetőt ennek érdekében, nem rajtam múlt, hogy nem sikerült.” Keserű a hangja. Miért is ne lenne az, hiszen valószínűleg ünnepelt sztár vált volna belőle, ha 17 éves kora körül nem kezd iszonyatosan fájni mindkét térdkalácsa. Nem tudja, hogy megfázás miatt vagy „csak egyszerűen” az ízület nem bírta a fokozott terhelést. Lényeg, hogy mikor bevonult a határőrséghez és eligazolt a Pécsi Dózsához, már csak a lépcsőn haladástól is csillagokat látott. Csonthártyagyulladást (akkor még nem tudták gyógyítani) állapítottak meg az orvosok, ám a mecsekaljai vezetők kétkedve hallgatták meg panaszait. A bajnokcsapat köszöntése előtt a kis Bognár Gyuszika a kezében szorongatta azt a lapot, amelyről a mikrofonba beolvasta a pármondatos kis szövegét: „Kedves bajnokcsapat! Mi, a Ferencvárosi Torna Club úttörő labdarúgói kis szívünk minden szeretetével köszöntjük Önöket abból az alkalomból, hogy elnyerték a büszke bajnoki címet. Mi még ugyan kicsik vagyunk, de ígérjük, azon leszünk, hogy ha majd miránk kerül a sor, méltók leszünk Önökhöz. Azt szeretnénk, ha majd olyan büszkék lennének miránk is, mint amilyen büszkén fordulunk mi most Önök felé. Kívánjuk, hogy érjenek el további sikereket mindannyiunk örömére.” A képen balról: Novák, Varga, Rákosi, Albert, Mátrai, Orosz. Napjainkban is valamennyien az FTC-ért dolgoznak. A képen Bognár Gyuszi x-szel jelölve AVIS AVIS AVIS
