Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 4. szám
3 FRADI ÚJSÁG A trófeáért a jelenlegi két legjobb hazai együttes, az FTC-Vitalin és az UTE-Office and Home szállt vízbe. A magyar siker tehát biztos volt már a kezdés előtt. A kérdés csak az volt, hogy a feltörekvő, újdonsült Magyar Kupa-győztes, a bajnokságban vezető Fradi, vagy az ászait vesztett, újjáformálódó Újpest hóditja-e el a serleget. Az első ütközetre nemzeti ünnepünkön, március 15- én került sor. Telt háza Komiban, az egyik oldalon a zöld-fehér, a másikon a lila-fehér szurkolótábor. Az első gólt Fodor révén az FTC-Vitalin szerezte, és senki sem gondolta, hogy ekkor vezetett aznap utoljára a Fradi. Az első negyed végén 2—2-t mutatott az eredményjelző, ami nem volt rossz annak ismeretében, hogy négy lila előnyre egyetlen zöld sem jutott. A folytatásban három góllal elhúzott az UTE, majd a harmadik negyedben már 8-4-re vezettek az újpestiek. Steinmetzéknek semmi sem sikerült, pedig ekkorra már majdnem ugyanannyi emberelőnyt ítéltek a javukra, mint Benééknek. Ráadásul kétszer is akkor kaptak gólt, amikor néhány másodperce már visszajött a kiállított Fradi-játékos. Tízpercnyi gólszünet után Steinmetz Barnabás növelte a ferencvárosi gólok számát, ám hiába kezdtek el reménykedni a Fradi- táborban. Rémálom következett, és 10—5-ös újpesti vezetés. Négy perccel a vége előtt elúszni látszott az esély a kupagyőzelemre. De a Fradi nem azért Fradi, hogy ne próbálja meg a lehetetlent! (Megpróbálta ezt egy vehemens újpesti „szurkoló” is, de a meccs ellenőre nem díjazta a Fra- di-kispad mögötti magánszámát, és addig nem engedte folytatni a mérkőzést, amíg a meglehetősen lagymatag biztonsági emberek vissza nem vezették a lelátóra.) Székely Bulcsú olyan csavargóit lőtt, aminek láttán még a meccsre kilátogatott egykori világklasszisok is összecsapták a tenyerüket. Ez volt a jel, ami „bepörgette” a Fradit. Fodor és Péter találatával kétgólosra csökkent a hátrány. Az utolsó tízegynéhány másodpercben a zöldek hozták fel a labdát, és többen voltak, minta lila védők. Rossz helyre ment azonban a passz, és a nehéz helyzetből leadott lövést védte az UTE kapusa. így az első meccs után két góllal az Újpest vezetett, ám ez ledol- gozhatónak tűnt a visszavágón. Godova Gábor, a Fradi edzője is úgy ítélte meg egy héttel később, hogy meg lehet próbálni a fordítást. Ebben bízva a Vác elleni labdarúgó- mérkőzés előtt ismét sok ferencvárosi szurkoló jött ki az uszodába; igaz, a szemközti oldal sem volt foghíjas. A két tábor ezúttal inkább a meccsel törődött, és így nagyszerű hangulatban küzdött a két csapat. Ahány támadás, annyi emberelőny - jószerével ez jellemezte az első negyedet, hiszen a játékvezetők rendre már első szabálytalanságnál kiállították a védőket. Potyogtak is a gólok szépen, és 4—3-as Fradi-veze- téssel zárult az első hét perc. A következő játékrészben lefékeztek valamelyest a bírók és a csapatok is, csupán egy-egy találat esett mindkét oldalon. A „félidőben” tehát még az UTE volt a kupagyőztes. Aztán a harmadik negyed elején tombolt a zöld-fehér lelátó: 7-4, és már a Ferencváros állt jobban. Innentől kezdve azonban legfeljebb két gól volt az előny - most sajnálhatták csak igazán a zöldek a sok kihagyott emberelőnyt, az elhibázott négyméterest! A vége ugyanaz, mint az előző héten, 10-8 a „pályaválasztó” csapat javára. Azaz, kezdődhetett minden elölről. A kétszer háromperces hosszabbítás első felében döbbenet a fradisták arcán. Sorra fejeződtek be a támadások gól nélkül, míg az újpestiek kétszer is célt értek. Úgy tűnt, elment a hajó, amikor az addig eredménytelen Kásás az utolsó másodpercben húsz méterről amolyan minden mindegy alapon kapura lőtt, és Pelle olyan szerencsétlenül ütött bele, hogy a labda becsor- gott a kapuba. Kész, vége! A második felvonásban ugyan még egyenlítettek a zöldek, de nem sokkal a vége előtt egy újabb távoli gól még a részsiker esélyét is szertefoszlatta. Bár a Fradi-szurkolók többsége - elsősorban a bajnokságban elért 6-2-es győzelemre alapozva - biztosra vette kedvencei sikerét az UTE ellen, azért egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a csapat nagyon fiatal, a csapat- kapitány Péter Imre a maga 27 évével szinte matuzsálemnek számít. Ebből fakadóan akár egyetlen mérkőzésen belül is igen hullámzó lehet a gárda teljesítménye. Gyakran ez nem okoz gondot, de a nagy feladatokat még nem mindig sikerül jól megoldani. Ez a társaság nagy jövő előtt áll, s ha a kitűnő, szintén fiatal (33 éves) edzővel, Godova Gáborral továbbra is ilyen keményen és lelkesen dolgoznak együtt, még sok diadalt arathat az európai medencékben. Végül soroljuk fel azoknak a játékosoknak a nevét, akik azért nem akármilyen eredményt értek el - elvégre egy nemzetközi kupában másodiknak lenni, ráadásul úgy, hogy a döntőbe vezető úton neves külföldi csapatokat vert ki, igenis szép siker.: Pelle Balázs, Székely Bulcsú, Péter Imre, Lontay Dániel, Nagy Sándor, Ma- tajsz Márk, Kiss Gergely, Dodog Szabolcs, Fodor Rajmund, Flesz Máté, Balogh Gábor, Steinmetz Barnabás, Steinmetz Ádám. M. S. TECHEM Kft. Polosunncp a Komiban Két magyar csapat a LEN Kupa döntőjében!
